Bevezetés 1.

AZ ÚJ FELFEDEZÉSEM:

www.bikkiado.hu

A gyerekek nagyon erősen befolyásolhatók. Azzá válnak, amit látnak, hallanak és tapasztalnak. Az első hét év alatt rakhatjuk le az egész életükre kiható szokások alapjait. Az első hét év olyan, mint a lehetőségek nyitott ablaka a szülők számára gyermekeik befolyásolására, tanítására és formálásra, hogy alkalmas, gondoskodó ás krisztusközpontú emberekké váljanak. Ez a végeredmény ennek a szülői nevelési programnak a célja.

A fejlődés olyan gyorsan megy végbe ez alatt az idő alatt, hogy gyermekeid soha többé nem fognak ehhez fogható gyorsasággal és ilyen mennyiséget megtanulni, mint itt a korai gyermekkorban. Ez alatt a hét év alatt formálódik ki gyermekeid egész életét meghatározó értékrend és motivációs bázis. De ez alatt a hallatlanul gyors fejlődési időszak alatt a gyermeked nagyon sebezhető is egyben - a jó és rossz számára egyaránt! Nem engedheted meg magadnak, hogy eltékozold ezeket az éveket.

A nevelés egy fantasztikus utazás, amire nem tudsz még egyszer sort keríteni. Ezért annyira fontos, hogy a legjobbat hozd ki magadból. Legyen Az első 7 év a térképed és az útikönyved, hogy elérhesd az úti célodat.

A könyvben a későbbiek során szilárd, ugyanakkor gyengéd szülőkről fogok beszélni. Ez  nem ellentmondás, igenis lehetséges. Sőt, ez egyenesen nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a program eredményes legyen. Egy szempontból nagyon szilárdnak kell lenned - az értékeid megtartásában. De nem akármilyen értékrendről beszélek. Ez az az értékrend, amely segít megtanítani gyermekeidnek a megfelelő lelkületet és viselkedést a Szentírással összhangban.

A másik szempont arról szól, hogyan tanítod meg ezeket az elveket. Itt jön a képbe a Krisztuséhoz hasonló gyengédség. Ha durva és követelőző vagy, gyermekeid nagy valószínűséggel lázadni fognak és valahol az út során elfordulnak az értékrendszeredtől. Ezen felül gyermekeidet egy élethosszig tartó érzelmi megsebzettségnek és visszautasítottságnak teszed ki, és a spirál továbbgyűrűzik majd az ő családjaikban is.

Esernyős nap

A mindennapjaim a pakolás, takarítás, rendrakás és lomtalanítás jegyében zajlik. 

Az az igazság, hogy elég sok erőt és energiát vesz ki belőlem ez az egész, mert egyedül vagyok mindenre. Iskolára, főzésre, gyerekekre, pakolásra, úszásra, ügyintézésre...

Férj ugyanis valahol elveszett a munka és az iskola között. Ugyanis beiskoláztatott :) Heti 3x megy, és alig látjuk. Úgyhogy most 2 évig edzésben leszünk...

Hiába, na! Mondom én, hogy INNEN SZÉP NYERNI! (Most ez a kedvenc mondatom! Ezzel bátorítom és erősítem magamat.)

Meg most ezzel a mondattal:

Legyen a mosoly az ernyőd egy esős napon!

Mostanában sokat kell mosolyognunk!

Ti is szeretitek a vidám esernyőket?

Reménység

Igazából ma arra gondoltam, hogy a boldog és megelégedett emberek táborába tartozom: van családom, egy Férj, akit nagyon szeretek, és 3 Fiókám, akikért szintén oda vagyok, él az anyukám, a nevelőapukám, a testvéreim, vannak barátaim, van egy gyülekezeti közösség, ahová járok, van hol élnem, van meleg nálunk, nem fázunk, kerül étel az asztalra, minden nap kapok erőt ahhoz, hogy felébredjek, és éljem az életemet, és 100 %-ig részt vegyek benne...

Furcsa dolog, de amikor ma a temetésen voltam furcsa ezt mondani, de jó érzés fogott el. Igen, egy 38 éves, fiatal anyukát temettünk, és az utolsó 2 éve nehéz volt, a vége pedig szenvedés. De a lelkészünk szavai, a testvérek jelenléte, a barátok közelsége, aztán a közös szeretetvendégség, valahogy mást hozott ki belőlem. 

Furcsa, de így éltem meg. Boldog voltam. 

Jó volt, ennyi testvér között, akik eljöttek a temetésre. Jó volt beszélgetni, hallani Isten bátorító üzenetét, vigasztaló szeretetét és a reménységet, amely azt erősíti meg, hogy ugyan most elaludt Zsuzsa, de hamarosan jön Isten, és felébreszti őt.

Azért, mert hiszem, hogy Jézus vissza fog jönni, hogy ő visszaadja az embereknek az életüket, hogy romolhatatlan testet kapunk, és boldogan lehet majd élni az Ő országában, ahol nem lesz gyász, fájdalom, sírás... Ezt még nehezen értjük meg, de ez az az élet, amiért érdemes élni. 

Nem a nehézségek, a gondok, a problémák, persze, azok is jelen vannak az életünkben, de egyedül nem tudjuk és nem tudnánk megharcolni őket. 

Én legalábbis nem tudnék máshogy élni. Ha nem lenne Jézus az életemben, nem tudnám ilyen jól fogadni. Alapvetően nem vagyok egy nehéz ember (csak így szerényen, de tényleg!), ellenben mégis tele vagyok hibával és rossz természetre, rossz döntésekre való hajlamra.

Hiszem azt, hogy Jézussal ezen lehet változtatni. 

Hiszem azt, hogy Isten országába be lehet jutni, és méltó lehet lenni a vele való találkozásra és vacsorára.

Hiszem azt, hogy mindenki, aki alszik, egyszer, az ő szavára fel fog ébredni, és láthatja minden szem.

Hiszem azt, hogy szeretetével van tele a föld!

Hiszem azt, hogy egyedül őáltala lehet bármilyen változás a szívünkben, gondolkodásunkban! 

Hiszem, hogy Ő szeret engem, és küzd értem most is a mennyei szentélyben! Közben jár értem, mint egy jó bíró!

Hiszem, hogy még találkozni fogunk Zsuzsával.

Miért az iskola? 1.

A nagy kérdés ez. Mindig is nagy kérdés volt, hogy ISKOLA, vagy OTTHON! Sokáig és sokat rágódtam rajta. Néhány dolgot megosztok, amire jutottam, és ahogy döntöttünk, és biztos vagyok benne, hogy azok a szülők, akik otthon tanítják a gyermekeiket, nem fognak velem egyet érteni. Nem is kell.

Nos, ha valaki, én nagyon oo-párti voltam. Nagyon sokáig. Nem is tudtam másban gondolkodni, és úgy gondoltam, hogy ez a helyes módszer. (Még mindig hiszek benne, és én mindig lelkesen támogatom az oo-t.)

Csak egyszerűen elmondom, hogy mi hogy és miért döntöttünk így. Nem egyszerre, hanem részletekben osztom meg ezt :)

Ez az a kép, ami meghatározza életünk napjait. 

Zsófia iskolás lett, és valahogy nagyon furcsa érzések kerítettek hatalmába engem.

Ő nagyon izgatottan készült az iskolába, nagyon várta és nagyon vágyott. Az a típusú gyerek, aki én is voltam és vagyok felnőttként is. Nagyon szeretem a társaságot, és akkor tudok megnyílni igazán, ha társaságban lehetek. Szangvinikus lévén elég nyitott vagyok, szeretek beszélgetni, és beszélni is :), de azért nem vagyok erősen nyomulós, csak szeretem, ha lehetőség van emberek között lenni.

Sosem voltam magamba fordulós típus, éppen ellenkezőleg! Ha esetleg fáradt és szomorú vagyok, akkor még többet beszélek, és még jobban szükségem van emberek társaságára. Jelen esetemben ez a Férjem.

Zsófia is éppen ez a típus. Egyszerűen élvezi, hogyha társaságban lehet. 

Remekül alkalmazkodik, jó a kommunikációs készsége, kedves és nyitott alkat. És nagyon jó, hogy ilyen. 

Persze, vannak nehéz dolgai is, amikkel küzdünk, ami nevelésre szorul, amit próbálunk lecsipegetni, lecsiszolni, levágni, mint vad hajtást, és nem könnyű eset, mert ebben is rám ütött :) Én sem vagyok az. 

Zsófia már 2 évesen oviba vágyott, és amikor egyszer a parkban összefutottunk egy ovis csoporttal simán beállt hozzájuk játszani. Mindig is vágyik és vágyott a társaságra. Még úgy is, hogy rendszeresen járunk gyerekek közé (gyülekezet, baráti társaság, gyülekezeti családok gyerekeivel szervezünk közös programokat, mindig megyünk valahová, ahol nincsenek egyedül), de ő szereti begyűjteni az élményeket, és szereti, ha sok ember (jelen esetben GYERMEK veszi körül). 

Ez volt az egyik ok, ami miatt nem választottam az otthonoktatást. 

A vágy a szívében, hogy más gyerekekkel szeretne lenni, ez olyan erős, és a vágy a szívében, hogy ő iskolába mehessen, hogy úgy éreztük Férjjel, hogy ezt is szemügyre kell venni. Tudom, hogy sokan, akik otthon tanítják a gyermeküket úgy gondolják, hogy erre nincs szüksége a gyereknek, mert keresztényként sok rosszat láthat (és lát is!), és hogy egy gyerek nem dönthet bizonyos dolgokban. Ez is igaz, de én úgy éreztem Vele kapcsolatban, hogy ez a jó döntés neki. 

És igen, én is aggódtam és még aggódom, hogy esetleg hozhat haza rossz dolgokat, de bízom a gyermekemben, és hiszek abban, hogy Istenhez könyörögve ez bátorító lesz. Minden reggel, indulás előtt kérjük az Urat, hogy segítse Zsófiát az iskolában, hogy jó legyen. Én hiszek abban, hogy Isten ebben is tud segíteni.. 

Persze, lehet velem vitázni és vitatkozni, hogy mi helyes és mi nem, de Zsófia számára ez fontos volt.

És nekünk is. 

Ami tény, hogy nekem fárasztóbb és nekem strapásabb, de én meg azt szeretném, ha Ő örülne és boldog lenne. Ha most ezt élvezi, hogy ő iskolába járhat, akkor ezért. Aztán meg még dönthetünk úgy, hogy másképpen lesz :)

Versinvázió

Biztos láttátok ti is a Facebookon, hogy megy ez a vers-forradalmasni, kihívás, vagy akárhogy hívják. Én általában nem szeretem az ilyen felkapott dolgokat, mert nem, és kész. Bár megosztottam két számomra fontos verset, (József Attila: Akkor és az Alma együttestől a Zivatar lányka című dalt, de ennyi.) Viszont el szoktam olvasni a verseket, amelyeket az emberek feltesznek. Sok-sok visszatérő van, de nagy öröm mindig egy-egy újat találni, és felfedezni.

Egy ilyet hoztam most nektek. Én még ezt nem ismertem, és nagyon megfogott.

Túrmezei Erzsébet: Pótvizsga a szeretetből

A Mester nagy iskolájában,

Ma szeretetből pótvizsgáztam.

Tanítóm előtt remegve álltam...

Az első vizsgán én megbuktam.

A tételt bár kívülről tudtam,

De a gyakorlatban előre alig jutottam.

Szeretem én, ki engem szeret,

Minden jó embert, akit csak lehet,

De az ellenségem?

Aki megrágalmaz, kinevet,

Ad mindenféle csúfnevet,

Gyaláz és megaláz engemet?

Ilyet nem tudok szeretni! Nem!

És ezt húztam ki a tételen,

,,Hogy az ellenségemet is szeressem!"

Szereted-e? - Kérdezte tanárom,

Az én Mesterem és Megváltóm.

Nem tudom, hiába próbálom!

Szelíden monda, de erélyesen:

- Pótvizsgára mész, és ha mégsem

Tanulod, megbuksz egészen.

A szeretet nehéz tétel,

A legtöbben ebben buknak el,

Mert, aki bánt is, szeretnünk kell!

De Mesterem tovább tanított,

Különórára magához hívott,

Szeretetével sokat kivívott!

Mutatta kezén, lábán a sebet,

Hogy mennyit terem a szeretet,

Eltűri a kereszt-szegeket.

Eltűri a gúnyt, a gyalázatot,

Töviskoszorút, s nehéz bánatot.

A dárdaszúrást, mit értem kapott.

Így tanított, szívem felrázta.

Látta, hogy hajlok a tanításra.

Szeretetét a szívembe zárta.

És most pótvizsgáztam belőle.

Ott volt az ellenségem is.

Gúnyos megjegyzést kaptam tőle,

De szeretettel feleltem,

S e szeretettel őt megnyertem...

És a pótvizsgán átmentem.

Tovább tanulok, tovább megyek,

Vannak, „szeretet-egyetemek",

Magasak, s mégsem elérhetetlenek!

Mert más tudományt sokat tanulhatok,

Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok.

Ha szeretet nincs bennem: SEMMI VAGYOK.

Por por hátán...

Éppen átalakítjuk a házat, a szobákat és minden egyebet...
A ház, amelyben élünk egy régi építésű ház. Nagyon régi.
Amikor megvettük, sok hibát fedeztünk fel, amit a néni, akitől vettük, ezeket "elfelejtette" velünk közölni. Az évek alatt jöttünk rá sok mindenre. Persze, minden ellenére szeretünk itt élni, és szeretjük a házat. Belaktuk. Nem kicsit, hanem nagyon. :) Nincs egyetlen hely sem, amit ne használnánk, vagy ne lenne ott valami.
Persze, ez abból adódik, hogy túl sokan vagyunk egy kis házra, és túl sok holmink van...

A belső szobára nagyon kevés idő és energia jutott. A gyerekeké volt a legfontosabb, meg a kinti élettér és a konyha megvalósítása. Ez az egy dolog történt, hogy vettem egy szerelmes-falmatricát és felragasztottam az ajtóra. De ez 2010-ben történt. Azóta már a fal sem sárga :)

Szóval, kellett valamit tenni.
Aztán, hogy Zsófia elkezdte az iskolát, úgy döntöttünk, hogy MOST VAN ITT AZ IDEJE.
De anyagi forrásainkat át kellett csoportosítani, és most lett rá lehetőségünk.
Lelambériáztuk a mi szobánkat, így most cserélni fogunk. Költözünk. Ők a miénkbe, mi az övékbe.
Érdekes lesz...

Kicsit sem vagyok frusztrált a rendetlenségtől és a sok-sok-sok portól...
De Férj és Sógor remek munkát végeztek.

De innen szép nyerni! Remélem!
Zsuzsa, Veled érzek!

Iskolakezdés...

Elkezdtük az iskolát.
Kicsit nehéz hét ez, de reméljük, hogy minden rendben lesz.
Most még szervezünk, kitalálunk, szokjuk, átértékeljük a dolgokat, rendszert keresünk az életünkbe...
Szóval, nem unatkozunk.
Kevés időm is van dolgokra, de majd szépen lassan haladunk. És akkor alakulni fog.
Remélem.

Inkább aludni megyek.
Mert most erre van szükségem :)
Jó éjt nektek is!

Nő

Viszlát nyár!

Holnap vége van a nyárnak. Nahát...Nem vagyok egy nyárrajongó, soha nem is voltam az. Meglepő módon az ősz az én évszakom. Szeretem, mert színes,mert különleges hangulata van az egész időszaknak, még akkor is, ha elő kell venni a vastagabb ruhákat. Amit én szívesen veszek. A nyári alig van rajtam ruha - dolog idegesít, zavar és frusztrál.

Persze azért volt és van benne 1-2 jó dolog is. Most kérek elnézést azoktól, akik szeretik a nyarat!

Persze sok mindent szeretek benne. Egyetlen NAGY dolog számomra, hogy nem szeretem a meleget. Közben pedig nagyon szeretem. Ugye milyen más ez? Nem szeretek 40 fokban közlekedni úgy, hogy szakad rólam a víz, de nagyon szeretek hűvösebb időben vastag takaró alatt olvasni. :)

De azért leírom azt is, hogy milyen dolgokat szeretek a nyárban:

- meleg nyári estéket, amikor hallani a tücsökciripelést,

- néha azért tényleg jól esik egy kis meleg nap (de ha lehet, fújjon egy kis szellő!)

- jó a reggeli harmat a füvön, (leginkább Bózsván a szép zöld gyepen)

- MINDEN MENNYISÉGBEN PARADICSOM ÉS DINNYE ÉS FŐTT KUKORICA! (ezt más évszakban nem lehet megoldani!!)

- amikor a kimosott ruhák 1 óra alatt megszáradnak, és nagyon jó illatuk van,

- gyerekzsivaj a medencében,

- a fagylaltevést (bár én ezt sem szeretem, de a gyerekeim igen, és miattuk örülök a nyárnak!)

- amikor lehet bárányfelhőket nézni és hasonlítgatni mindenféle dologhoz,

- grillezni finom zöldségeket,

- sok-sok gyümölcsöt enni,

- sokszor nyírni a füvet (én nagyon szeretek füvet nyírni!)

- mezítláb szaladgálni, és nem kell szólni állandóan a gyerekeknek, hogy "Papucs!"

- szoknyában járni

- hullócsillagokat nézni (bár idén kimaradt, de majd jövőre!)

- homokozni a gyerekekkel,

- vízben pacsálni, aztán persze kiakadni, hogy "már megint hogy nézek ki!"

- nyaralni, 

- sok nyerset enni,

- jót szórakozni azon, hogy a pulinkból mindig lóg valamilyen csimbók, amit a kertben összeszedett (ez tényleg nagyon vicces!)

...

De az őszt is nagyon várom.

Sok újat és izgalmasat tartogat. 

Remélem. :)

Végső visszaszámlálás...

Vicces hangulatomban (gyerekek elmentek pár órára), és míg készítettem és sütöttem a Diókolbászt, addig gondoltam nosztalgiázok egy kicsit.
Eszembe jutott, hogy tinédzserkoromban volt egy ilyen szám, aminek ez volt a címe. Rákerestem a dalra, és meghallgattam. Nagyon vicces volt.

Holnap iskola.
Eléggé vegyes érzések vannak bennem.
Zsófia nagyon várja, és én pedig eléggé izgulok. El sem hiszem, hogy most anyaként veszek majd részt az iskolai életben, és nem belülről fogom nézni a történéseket.
Nálam minden évben szeptember 1-jén kezdődött az új év. Ez most is így van. Évek óta erre állt rá az agyam. Izgatott vagyok, mert holnapra sok minden összejött, és kicsit ez így is szokott lenni.
Férjnek éjszaka helyett reggelre kell mennie dolgozni, aminek alapvetően örülnék, de még Nimród nem kezdi az ovit és kicsit betegeskedik is, azaz köhécsel. Úgy volt (eredetileg), hogy amíg mi elmegyünk az iskolába évnyitóra, addig Férj itthon lesz a két kicsivel. De a főnökség máshogy döntött, így most átszervezés alatt vagyunk. És hogy a délután se legyen unalmas (amikor is szülői lesz az iskolában), Férjnek is kezdődik az iskolája, úgyhogy nem tudjuk ki hogy jut el hova és hogyan...
De innen szép nyerni...
Megoldjuk!

Ui: Sokáig gondolkoztam, hogy leírjam-e, hogy miért döntöttünk amellett, hogy iskolába megyünk, és nem otthon tanulunk. Az okait, a tapasztalataimat, a dolgokat. Még mindig gondolkozom rajta, és lehet, hogy leírom... Kicsit később....

Mai napi élmények

Nagyon jó napunk volt ma.
A védőnők szerveztek egy kis ünnepséget azoknak az anyukáknak, akik szoptatják a gyermekeiket. Amolyan utó-szoptatási világnap-ünneplés-szerűt.
Elvittem az összes gyerekemet, mert mégiscsak sokáig szoptattam a gyerekeimet. Így utólag kiszámolva 5 évnél tartok. És még Katával nem fejeztük be.
Jó volt együtt lenni más anyukákkal is, és látni, hogy ők is szívesen szoptattak, és sokáig.

Aztán elmentünk fagyizni. Zsófia egyedül vásárolta meg mindenkinek a fagyit és ő is fizetett, amiért is írtó büszke volt magára. És persze én is rá :)
Utána játszótereztünk, majd jól elfáradva jöttünk haza.
Ezt persze mind gyalog.

Úgyhogy most e jó nap után megérdemelten lógatjuk a lábunkat.

Úgyhogy most megyek és reptetek egy repülőt! :)