HETI IDÉZET # 53. ÓÉV

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Az új évre kívánok...

Ui.: Mivel a képet találtam, és nagyon tetszett, gondoltam ezt osztom meg veletek. Egyetlen dolog az, amit lecserélnék - csak magamnak - a kávé helyett sok teát. :) - De csak mivel nem kávézom.

Nagy ölelés nektek, és holnaptól újra várlak benneteket itt, nálam!

Édes otthon

A szüleimnél vagyok. Azaz vagyunk. Családilag.
Jó itt.
Ilyenkor alszom a legjobbakat és a legjobban. Ezt az érzést nagyon szeretem. Ilyenkor újra gyerek lehetek, lazítharok, élvezhetem a napokat.

Idán vonattal jöttünk, mert negyed annyiba került, mint autóval, és mert a gyerekek élvezik az utazást. Ráadásul Férjnek sem kell a sok fárasztó ember miatt izgulnia, akik az utakon járnak.

Nem igazán van nagy családunk már, nem is igen járunk össze. Gyerekkoromban mindig mentünk, és én azt nem szerettem. Csak azért elmenni, hogy mindenhol együnk...
Most csak a tesómékkal voltunk együtt, és ez éppen elég.
Még néhány barátot meglátogatunk, akiket régóta láttunk, de semmi túlzás.

Mivel vonattal jöttünk, nem olyan egyszerű közlekedni. A szüleim elvitték a gyerekeket, miután megérkeztünk nyíregyházára, de nekünk sokat kellett várni a buszra. Így sétálni mentünk. Szokás szerint megnéztük a régi munkahelyemet, ott nosztalgiáztam egy kicsit.

Még jó, hogy nem volt sem eső, sem túl hideg. Azért jót romantikáztunk.

De onnantól kezdve jött a nagy pihenés. Aludtunk, ettünk, lazultunk, pihentünk... jó, főztünk is, de csak alapszinten.

A gyerekek élvezik az ittlétet, bár megmondom őszintén most nekik is jobban engedem a kütyüzést, mint egyébként. Lazulhatnak ők is, nem igaz? Azért jó ez, mert a mamáéknál nincs internet, így nem tudnak ebbe belemerülni. 

Szóval, jó itthon. Élvezem.

Karácsony, ahogy én látom

Tudjátok, már sokszor mondtam, hogy nem ünneplem karácsonykor Jézus születését, mert nem akkor történt. A történelem és a bibliai is ezt tanúsítja. Ha Jézus szerette volna tudatni, hogy mikor született, és fontosnak érezte volna, akkor valószínűleg beleírják a Bibliába, de ez nem történt meg. Ráadásul úgy gondolom, hogy 3,5 év alatt, amíg a szolgálatát a Földön töltötte elmondhatta volna a tanítványainak, akik persze minden fontos dolgot és eseményt feljegyeztek, de nem tette. Mert nem erre akarta a figyelmet irányítani, hanem az ÜZENETRE, hogy térjenek meg és változzon meg a gondolkodásmódjuk.
És ma is ezt szeretné nekünk üzenni.

• Ezért gondolom azt, hogy nem az a lényeg, hogy mikor született meg Jézus (ráadásul a Jézuskázástól hidegrázásom van, mert ő 1 naposan is JÉZUS KRISZTUS VOLT, A MEGVÁLTÓ!!!)
• Továbbá az is zavar, hogy az emberek az ünnepet szeretik, és nem az ünnepeltet. Ha már erről van szó. Jézus mindig is arra tanította az embereket, és ma is ezt teszi, hogy a szívünket öltöztessük fel szeretettel és megbocsátással, kedvességgel és jóindulattal. Ne a karácsonyfánkat és ajándékhegyeket osztogassunk, aminek nincs értelme. 
• A szeretet fontos. És ünnepeljük is meg, de ne csak karácsonykor, hanem amikor csak lehet.

Ezért tartom jó mondatnak és gondolatnak Adynak ezt a mondatát.
Ha mindenki tényleg szeretné Jézust, akkor nem lennének felületes barátságok, akkor nem vásárolnának az emberek olyan termékeket és buta ajándékokat, amiket másnap vissza kell cserélni, akkor nem az ajándékozás összege, hanem a minősége lenne a legfontosabb.
És ekkor tényleg úgy gondolom, hogy valóra válna az, amiért IGAZÁN a Földre jött Jézus.

Zserbó golyók

vagy valami hasonló.
Nagyon szeretjük a zserbót, de e tekintetben közösen úgy gondoljuk Férjjel, hogy a cukrászdaitól nincs jobb. Csináltam én is (hamarosan megosztom).
De már egy ideje beszélgetünk róla, így keresgéltem blogokon, és találtam itt egy hasonlót. Mondjuk szaloncukor formában.
Kb. fél - 3/4 órám volt, hogy készítsek valami sütit, mert rohantam, így ez lett belőle.
Nem túl látványos, mert egy gyerekkel az ölemben próbálkoztam, de ez így sikerült.
Kicsit olyan, mi én.
Nem tökéletes, de szeretettel készült...

HETI ÜZENET # 52. GYERMEK

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Az egyik kedvenc történetem

Könyvajánló - Grisham fan vagyok!

Nagyon régóta vagyok Grishman-rajongó. Tényleg.
A könyvei leginkább jogi krimik. Ezek a kedvenceim. Még Perry Mason egy ilyen figura, aki bár kitalált személy, de nagyon jól megírtak.  Grisham valamit nagyon tud. Való igaz, hogy ő is jogot végzett ember, és praktizált is. Tudom, hogy még képviselő is volt a Fehér Házban, de aztán eljött, és írni kezdett. És milyen jól tette! Volt büntetőjogász, de azt nem szerette annyira, inkább a polgári perek jöttek be neki. A könyveit egyébként ez hatja át a legjobban.
Szeretem, ahogy ír.


Nagyon szeretnem a könyveit.
Réges-régen, amikor még otthon laktam a szüleimnél (az mondjuk már tényleg rég volt), sokszor olvastam Grisham könyvet. Meg is vettem párat belőle. (A Cég, A Pelikán ügyirat, Az ügyfél, Ha ölni kell) - EZEK FILMEKBEN IS NAGYON JÓK!!!


Amikor elkezdtem olvasni, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Volt olyan, hogy apukám zseblámpáját csempésztem be, és takaró alatt olvastam, mert éjfél körül mindig rám szóltak, hogy most már aludjak. :)

Emlékeztek, nektek is volt ilyen?

Persze, az apukám rájött, mert hamar lemerült :)

Aztán sokáig nem volt időm olvasni. Mármint vastagabb könyveket. Aztán most újra olvasok, és nagyon élvezem.
Ez is egy olyan könyve volt, amit nem tudtam letenni, és muszáj volt végigolvasni. Nagyon jó könyv, szerintem sok mindenkinek el kellene olvasni. A politikusainknak leginkább!
Tényleg jó könyv!

A könyv tartalma:
Michael Brock ifjú, tehetséges, jól kereső ügyvéd, egy híres washingtoni iroda tagja. Remek karrier előtt áll, nevét már mint lehetséges partnert emlegetik. Egy reggel azonban minden megváltozik. A liftben egy hajléktalannal együtt utazik, aki pisztolyt ránt és kilenc ügyvédet túszul ejt. Bár a támadót lelövik, az eset valóságos lavinát indít el Michael életében. A kérdések nem hagyják nyugodni. Ki volt a támadó? Mit akart? Milyen sötét ügyek állnak az események mögött? A fiatal ügyvéd magánnyomozásba kezd és nem is sejti, hogy élete ettől a pillanattól kezdve gyökeresen megváltozik…. Az igazságügyi thriller világhírű nagymestere ebben a könyvében a társadalomból kiszorultak iránt érzett felelősségéről tesz tanúbizonyságot.

Tehetséges gyermekeinkért hála

Nem olyan régen éppen arra gondoltam, hogy milyen különleges az, amikor van egy ténylegesen tehetséges gyereked. Aki valamiből kitűnik, és valamiben a legjobb. Tehetséges. Persze, hogy minden anya büszke a gyerekére, és - valljuk be őszintén, még akkor is, ha Vekerdy Tamás nem így gondolja -, hogy szeretnénk, ha nekünk is jó tanuló, netalántán kitűnő gyerekünk lenne. Én szeretném, de nekem nincs ilyen gyerekem. Vagyis kisfiamban ott van a hajlam és a lehetőség, de kicsit lustácska, abból él, ami alapszinten biztossá teszi a jó jegyeit. Tényleg mondom, hogy hihetetlen agya van.
Hamar kiderült nála a logikus gondolkodás és a jó matekkészség. Éppen ezért, amikor tavaly jelezte, hogy sakkra szeretne járni, örültem. Nekem ebben sem adottságom, sem tehetségem, ám nála biztos jelei voltak annak, hogy alkalmas erre. És valóban így van, bármilyen versenyre elmegy, mindig elhoz egy érmet. Legutóbbi versenyén is II. lett. Ez azért nagy dolog szerintem.

És valóban nagyon büszke is vagyok rá. Az iskolában is ott van a legjobbak között, de leginkább matekból hajtja magát. A kedvenc mondásom tőle: "Ja, kaptam 6 ötöst, mert volt 60 piros pontom. Vagy egy kicsit több."
Maximalista egyébként, mert szeret mindent jól megcsinálni, nem hibázni, mindent jól tudni, de hiányzik belőle egy kis plusz, amit én + szorgalomnak hívok. De tehetséges.

Egy csomó cikket és írást elolvastam a tehetséges gyerekekről. Kellett, mert nagylányomnál alsóban adódtak gondok. Nem tudja kezelni az érzelmi hullámzásait és kitöréseit, soha nem is tudta. Nagyon érzékeny lélek, mindent a szívére vesz. Emellett mindig mindent máshogy lát és máshogy is él meg. Egy szétszórt, szórakozott leány, aki - ahogy szoktam mondani -, a Föld.2-őn él, és máshogy látja a világot. És mivel tényleg nagyon érzékeny, az iskolában is hullámszerűen élte a mindennapjait. Nehéz volt vele boldogulni.
Tény, és való, hogy egy matek tagozatos osztályban, ahol a tanító néni is elég katonás és nem egy tutujgatós fajta, és ráadásul csak fiai vannak, nem igazán tudott mit kezdeni az én művészi vénás, hiszire erősen hajlamos lányommal. Bár meg kell mondjam, én azt láttam, hogy mindent megtett, és nem tudok rosszat mondani rá. De tényleg. Próbálkozott, még Nevelési Tanácsadóba is elküldte, de ott csak az derült ki, hogy figyelemzavaros, amit én papír nélkül is megmondtam volna nekik. Jó, mondjuk még egy-két más apróság is, de azok nem olyan vészesek. (Később beszélgettem egy pszichológussal, és ő azt mondta, hogy ezek nem igazán számítanak, mert attól is függ, hogy milyen körülmények között írja meg a gyerek a tesztet, hogy ébredt, milyen volt a holdállás stb.) Na, mindegy.
Azért küldte el, mert művészetileg pedig tehetséges volt, és biztosan ez az oka.
Én nem mondom, hogy nincs benne igazság, a művészlelkek mások, furcsák. Én már csak tudom. :)

Zsófiával mi nagyon hasonlóak vagyunk. Nemcsak külsőleg, hanem természetre is. Én is szétszórt és szórakozott vagyok, nem vagyok mindig képben, éppen úgy, ahogy ő. Elhagyom a dolgaimat, éppen úgy, ahogy ő. Az érzelmi kitöréseim nekem is nagyon magasan vannak, és nem bírom az igazságtalanságot. Éppen úgy, ahogy ő. Ha valami nem érdekel, akkor azzal nem vagyok hajlandó még csak szóba se állni, mert "tök unalmas". És szerintem is az. Nem bírja megtanulni a szabályokat és értelmezni őket. Szerinte teljesen feleslegesek a szabályok. (NA TALÁN, EZ A KÜLÖNBSÉG, MERT EZT NEM TŐLEM ÖRÖKÖLTE. ÉS ERŐSEN KONTROLLOS ÉS SZABÁLYMÁNIÁS VAGYOK. EZ A KISFIAMNÁL VEHETŐ ÉSZRE.
Pl. nagyon érdekes, hogy mennyire nem bírja megtanulni a piros matek szabályokat, szó szerint visszamondani. De nem tudja a szolfézst sem, hogy hol és mikor, milyen dúr vagy mol meg mit tudom én... bocsi, zenészek!  Ebben a kettőben nem tudok neki segíteni.
De ha elé tesznek egy kottát, simán lejátssza. Ha egy matek feladatot kell megoldani, megcsinálni. Csak jelzem, hogy nekem ez egykoron nem ment. :)

A rajzolása is különleges szerintem. Érdekes stílusa van. Nem kiemelkedően tehetséges, de van egy stílusa, amiről felismerhető. Ezt egyébként az alsós tanító nénije remekül meglátta, és ez irányba nagyon terelgette. És jól tette.

Mindig arra vártam, hogy valamelyik gyerekem majd "örökli" az irodalom mániámat. És íme... eljött az idő. A nagylányom állandóan olvas, és élvezi is a könyveket. Rendszeresen elvonul a szobájába, és olvas. Még az esti mese/történetolvasásnál is inkább a saját könyveit bújja. ... És most a legújabb kedvence a János vitéz. Ez egy iskolai feladat volt, de muszáj megosztanom veletek, mert annyira BÜSZKE vagyok rá! (Mondjuk ezért a tanárainak is jár dicséret! Alsósnak és felsősnek egyaránt! Úgyhogy Köszönöm!)
Ja, és még humora is van. Ami nagy kincs, mert kisfiamnak tényleg nincs. De semmilyen formában.
Ezt írta ki a fali táblára, amikor olvasni akart:

És legvégül itt van az én legkisebb lánykám. Igazából még nem tudom, hogy milyen tanuló lesz, bár nagyon vágyik iskolába. Amit viszont biztosan tudok vele kapcsolatban, hogy nagyon jó hangja van. Annyira szépen és tisztán énekel, hogy jó hallgatni. Akárhová megy, akármit csinál, mindig énekel. Néha Férjjel csak ülünk és hallgatjuk, ahogy 1 hónappal ezelőtt tanult énekeket énekelt, és emlékszik a szövegére, dallamára. Ahogy bekerült az oviba, kb. 1 hónap múlva már tudta, hogy melyik gyereknek ki az anyukája, apukája, kinek mi a jele. Nagylányomnak 3 év múlva sem ment ez. :) Mert neki nem volt fontos, ellenben az, hogy jól érezze magát az oviban és mindenhol, az igen.
Kata alapvetően egy ilyen gyerek. Mindig mosolyog, mindig jókedvű, mindig kedves. Ha szomorú vagy, odamegy és megvigasztal. Kedves személyiségével szebbé teszi a napodat. De persze, neki is van rossz időszaka, hiszen gyerek.

Ám, ha lehet ezt mondani, a 3 gyerek közül neki van a legjobb természete. Úgy értem, vele a legkönnyebb. Hálás vagyok, hogy Isten még adta nekünk őt.
De mindehhez egy érdekes adalék. Nagyon hosszú verseket képes megjegyezni, szaval, versel, játszik. Ám ezt nem hajlandó megtenni mások előtt. Az oviban például 3 éve nem állt fel és nem mondott el egy verset sem a többiek előtt. Nem vesz részt semmilyen szereplős feladatokban, mert nagyon gátlásos idegenekkel szemben. Pedig az oviról azt gondolnánk, hogy ismerős terep, de nem. Még szeptemberben úgy volt, hogy nem engedik iskolába emiatt.
Ő nagyon vágyik. És ami nagyon érdekes, hogy nem az ének tagozatot szeretné (tudjátok, ott ki kell állni mások elé, szerepelni kell, ott lenne rosszul), hanem ő is matekos lesz. Tanító nénit választott. Mondjuk nem lesz könnyű dolga a tanító néninek, de én neki szurkolok! :)

Szóval, ezt a hosszú ömlengést csak azért írtam, mert BOLDOGNAK érzem magam. És HÁLÁSNAK. Istennek csodálatos tervei vannak a mi életünkre nézve. Gyerekeket kaptunk tőle, és ő már előre tudta, hogy milyenek lesznek, és milyen jó dolgokkal fognak minket megajándékozni. Nyilván azt is tudta, hogy rosszakkal is, de ez most nem opció.
Egyszerűen csak az jutott az eszembe, hogy legyünk hálásak a gyermekeinkért!

És ha van kedved, szívesen olvasnám, hogy a Te gyermeked miben tehetséges!

Igaz történet

Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban. Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált. A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy telt házas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben. A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

Vegán muffin

Ugye mondtam már, hogy mi nagy muffinosok vagyunk. Gyorsan elkészíthető és hatalmas élményt tud nyújtani :)

Karácsonyra mindig jó ötlet szerintem!

Édes Férjnek a meggyes a kedvence (mindenben a meggyes a kedvence), de én szeretek újítani és kipróbálni dolgokat. 
Ez a muffin vegán főzőkörre készült. Itt, a mi kis városunkban tartunk vegán főzőkört. Mivel édes szájú vagyok én ezt nagyon szívesen vállaltam ezt a feladatot.

Szedres muffin, ahogy én készítem:
1 csésze teljesőrlésű tönkölylisztet, fél csésze zabpelyhet, fél csésze müzlit - én a Lidl-et szoktam (de lehet 1 csésze zabpehely csak), én szeretem a müzlit is :), fél csésze őrölt mandulát vagy mogyorót , 1  csomag sütőport összekeverek. Lehet még beletenni fahéjat, de én igazából az almáshoz szoktam, mert ahhoz jobban illik. A száraz alapanyagokhoz hozzáteszek 4-5-6 evőkanál mézet. Ha szedret teszünk bele és jobban szeretjük az édes ízt, akkor több kell bele. Lehet egyébként barna cukrot vagy nyírfacukrot, édesítőszert is használni. Aztán öntök bele gabonatejet. Nem szoktam megvenni a bioboltokban, mert ott drága, már mint az, ami dobozban van, szerintem az luxus annyiért. Lehet porokat kapni (ez valamivel olcsóbb), azt szoktam elkészíteni vízzel, teljesen tejszerű lesz. (Én amúgy sem szeretem a tejet. Aztán még rakok bele olajat is, kb. a bögre negyedét, vagy kicsit többet. Aztán összekeverem, és a végén belerakom a szedret. Kiolajozom a muffinsütőt (szilikonosat nem kell) - és megsütöm 170 fokon, kb. 15-20 perc.

Mellette az almás, amit nagyon szeretek, lévén szabolcsi lány :)

Azt, hogy miből mennyi kell pontosan nem tudom, úgyhogy a hasamra ütök. Kb. 30-35 dkg liszt kell hozzá (én ha lehet tönkölylisztet használok), vállalva a kockázatot, hogy a sógorom nem eszik belőle, mert túl egészséges. A sógoromat nagyon szeretem ettől függetlenül, és szoktam neki olyan sütit is csinálni, ami nem egészséges, hanem kalóriabomba, mint a lenti csokis, de erről majd később.Fél csomag sütőpor, kis só, fahéj - és összekeverjük.
2 almát kimagozok és apróra vágom. Persze lehet reszelni is, csak az macerás.  15 dkg növényi vajat, bár én engedékenyebb vagyok, Rámát használok :) és ugyanannyi barnacukrot (15 dkg) kikeverek. Ez az egy, amire figyelek. Mi nagyon kevés finomított cukrot fogyasztunk, ha lehet akkor barnát használok helyette vagy gyümölcscukrot. Ezek kicsit drágábbak, de mégis egészségesebbek. Inkább erre adok ki egy kicsivel több pénzt, mint gyógyszerekre.

Miután habosra kikevertem, hozzáadom a lisztes keveréket, majd beleöntök egy kis gyümölcslét vagy befőttlevet, ami van itthon, rakok bele 2 dl növényi tejet, de ezt is mutatja a tésztája, hogy mennyi kell bele. Beleforgatom az almát, majd megsütöm 180 fokon kb. 35 percig. Nagyon finom!!!