8.

Mert Gyökössy Bandi bácsi mindig jó ötlet!

·  Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

·  Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

·  Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

·  Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

·  Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

·  Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

·  Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.

·  Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.

·  Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnak útjukra.

·  Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.

·  Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.

·  Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

·  Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

·  Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

·  Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.

·  Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.

Dr. Gyökössy Endre: A Boldogmondások margójára

Történelem órára Egyiptom Lapbook

Biztosan észrevettétek már, hogy bár számozom a decemberi napokat (és bár eredetileg tényleg úgy íródott, hogy adventi számozással és bejegyzéssel), mégis csúsznak a napok, mert van egy-két dolog, amit szívesen megosztok veletek, vagy más jut az eszembe. Én már csak ilyen vagyok. 

De tényleg annyi minden történik mostanában nálunk, és főleg akkor, ha az ember gyermekének két felső tagozatos gyereke is van. És tudja, hogy a Kisfiát (aki nagyon jó fejű és jó képességű, de kissé (és itt most nagyon diplomatikusan fogalmaztam) lusta) noszogatni kell, akkor jól jön egy-egy munkás feladat, még akkor is, ha anyának ezután nincs másra ideje, pedig betervezte. De a gyerek az első! - felkiáltással vetettük bele magunkat Egyiptomba, és a munkába. 

Szerintem jót tesz a gyereknek. :)

Aztán hamarosan jön az, amit meg Zsófival készítettünk. Vagyis kettő kellett, de még csak az egyik van kész. Nagyon jó lett! Vele tényleg nagyon jó kreatív dolgokat készíteni! :) Szerintem ti is szeretni fogjátok! 

7.

Ezt Noryta blogján találtam, és azt gondoltam, hogy megosztom veletek. Szerintem annyira szép gondolat.

Nincs is mit nagyon hozzáfűzni. 

 

"Sok minden van, amit szívesen adnék Neked. . .
Szeretnék Neked bölcsességet adni, de azt csak a múló évek hozhatják meg.
Szeretnék Neked sikert adni, de annak csak akkor van értéke, ha megdolgozunk érte.
Szeretnék Neked boldogságot adni, de az odavezető utat mindenkinek magának kell megtalálnia.
De van egy olyan ajándék, amit adhatok Neked, amely mindig veled lesz és az nem más, mint az én szeretetem...
A szeretet meleg, mint a kályha. Odatartod a tenyeredet és érzed. Felé fordítod az arcodat és sugárzik. Egy ember körül, aki szeret, más légkör van. Meleg van!
Kívánom, hogy ezt a meleget mindig érezzétek magatok körül." heart hangulatjel

Emmet Fox: Hegyi beszéd-részlet

6.

Ha már Karácsonyra hangolódik mindenki... talán én is fogok... bár nem titkolom, nem vagyok túl nagy rajongója az ünnepnek... de találtam egy régi adventi naptár-szerűséget. A Facebookon vagy egy oldal, Egy lánya Istennek - ahol mindig találok inspirálót és lelkileg építőt. Nézzétek meg!
Ahogy a gyerekek is szeretik az adventi naptárat nyitogatni, mi is megengedhetünk magunknak ilyet. Ezt találtam, és szerintem nagyon aranyos. Igaz, hogy már néhány nap eltelt, de azért a többi még aktuális. Vagy lehet minden hónapban újra kezdeni. Nem muszáj csak egy hónapban. :)

Érdemes kinyomtatni, és minden nap megtenni, ami benne van. Vagy csak megfogadni. 

Teljesen Rád bízom, hogy hogy tartod be, de érdemes megfogadni az ötleteket, javaslatokat! 

Nyissuk ki a szívünket és a lelkünket hozzá! :)

5.

Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de én szeretem a csendet. Az utóbbi időben pedig kimondottan vágyom rá. 

Annak ellenére, mondom ezt, hogy én aztán tényleg sokat tudok beszélni, és van, hogy be sem áll a szám. Kérdezzétek csak meg Férjet, aki ezt nap mint nap tapasztalja. :) Ráadásul tényleg úgy működök, hogy ha fáradt vagyok, akkor még jobban és még többet beszélek. Mert azt gondolom, hogy ki kell magamból beszélnem az ideget és a feszültséget. Vagy csak egyszerűen beszélek, mert beszélhetnékem van. :) Nem mindig egyértelmű. 

Amíg itthon voltam, szinte egész délelőtt csendben telt. Persze, vasalás közben sorozatot néztem, vagy előadást hallgattam, de alapvetően tényleg csend volt. És csak délutánra indult be a csivitelés a Fiókáimnál. Na, most ez nincs így. Ráadásul Kisfiam most olyan időszakát éli, amikor folyamatosan beszél (eddig is ezt tette), fütyül és zajt ad ki. Elég nehezen viselem, de hát szeretem. :) Most egész nap megy a csacsogás. Egy iskolában aztán tényleg nincs csend! 

Elkezdtem értékelni, és megérteni, hogy Férj miért szeret egyedül lenni, s miért olyan csendes, magának való. Mondjuk hosszútávon nem bírnám, de néha nagyon jó az egyedüllét. 

Ilyenkor, amikor mindenki a karácsonyra készül és hangolódik, valahogy ott van a csend. Csendes éj... Sokszor szeretnénk elcsendesedni, és átgondolni a dolgainkat. 

De mégis, olyan nagyon ritkán vagyunk csendben.

Nem tudunk. 

Valahogy mindenki úgy érzi, hogy mindenhez hozzá kell szólnia, véleményt kell mondania (ami legtöbbször nem pozitív és nem megerősítő, hanem kritikus és bántó, nagyon bunkók tudnak lenni néha az emberek), de nincs hatással mégsem senkire. 

Tényleg olyan ritkán vagyunk csendben, ritkán tudunk egyedül lenni a gondolatainkkal. 

Nálatok nincs így? 

Nekem van erre már egy bevált módszerem. Egyrészt, amikor hazajövünk az iskolából, akkor mindenki kap 1 óra csendes pihenőt. Ez muszáj. Bár meg kell valljam, hogy ez Kisfiamat akkor sem zavarja, mert képes mellettem állni, és folyamatosan beszélni. De tényleg. 

A gyerekeknek is jót tesz, hogy kicsit a maguk világában vannak, elfoglalják magukat valamivel (olvasnak, macskáznak, kütyüznek - én engedem), de mindenki csendben van. Ők is, és én is. Mert különben nem tudok nekik segíteni a tanulásban, nem tudom elvégezni a feladataimat itthon, és így is gyakran, sokszor, mindig azt érzem, hogy nem bírom már tovább.

Ezért kell a csend, a pihenés.  

Ritkán vagyunk együtt a gondolatainkkal. Mert megy a rádió, a tévé, a mosógép, kiabálnak a gyerekek, nyávog a macska, ugat a kutya... Valami mindig zajt ad ki. 

Sokszor vannak a Facebookon olyan képek, hogy egy kis kuckó, egy kis házikó egy erdőben, vagy egy szigeten, és megkérdezik, hogy ellennél-e ott 1 hétig vagy 1 hónapig. Az emberek többsége azt mondja, hogy IGEN, de én nem hiszek nekik. Nem erre van berendezkedve a társadalmunk. Nyüzsgésben és zajban élünk. Pedig jó lenne a csend!

Sose vagyunk csendben, ez pedig nagyon ijesztő. 

Ha csendre vágyok, mert zaj van körülöttem, akkor a fürdőszobába vonulok, teleengedem a kádat meleg vízzel, bezárom az ajtót, és fél óráig elvonulok a zajtól. Szerintem erről már többször írtam, és még fogok is. Mármint a víz gyógyító hatásairól a lélekre és a testre. :)

Bár megmondom őszintén, vagy hogy ez a gyerekeket sem tartja vissza attól, hogy néha kérdezzenek, mondjanak valamit, rám nyissák az ajtót, de ha megbeszélem velük, akkor hagynak egyedül és csendben. 

Nyáron, amikor ilyesmire vágyom, akkor kimegyek az udvarra, és hintázok egy kicsit a gyerekek hintáján. (Még elbír.) De azt gondolom és azt vallom, hogy a csendre szükség van. Bármilyen formában, és bármikor. 

Éppen ezért keressük meg a magunk csendjét, a saját gondolatainkkal és alakítsunk ki magunknak új célokat és új terveket!

Life in colors - Téli fehér

Én így várom a telet! Nagyon várom!!!

Apró örömök - Rajongás

Az az igazság, hogy minden héten olyan sok minden történik, hogy rájöttem, hogy nem is fog az eszembe jutni minden. Persze nem is az a cél, hanem az, hogy megéljük a pillanatot. És keresni az apró örömöket.

♥ együtt lenni a családommal ♥ sok alma ♥ túrós béles, amit magamnak sütöttem :) ♥ Játszani a gyerekekkel ♥ palacsinta ♥ hideg napok vannak, de van napsütés is ♥ vastag harisnya - szoknya (a kedvenc őszi-téli kombinációm ♥ Zsófi egyedül van itthon néhány napja, és kitakarította ♥ nagyon szép rend lett ♥ az új blogot (Alkotó Biblia) írni, amit nagyon szeretek, de sajnos nincs rá annyi időm, mint szeretném ♥ Dávidom azt mondta nekem: "Andi néni, szeretlek!" ♥ kifesteni a körmömet (amit szeretek, bár ritkán szoktam) ♥nem foglalkozni politikával ♥ Értelem és Érzelem (csak hogy ezen a héten se maradjatok Jane Austen nélkül) ♥ a bátyám hülyeségein szórakozni  ♥ Zsófi kiteregette a ruhákat ♥ hetedikes történelmet tanulni kártyákkal (nagyon vicces volt) ♥ megvettem az idei Füles Évkönyvet, és fejtjük benne a rejtvényeket ♥ Katával a parkban sétálni ♥ madáretetőket keresni ♥ nézni, ahogy a faleveleket forgatja a szél ♥ Nagy rajongója lettem Diego Klattenhoffnak (BlackList), szerintem nagyon helyes pasi, függetlenül attól, hogy alapvetően nem az esetem-típus :)

♥ Nimródot elhívták egy NB II-es sakkcsapatba játszani  ♥ Nimródot zongorázni hallani ♥ macskázni és macskázni és macskázni ♥ már nagyon várom, hogy hazamenjünk az anyukámékhoz ♥ Katával szelfizni ♥ hajnal 5-kor cicadorombolásra ébredni :) ♥csendben meginni a reggeli baracklevemet ♥ lomtalanítani ♥ ismét negatív lett a Covid-tesztem ♥ Férjjel megnéztük a Solot  ♥  hajat mosni ♥ Kata hegedült, a macska meg nézte ♥ Szendvicset kapni Férjtől vacsorára  ♥ Dávidtól ajándékot kaptam ♥ lebbencslevest főztem ♥ 2 óra egyedüllét egy szobában (és nem raktam rendet!) ♥ Debóra történetét átvenni a gyerekekkel ♥ kézműveskedni  ♥ az osztályba megérkezett az én Mikulásom ♥ mandarinok (sok) ♥ Még mindig a Célszemélyt nézem, bár már nem annyira tetszik, mint régebben. ♥ macskasimogatás (nehogy kimaradjon!) 

Imádom a gyerekeimet ♥ Férj

Nektek? 

4.

Van egy mondás, amit szeretek: A változás jó dolog. 

És szükségünk is van rá. De vajon mindig tudja az ember, hogy miben akar változni? Hamarosan itt az új év, és ilyenkor az emberek eszeveszett fogadalmakat, ígéreteket tesznek, amit persze sohasem tudnak betartani, mert nem is akarják. Én nem szoktam ígérgetni. Mert ha megígérném, sem tudnám betartani. Hiszen mindig van, ami közbejön, máshogy alakul, nincs hozzá kedvem és még sorolhatnám. 

Sokszor szükségünk van a változásra. Ezt hiszem, ebben biztos vagyok. A változás kell az élethez, az életünkhöz. Nem gondolom, hogy jó a megszokott életet élni, de az az igazság, hogy néha jó a megszokott és a kényelmes. 

Valamelyik filmben kérdezte az egyik szereplő a másikat, hogy Mit is akar adni a világnak? Mit szerene, hogy emlékezzenek rá örökké, mert hasznosat és értékeset tesz. De kérdezem én, mindenkinek nyomot kell hagyni a világban valami látványossal? Világmegváltás és ilyenek... 

Egyébként is, azt szoktam mondani az ilyesmire, hogy a Megváltás már megtörtént. :)

Szóval, a tudás ott kezdődik, hogy az ember tudja, hogy mit nem tud. Tisztában van az értékeivel és a hátrányaival. Azt szokták mondani, hogy az embernek tudnia kell, hogy miben kell megváltoznia. Vajon melyik az a szokásom vagy tulajdonságom, amelyik hátrányomra szól? 

Vannak ilyen tulajdonságaim, amik ellen fel kellene venni a harcot, és tudom. És igyekszem is küzdeni ellene. Ez nem mindig könnyű. De azt tudom, hogy ha megtalálom ezeket, akkor győztes vagyok! 

Szeretnék győztes lenni! 

3.

"Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte". – mondta Teréz Anya. 

Nekem a boldogság sokkal több attól, hogy rohanásban töltsem a decemberi napokat. A boldogság apró dolgokból áll össze. A mai legcsodálatosabb ajándékom az volt, hogy Dávidom (az a kisfiú, akivel nap, mint nap tanulok, és aki autista és hiperaktív is) reggel egy dobozt adott nekem ajándékba. Nekem készítette személyesen. Egy kis doboz volt, abban volt csoki, mert tudja, hogy szeretem, egy szalvétába csomagolt cukorka és egy darabokra szedett toll, mert tudja, azt is, hogy toll-mániás vagyok. Szétszedte, hogy bele tudja tenni a dobozba, és tett rá szalagot is nekem.

Nagyon meghatódtam. És nagyon jól esett. 

Ez számomra azt fejezte ki, hogy szeret a gyerek. Mondta is nekem: Szeretlek Andi néni!

Ezt a kis dobozt kaptam. 

Amikor elkezdtünk együtt tanulni, csatákat vívtunk. Ugyanis én nagyon szeretem, de elég szigorú vagyok. Nemcsak vele, mindenkivel általában. A saját gyerekeimmel is. Dávidom nem volt egyszerű, mert bár okos fiú, de nyaggatni kellett azért, hogy haladjunk és dolgozzunk. Az elején azért voltak csatáink, de az utóbbi időben ez  nincs így. Remekül dolgozunk együtt, és szót is fogad nekem. Eljutottunk oda - és ezt most bátran ki merem jelenteni -, hogy talán én vagyok az, akinek elfogadja a véleményét és szót is fogad. 

Tény és való, hogy sokat lelkizek vele (mert minden ellenére értelmes és mindent megért, ha elmagyarázod neki), nagyon sokat humorizálunk (veszi és érti a viccet), amiért szintén nagyon hálás vagyok, mert nekem fontos a humor. Sok mindent megold. A többi gyerek is tudja ezt. :)

A lelkem nagyon boldog. Tudom, hogy Isten nem véletlenül helyezett ide, és nem véletlen, hogy így alakult az életem. Én ebben nagyon hiszek. 

Én hiszek a pozitív megerősítésben. Abban, hogy el kell ültetni a gyerekekben, és a felnőttekben is, hogy fontosak, és valaki szereti őket, és ők is fontosak valakinek. Olyan ember szeretnék lenni, aki mindenben és mindenkiben észreveszi a jót, és megpróbál nem kritizálni. Szeretek dicsérni, bátorítani és segíteni.

2.

Manapság annyira divat lett az, hogy "Valósítsd meg önmagadat!" meg "Légy az álmaid irányítója!" és a "Vedd kezedbe a sorsodat!" - mondatok. Én nem igazán hiszek ebben. Persze, hogy kellek én is ahhoz, hogy elinduljon az életem és hogy boldog legyek, meg akarjak dolgokat, de csak maga a bevonzás (szerintem) nem működik. 

Az, hogy akarok valamit, valami szeretnék lenni, valamit el akarok érni, az nagyban attól függ, hogy teszek-e érte. Mert van, ami felé nem mer az ember lépéseket tenni. Megmondom őszintén, hogy sokszor jól jött a bátortalanságom. Máskor meg a bátorságom. Persze, magamat ismerve sokkal több félelmem van. Vannak félelmeim és aggályaim, elsősorban magammal szemben.  

Mindig nagy kérdés számomra, hogy teszek-e eleget azért a célért, amit el akarok/ szeretnék érni.  Nagy kérdés hogyan haladunk.

Én nem annyira szeretem a csónakázást, vagy az ilyen jellegű dolgokat. Még nagy hajóra fel is megyek, de van egyfajta félelmem benne. Nem tudom miért. Tudok úszni, de nem érzem magam biztonságban. A repülőn sem. Mindkettőre úgy gondolok, hogy ezek számomra bizonytalan dolgok. Nem szilárd talaj. És én szeretem "megvetni" a lábamat, kapaszkodni, és bár romantikusan szórakozott vagyok néha, a tudat, hogy a földön állok, sokat segít tovább haladni. Én a vonatot és az autót szeretem, meg a gyalogot. Az autót is leginkább akkor, ha Férj vezet. 

De amikor még köd is van...

Amikor nem látod az előtted lévő célt, csak mész és mész... Nagy kérdés, hogy akar-e menni az ember.
Szeretem a kitartást bemutató filmeket és szeretem a kitartó embereket is. Én nem vagyok, vagy nem mindig vagyok az. Egyszerűen csak néha jobb akkor aggódni, ha benne vagyok a helyzetben, mint előtte. Vagy nem is tudom... :) 

Azért jó, ha az ember tudja, hogy mi a célja, nem? Mert ha nem tudja, akkor azt sem tudja, hogy mit kell elérnie.

Én tudom a legnagyobb célom. Isten országa az nekem, és igyekszem is a cél felé. Remélem, hogy meg is adatik. Vagy ahogy az Ige is mondja: Ráadásul... fog megadatni.

Még akkor is ebben reménykedem, ha néha / gyakran ködöt látok. 

De jó kapaszkodni és jó erősen fogni azokat a lapátokat, hogy eljussunk a cél felé. És persze nem biztos az sem, hogy a kedvenc közlekedési eszközödet kapod az útra.

Akkor is a legfontosabb: Egyenesen a cél felé!

1.

Nem tudom hogy vagytok vele, de ha őszinték akarunk lenni magunkhoz (mi nők és persze férfiak is) sok mindent szeretnénk és sok mindenre vágyunk. Én is sok mindent szeretnék, de a legtöbbször még sem veszünk meg magunknak mindent, nem igaz? 

Mindig eszembe jut Carrie Breadshow, aki mindig cipőt vett a pénzéből. Mert a cipő számára nagyon fontos. Persze, mi nők szeretjük a cipőket, bár én inkább a kényelmest részesítem előnyben, amiben nem fázik a lábam és vastag. De azért sokszor szeretnénk egy cipős szekrényt, nem igaz? Azon gondolkoztam, hogy még sohasem volt magas sarkú cipőm. Ezt most komolyan írom. Tényleg. 

Szerintem nem is tudnék benne menni... Egyszer elhatároztam, hogy fogok venni egy magas sarkút, de még nem tettem meg, mert inkább a kényelmesre szavazok.

Szóval, sok dolgot szeretnénk és még több mindenre vágyunk. 

Nektek is van listátok? Mármint, hogy mi mindent szeretnétek, de aztán mégsem veszitek meg? Nekem van ilyen, nem tagadom. :) Sok mindent szeretnék, de az ember ne legyen telhetetlen!!!!

Nálam szokott olyan lenni, hogy hirtelen, csak úgy ad hoc módon veszek magamnak valamit, mert miért ne tenném? Szerintem anyaként néha ez megengedhetem magamnak, ti nem úgy gondoljátok? 

De persze el kell gondolkodnunk azon is, hogy mmi az, ami igazán kell és mi az, ami igazán fontos a számunkra. 

Az én egyik vágyam most egy egyszerű dolog: 

Sajnos tönkrementek a kiszúróim, és a gyerekeim már nagyon várják a mézeskalácsot. 

Ti mit szeretnétek magatoknak?