2020. december 3., csütörtök

3.

"Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte". – mondta Teréz Anya. 
Nekem a boldogság sokkal több attól, hogy rohanásban töltsem a decemberi napokat. A boldogság apró dolgokból áll össze. A mai legcsodálatosabb ajándékom az volt, hogy Dávidom (az a kisfiú, akivel nap, mint nap tanulok, és aki autista és hiperaktív is) reggel egy dobozt adott nekem ajándékba. Nekem készítette személyesen. Egy kis doboz volt, abban volt csoki, mert tudja, hogy szeretem, egy szalvétába csomagolt cukorka és egy darabokra szedett toll, mert tudja, azt is, hogy toll-mániás vagyok. Szétszedte, hogy bele tudja tenni a dobozba, és tett rá szalagot is nekem.
Nagyon meghatódtam. És nagyon jól esett. 
Ez számomra azt fejezte ki, hogy szeret a gyerek. Mondta is nekem: Szeretlek Andi néni!

Ezt a kis dobozt kaptam. 

Amikor elkezdtünk együtt tanulni, csatákat vívtunk. Ugyanis én nagyon szeretem, de elég szigorú vagyok. Nemcsak vele, mindenkivel általában. A saját gyerekeimmel is. Dávidom nem volt egyszerű, mert bár okos fiú, de nyaggatni kellett azért, hogy haladjunk és dolgozzunk. Az elején azért voltak csatáink, de az utóbbi időben ez  nincs így. Remekül dolgozunk együtt, és szót is fogad nekem. Eljutottunk oda - és ezt most bátran ki merem jelenteni -, hogy talán én vagyok az, akinek elfogadja a véleményét és szót is fogad. 
Tény és való, hogy sokat lelkizek vele (mert minden ellenére értelmes és mindent megért, ha elmagyarázod neki), nagyon sokat humorizálunk (veszi és érti a viccet), amiért szintén nagyon hálás vagyok, mert nekem fontos a humor. Sok mindent megold. A többi gyerek is tudja ezt. :)
A lelkem nagyon boldog. Tudom, hogy Isten nem véletlenül helyezett ide, és nem véletlen, hogy így alakult az életem. Én ebben nagyon hiszek. 

Én hiszek a pozitív megerősítésben. Abban, hogy el kell ültetni a gyerekekben, és a felnőttekben is, hogy fontosak, és valaki szereti őket, és ők is fontosak valakinek. Olyan ember szeretnék lenni, aki mindenben és mindenkiben észreveszi a jót, és megpróbál nem kritizálni. Szeretek dicsérni, bátorítani és segíteni.

4 megjegyzés:

  1. Tegyél már ide valami tetszésnyilvánítás lehetőséget kérlek, ez is annyira jó poszt, sokat adott nekem. Ölellek: Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, kedves vagy. Fogalmam sincs, hogy mit és hogy kell csinálni. Amióta megváltoztak a blogok szerkesztésével kapcsolatban a dolgok, már nem tudom követni mindig. De köszönöm. Nekem ez is elég. :)

      Törlés
  2. Annyira örülök a sikereknek a munkádban. Számomra hihetetlen, hogy ilyen hamar egymásra hangolódtatok Dáviddal. Ennek a kisfiúnak életre szóló élmény és lehetőség, hogy tanulsz vele. És hogy épp te tanulsz vele. :) Csak azt sajnálom, hogy nem minden Dávidnak jut egy Andi... De hát ilyen ez az oktatási rendszer. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Én is nagyon szeretem. Néha más gyerekekkel is tanulok (SNIs, beszédhibás, az átlagtól lassabb), de Dáviddal szinte minden órát együtt töltünk. És ahogy látom neki van a legkevesebb szüksége rám (vagyis szüksége van rám, mert így tanul), de a többinek még jobban szüksége lenne segítőre. :(

      Törlés