2.

Manapság annyira divat lett az, hogy "Valósítsd meg önmagadat!" meg "Légy az álmaid irányítója!" és a "Vedd kezedbe a sorsodat!" - mondatok. Én nem igazán hiszek ebben. Persze, hogy kellek én is ahhoz, hogy elinduljon az életem és hogy boldog legyek, meg akarjak dolgokat, de csak maga a bevonzás (szerintem) nem működik. 

Az, hogy akarok valamit, valami szeretnék lenni, valamit el akarok érni, az nagyban attól függ, hogy teszek-e érte. Mert van, ami felé nem mer az ember lépéseket tenni. Megmondom őszintén, hogy sokszor jól jött a bátortalanságom. Máskor meg a bátorságom. Persze, magamat ismerve sokkal több félelmem van. Vannak félelmeim és aggályaim, elsősorban magammal szemben.  

Mindig nagy kérdés számomra, hogy teszek-e eleget azért a célért, amit el akarok/ szeretnék érni.  Nagy kérdés hogyan haladunk.

Én nem annyira szeretem a csónakázást, vagy az ilyen jellegű dolgokat. Még nagy hajóra fel is megyek, de van egyfajta félelmem benne. Nem tudom miért. Tudok úszni, de nem érzem magam biztonságban. A repülőn sem. Mindkettőre úgy gondolok, hogy ezek számomra bizonytalan dolgok. Nem szilárd talaj. És én szeretem "megvetni" a lábamat, kapaszkodni, és bár romantikusan szórakozott vagyok néha, a tudat, hogy a földön állok, sokat segít tovább haladni. Én a vonatot és az autót szeretem, meg a gyalogot. Az autót is leginkább akkor, ha Férj vezet. 

De amikor még köd is van...

Amikor nem látod az előtted lévő célt, csak mész és mész... Nagy kérdés, hogy akar-e menni az ember.
Szeretem a kitartást bemutató filmeket és szeretem a kitartó embereket is. Én nem vagyok, vagy nem mindig vagyok az. Egyszerűen csak néha jobb akkor aggódni, ha benne vagyok a helyzetben, mint előtte. Vagy nem is tudom... :) 

Azért jó, ha az ember tudja, hogy mi a célja, nem? Mert ha nem tudja, akkor azt sem tudja, hogy mit kell elérnie.

Én tudom a legnagyobb célom. Isten országa az nekem, és igyekszem is a cél felé. Remélem, hogy meg is adatik. Vagy ahogy az Ige is mondja: Ráadásul... fog megadatni.

Még akkor is ebben reménykedem, ha néha / gyakran ködöt látok. 

De jó kapaszkodni és jó erősen fogni azokat a lapátokat, hogy eljussunk a cél felé. És persze nem biztos az sem, hogy a kedvenc közlekedési eszközödet kapod az útra.

Akkor is a legfontosabb: Egyenesen a cél felé!