Biztosan észrevettétek már, hogy bár számozom a decemberi napokat (és bár eredetileg tényleg úgy íródott, hogy adventi számozással és bejegyzéssel), mégis csúsznak a napok, mert van egy-két dolog, amit szívesen megosztok veletek, vagy más jut az eszembe. Én már csak ilyen vagyok.
De tényleg annyi minden történik mostanában nálunk, és főleg akkor, ha az ember gyermekének két felső tagozatos gyereke is van. És tudja, hogy a Kisfiát (aki nagyon jó fejű és jó képességű, de kissé (és itt most nagyon diplomatikusan fogalmaztam) lusta) noszogatni kell, akkor jól jön egy-egy munkás feladat, még akkor is, ha anyának ezután nincs másra ideje, pedig betervezte. De a gyerek az első! - felkiáltással vetettük bele magunkat Egyiptomba, és a munkába.
Szerintem jót tesz a gyereknek. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése