A november utolsó napja volt a legjobb nekem

Egy nagyon nehéz novemberen vagyok túl. Tényleg nehéz volt. Leginkább negatív. Tele volt sok gonddal, küszködéssel, lelki teherrel, fizikaival is, úgy éreztem, hogy túl sokat kell tennem, és hogy nem bírom. Persze, az ember bírja, meg csinálja, mert muszáj.
Férj több mint 2 hétig túlórázott, ez azt jelenti, hogy majd mindig este 6-fél 7-re ért haza. Így nekem kellett mindig mindenhova rohannom. Ami alapvetően nem gond, mert én szoktam, de most ráadásként bejött, hogy a móri Zeneiskolát felújítják, és minden hangszer más helyen van. Na, az én gyerekeimnek sem egy helyen van, ráadásul egyszerre, ami azt jelenti, hogy míg az egyik marad a saját iskolájában (ezért hálás vagyok Istennek), addig a másikat a város számunkra legtávolabbi iskolájába kell vinni. Várni és visszarohanni a kisebbért, aki egy hős, mert türelmesen vár, amíg megérkezünk. És ez még csak a hétfő. A csütörtökünk, na az nem semmi!

Leírom: 
Zsófi fél 1-kor végez az iskolában, ő hazajön, és tanul. De negyed 4-re vissza kell menni az egyik iskolába, mert szolfézs van. (Ha minden a terv szerint halad, akkor 3-kor még el kell mennünk Nimródért, mert neki fél 4-től zongorája van, de ez most nem a terv szerinti alkalom. De az új helyen csak 4-től tud kezdeni a zongoratanár, így fél 4 helyett 5-kor tud menni zongorázni.)
Szóval, Zsófival elrohanok az adott helyre szolfézsra. Aztán várok egy kicsit, majd elmegyek Katáért az oviba. Ha Férj itthon van, ő szokott menni, mert akkor nyugodtan tudom, hogy nem húzom-vonom a gyereket mindenhová. Hétfőnként szegény mindig jön velem. Miután Zsófi végzett, kb. 5 perce van átjutni gitározni egy másik épületbe. Ott meg szoktam várni, mert télen mégsem lehet fagyoskodni ugyebár. Én legalábbis nem szeretek.
Ha ő végzett, akkor átmegyünk a MI iskolánkba, ahol Nimród 5-re megy zongorázni, mert neki meg 4-5-ig sakkja van, amit persze nem lehet kihagyni. Tudjátok, nála ez az ÉLET. Konkrétan nincs más. Matek és sakk. Ki is akad, ha nem tud valamiért elmenni sakkozni.
Na, akkor átsétálunk (ezzel is telik az idő), aztán várunk egy fél órát. Ilyenkor Zsófival olvasni szoktunk, vagy színezni.

A pár héttel ezelőtti képzésen vettem egy színezős füzetet, ami a táskában is tartható, mert nekem csak nagy alapúak vannak, és ennek nagyon örültem, hogy belefér a táskámba. Ezeket szoktuk alkotgatni. Csak hogy ne a telefon kerüljön elő, vagy az "unatkozom" - mondatok.

És akkor Nimród fél 6-ra végez.  Mire hazaérünk, 3/4 6, jobb esetben 6.
És - ha a papírformát nézzük, - még 6-ra úszni is kellene mennünk.
Szóval sok volt, és ez így lesz januárig! :(
Ami azért szomorú. Sohasem értettem, hogy miért nem lehet nyáron felújítani egy iskolát. Nem értettem. Aki ezeket kitalálja, na... inkább hagyjuk.

Amikor a Zeneiskolában van, az jó szokott lenni. Mert odamegyünk, és ott történik minden. Egy helyben. A szolfézs, a gitár, a zongora, és bár ott vagyok jó hosszú ideig, de mindig van nálam könyv, vagy ott van a barátnőm, akivel beszélgethetünk. Nos, ez is megvisel lelkileg.

Aztán sok gond adódott az utóbbi időben Zsófiával is. Ő egy nagyon különleges lány/ lény. Egy örök kihívás, kaland, és nehézségek tömkelege vele az élet, mégis egy imádnivalóvan naiv gyerek. Nagyon unalmas lenne az élet nélküle. Azt élem meg vele, hogy történik valami. De mindig. És persze nem túl jó dolgok, de milyen unalmas is lenne, ha mindig mindenki jó és tökéletes lenni. Micsoda unalom!

És ez még csak néhány dolog, amit említettem. Mert van, amit persze nem szeretnék megosztani, van, ami meg majd begyógyul.
Na, és ekkor jött egy nagyon jó dolog, amikor már úgy éreztem, hogy padlót fogok. Itt Móron megalakult a Család- és Karrierközpont. Jól hangzik mindenesetre. Családoknak, Nőknek segítenek helyzetekben, visszajutni a munkába, ilyesmi. Nos, az ő szervezésükben volt egy főzőshow-bemutató, ami az egészséges ételeket és életet helyezte előtérbe.
Na, gondoltam, a hónap végére ez remek lezárás!
Így bejelentkeztem és elmentem.
Jó kis élmény volt!

Ő Kocsis Bálint. Séf, Mesterszakács, Food Sylist (micsoda hangzatos név!) , a CSIKOS lekvárok létrehozója. Önfejlesztőnek és Újrakezdőnek tartja magát.

Ki is Kocsis Bálint?
Többgenerációs hentes-mészáros család unokájaként született a Balaton mellett, és az élelmiszerekhez való vonzódása hamar megmutatkozott.
Már gyerekkorában meghatározóak voltak számára a fűszerek, gyógynövények, illatok és ízek élményei, melyek egész életében végigkísérték.
Szakács tanulmányai alatt hamar megmutatkozott kíváncsisága és tanulási vágya. Az alapanyagok minőségétől a mikrobiológián keresztül egészen az emésztésben szerepet játszó enzimekig meg akart érteni és ismerni mindent. Folyamatosan kereste az összefüggéseket és törvényszerűségeket, gondolkodása tanárait is meglepte. Szakmai fejlődésének köszönhetően sikeresen indult versenyeken, iskolai megmérettetéseken, ahol rendre hozta az eredményeket.
Iskolái befejezése után több helyen is megfordult, mint szakács, és tudását külföldön is gyarapította.
Svájci és Németországi konyhákon ismerkedett más nemzetek gondolkodásmódjával és konyhájával, alapanyagaival.
Hamar vezető beosztásba került, mesterszakács végzettséget szerzett, és mindenki a legszerencsésebb embernek tartotta, akinek a szakmája egyben a hobbija is. A kompromisszumot nem ismerő, maximalista és hidegvérű munka eredményeként saját visszatérő vendégköre, rajongói alakultak ki. Egyedi gondolkodásmódja, kreativitása és rá jellemző íz kombinációi egyre ismertebbé tették.
Viszont ez a fajta teljesítmény és tempó nem maradt eredmény nélkül, mert az élet megálljt parancsolt az akkor harmincas éveiben járó, sikeres, kétgyermekes séfnek.
Az agyalapi mirigy daganat, a teljes kiégés és katasztrofális egészségi, magánéleti és lelki állapot hatására szembe kellett néznie saját addigi életével.

A teljes életmód és gondolkodás váltás, hatására közel 100 kilóról lefogyott 74 re. Számos sikertelen próbálkozás után, keddről-szerdára elhagyta a napi két doboz cigarettát, kávét, és száműzte étkezéséből a húst.
Elkezdett sportolni, és futásban találta meg a kihívást. A szakmai tanulmányait ezek után az egészséges és tudatos étkezésbe, főzésbe fektette. Mindezek mellett spirituális és lelki életére is legalább akkora hangsúlyt fektet már, mint korábban a szakmai területekre.
Magánéletében, egészségében és gondolkodásbeli változásának legszebb eredménye az azóta megszületett harmadik gyermekük Botond. Valamint ma már országosan ismert lett az általa jegyzett CSIKOS márka, mely szintén az új életmód gyümölcse, mely hűen tükrözi a séf gondolkodását. Ma élményvacsorái, örömfőzései és bemutatói kapcsán hívják rendezvényekre és cégekhez, hogy tudását átadhassa az arra nyitott, fejlődni akaró közönségnek, akik nyitottak az újra és az emocionális élményekre.

Nagyon érdekes volt. Jót beszélgettünk kezdés előtt is. Egészségről, vegaságról, főzésről. Szimpatikus fiatalember.

Aztán főzött. Finomakat.
Ez egy sütőtök-édesburgonya-gyömbéres leves. Nem látszik rajta az, amilyen az íze, de nagyon finom volt. Amiért külön hálás vagyok... ebbe a levesbe tett lazacot, de külön nekem vett ki egy is tányérral. Mert erre is figyelt! :)
Én egyébként nem szeretem annyira a krémleveseket, de ez nem volt rossz. :)

 Aztán jött a jó kis saláta és a főétel.
Bal oldalon volt a saláta. Bébispenótból, kölesből, csírával, különféle fantasztikus ízharmóniája volt, nagyon jó volt. És a főétel pedig csicseriborsóból, zöldségekből és gersliből. Tényleg fantasztikus volt. Nagyon élveztem.
Voltak még pástétomok is, amelyek szintén nagyon finomak voltak, de azt elfelejtettem lefotózni.

Ez a délelőtt volt a novemberem egyik legjobb élménye. Azt hiszem, tényleg fontos, hogy az ember lánya adjon magának ilyen lehetőségeket.
Ha a steak-készítésről szólt volna ez az alkalom, nem megyek el. De látjátok, én ebben is Isten gondviselését látom, hogy egy ilyennel zárta a hónapot, és nekem lehetőséget adott arra, hogy elmenjek. Már azzal, hogy elküldte nekem valaki a meghívót.

Ennek persze az lett a vége, hogy valaki, aki tudta, hogy régen én is részt vettem főzőkörök szervezésében, javasolta, hogy csináljunk ilyet. Kisebbet és háznál. Ő még a konyháját is felajánlotta. :) Hát nem remek?

Könyv - nem - ajánló, mert nem tetszett

Az utóbbi időben újra van időm olvasni. Sokat. És én ennek nagyon örülök.
Pár éve láttam Fejős Éva nevét valahol és láttam, hogy írt könyvet. Én az angol és a francia irodalmat szeretem leginkább, meg ponyvában az amerikait :), de úgy gondolom, hogy nem árt, ha az ember képben van a magyarokkal kapcsolatban is. Szoktam kortársművészeket is olvasni, Lackfi az egyik kedvencem pl.
Aztán, egyik alkalommal, amíg a gyerekemre vártam, aki gitározni volt, elmentem a könyvtárba, és hoztam ki pár könyvet. Akkor találtam rá erre a könyvre:

Nem igazán tudtam mire számíthatok, mert a Nők Lapját nem olvasom, de azt tudtam, hogy volt ott cikke. Gondoltam, csajos könyv,  beleolvasok.
Hát... Végigolvastam, de nem tudom.
Alapvetően könnyed, laza, néhol még humoros is, gyorsan olvasható, mert sok benne a párbeszéd, de pont olyan dolgok vannak benne, ami idegesít.
Csajok, akik minden dolgaikat, életük minden történését megbeszélik egymással. Kicsit a Sex és New York jutott az eszembe. Az is idegesített, nem is bírtam végignézni, bár abban voltak jó gondolatok.
Ám ebben a könyvben olyan dolgok jelentek meg, amelyek tőlem távol állnak, és amivel nem tudok azonosulni. Pletykálkodás, homoszexualitás (hogy fogadd el mindenképpen!), ezoteria, agykontroll, mellplasztika, gyerektelenség, hazugság... nem őszinteség a házasságban... Nekem ezek furcsa dolgok, és bár lehet, hogy így vannak ezek sok helyen, de nem kell, hogy így legyen.

Becsületemre legyen mondva, elolvastam. Férj mosolygott is rajtam, mert néha kijöttem a szobából, és dünnyögtem neki egy kicsit, de úgy vagyok vele, hogy ha valaki megkérdezi, hogy olvastam tőle könyvet, és véleményezzem, akkor tudjam azt mondani, hogy "Igen, olvastam, és nem tetszik!"

Tudtátok egyébként, hogy ő az a nő, aki 49 évesen szülte az első gyermekét?

Már nagyon várom!!!

Sok minden történt és történik velem, bennem, de még most nem tudok róla írni. Nem is tudok nagyon koncentrálni. Most éppen írogatok és rajzolok, de gondoltam, elújságolom nektek!!!! Mert nem bírom ki. 

Már sokat írtam arról, hogy mennyire szeretem ezt a sorozatot. Keresztényhez nem méltóan :(, de függő vagyok. Már sokszor láttam, de még mindig nagyon tetszik.
Annak idején csak 3 évadot élt meg, aztán meg 10 év múlva csináltak egy filmet, amire a rajongók adták össze a pénzt.
És most hallottam, hogy lesz folytatása. Úgyhogy most elég izgatott vagyok.

 

A főszereplő Kristen Bell. Nagyon bírom egyébként is, és már nagyon várom. Vannak jó filmjei. A romantikusak a kedvenceim :)

A pasi a sorozatból. Akkor még gyerek volt, de most már igazi jó pasi lett belőle. Na, ő az esetem! Jason Dohring. Nem jóképű, nem babaarcú, mégis valahogy bejön a sármja.

 

Még ilyen gyerekképűként is... :)

 Na, róla neveztem el a macskámat! :)

 Aztán itt a filmből a másik kedvenc szereplőm. Veronica apja, Enrico Colantoni. Szerintem nagyon jó színész, és a karaktere is nagyszerű a sorozatban. Szerintem ő egy nagyon klassz apa.

 Veronica szerelme, Logan, és a legjobb barátja, Wallace. :) Örülök, hogy ő is visszatér a sorozatba.

 

És a sorozat bohóca, aki nagyon vicces, Dick Casablancas, akit Ryan Hansen alakít. Tényleg nagyon vicces.

 Az új csapat. Én nagyon várom!!!

 Hamarosan jön!!!! És akkor majd újra biztosan beszámolok róla!!!

A család kedvence a tarhonya

A tarhonya nagy kedvenc a családban. A gyerekeim hatalmas mennyiséget bírnak megenni belőle. Akár magában is. Szeretik.

Még Zsófi ovis volt, amikor az óvónéni kiakadt azon, hogy üresen eszi a gyerek, ezért rakott rá a húsos pörköltből, hogy szaftja legyen. Ettől meg a Zsófi akadt ki, így aznap éhes maradt a gyerekem. Szóval, azóta tudatosítom, hogy Nyugi! attól, hogy üres tarhonyát eszik, még nem hal éhen!

Mindenesetre most nem volt üres a tarhonya, rántott szója volt hozzá és cékla. Ez utóbbi, bevallom bolti. :)

HETI IDÉZET #48. KEDVES

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Az új ars poticam

Lomtalanítási kihívás - 20. nap

20. nap - Sminktermékek

Orbán Szilvi | szeptember 09, 2013 HOZZÁSZÓLÁS ÍRÁSA

Sállállláálláá a végére értünk a kihívásnak ez volt az utolsó nap :) Nagyon érdekes és tanulságos volt számomra ez a dolog, megmutatta nekem, hogy mennyire vagyok kitartó (egész jól ment ez a 20 nap), meddig tart a lendület, mennyivel több helyünk lett és hogy mennyivel jobban néz ki a lakás a sok felesleges holmi nélkül :) Így sokkal egyszerűbb lesz rendben tartani a kis birodalmunkat, hamarabb lesz rend és tisztaság.

Azonban még hátra van a mai nap beszámolója, miszerint ma a sminkcuccok között kellett egy kicsit kutakodni lomok és lejárt szavatosságú termékek után :)

Szerintem az már korábban kiderült, hogy nem azon nők közé tartozom, akik imádnak sminkelni s tetemes szépségápolási holmikkal rendelkeznek. Ahogy az a képeken látszik, egyáltalán nincs sok cuccom sem ezzel kapcsolatban, s ezt egyáltalán nem is szégyellem. Azonban az is igaz, hogy kacérkodom a sminkeléssel, végig követtem Via Sminkedd-es sorozatát, s ha van rá keret, beszerzek egy-két kelléket is, hogy tudjak gyakorolni. Otthon sem azt láttam, hogy anya kisminkelve megy el otthonról, a munkája miatt ezt nem is tehetné meg, hiszen a nap végére úgy kenődne el rajta a "vakolat", hogy csak na, újra sminkelni pedig egyáltalán nem lenne ideje annyi gyerek mellett (óvodában dolgozik dadusként) :) A mindennapi életemhez sem szükséges sminkelni, csak különleges alkalmakkor viszek fel egy kis alapozót, szempillaspirált és kész.

 

Nekem ezek vannak itthon, nem a legmárkásabbak és nem is a legjobb minőségűek, de a szűk keretből erre telt, s tűzoltásnak tökéletesen megfelelnek :) 

 

Arcápolásra ezeket szoktam használni, nekem ezek váltak be, igaz az Avonos lemosótól undok kis pattanásaim lesznek, de ha már megvan, elhasználom. A Garnier Essentials nappali és éjszakai krémje viszont 100%-ban bevált, meg vagyok velük elégedve :) Az alapozót ezzel a törlőkendővel szoktam eltávolítani, kicsit többször kell áttörölni, de szépen leviszi. 

Ti hogy haladtatok? Sikerült végig tartani a kihívást? Jó és hasznos volt ez a sorozat? Mit gondoltok róla?

Rántott szója paradicsommal és paprikával.

Ez az az étel, amikor bármikor jöhet nekem. Két nagy kedvencem van, a szója és a paradicsom. És igen, ilyenkor tél felé közeledve már nem olyan a íze, de azért én szeretem így is.

 

A szója elkészítésének külön technikája van. Sokan mondták, hogy azért nem szeretik a szóját, mert furcsa íze van. Nos, ha nincs elkészítve, akkor tényleg így van. 

1. Én attól tanultam, aki az esküvőnkön főzött, hogy hogyan kell jól szóját készíteni, és tényleg finom. Először is meg szoktam főzni a szóját (legyen az szelet, csík, kocka) sós vízben. Annyira szoktam csak, hogy laza legyen az állaga, de ne főjön szét.
2. Aztán leöntöm róla a forró vizet, és hideg vízben áztatom. 10-15 perc elég neki, de van, hogy kétszer szoktam. (Ez valószínűleg olyan lehet, mint amikor megmossák a húst. Gondolom én.)
3. Utána jól kinyomkodom, hogy ne legyen víz a szójában vagy rajta. És bevetem a titkos fegyverem :), a Gyros fűszersót. Nekem a Knorros jött be a legjobban.
4.  Miután jól befűszereztem, és állt benne egy kicsit, jöhet a szokásos eljárás. Liszt - tojás - zsemlemorzsa. És megsütöm. 

Ennyi. Nagyon finom. És mivel paradicsommániás vagyok, azt így magában szoktam enni.

HETI IDÉZET # 47. HINNI

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Hálás vagyok!

Mint látjátok, kicsit változtattam a blogon. A változás jó dolog, noha nem tervezem, hogy más jellegű lesz, amit csinálok. Szimplán csak önmagamat hozom. :)
Ahogy látom ezt, nagyon sokan blogolnak, írnak magukról és a családjukról, főznek és fotóznak, van aki ezt profi módon műveli (Én sajnos alapszinten kell, hogy főzzek, bár már rengeteg jó receptet összeszedtem, amit egyszer ki is fogok próbálni, de az én családom ebben elég nehéz eset.), vannak, akik a blogból élnek, biztos lehet ezt is ügyesen csinálni, nekem nem menne.
Én csak írok. Magamról, a családomról, arról, hogy mi történik velünk, mit élünk meg, milyen izgalmas és kalandos élményekben van részünk, milyen küzdelmeink vannak, mit főzök :), hova megyünk, és arról a sok-sok jó dologról, ami ér minket.
Nekem a blogírás célja az volt elsősorban, hogy Jézusról írjak. Arról, amit az életemben véghezvitt és visz folyamatosan. Azokról a csodákról, amelyek általa és mellette történnek. Sokszor nem nevezen nevén, én annyira nem szeretem az erőletetett, nyomulós, igedobálós-így evangelizálós írásokat.. Persze, én is teszek fel igéket, amelyek fontosak nekem, akkor és abban a pillanatban hatással voltak rám, de én leginkább a mindennapjaimban szeretem megélni a hitet.
Nem érzem magam mindig igaz kereszténynek, éppen ezért nem is viselkedem úgy. Még csak a látszat formájában sem.
Nem tudok szép szóval körülírni igei gondolatokat, amelyek mély teológiai tanításokat tartalmaznak, egyszerűen, amikor írok, csak az érzéseimet írom le. Nekem erre van igényem. Ez az én naplóm, amelyet én sohasem írtam tinédzser koromban, és amit nagyon sajnálok, de nem volt ebben kitartásom. Vagyis, úgy emlékszem, hogy egyszer írtam, de elolvasta a tesóm, kinevetett,és onnantól sohasem írtam többet, pedig mindig is inkább grafomán voltam, és szerettem írni. Most is szeretek.
Hálás vagyok, hogy megtanultam gépírni (ez az egyik szakmám, vagy A szakmám), és szívesen is gépelek. Gyorsabb, mint kézzel.
Lehet, hogy mi, akik blogolunk valamilyen szinten exhibicionisták vagyunk, bár sokan inkább csak arról írnak, tényleg, hogy mit főztek. De én erről nem tudok. Nekem annyira sok minden van a fejemben, sok minden foglalkoztat, rengeteg befejezetlen projektem fut, - én magam is ilyen vagyok egyébként, itthon is így van. Tudom, hogy egyszer, előbb-utóbb vége lesz, de nem tudom mikor.

Igazából nem is erről akartam írni, hanem arról, hogy milyen sok jó dolog történt velünk a hétvégén, de most, hogy leülem a laptop elé (várom, hogy a kenyér megsüljön), a család tagjai már alszanak, ezek a gondolatok születtek meg.

Leginkább a hála, ami eszembe jut.
Felétek.
Hálás vagyok, hogy olvastok engem, hogy van időtök az én gondolataimra, hogy időt szántok rám, hogy írtok kommentet, hogy részesei vagytok az én életemnek, még akkor is, ha messze vagyunk egymástól, ha személyesen nem is ismerjük egymást.
Hálás vagyok, még akkor is, ha kevesen vagyunk, de higgyétek el, fontosak vagytok nekem!

Sajtos tészta ígyformán

Az egyik legkedveltebb étel nálunk a sajt. És az ebből készülő legegyszerűbb ételünk is nagyon népszerű. Ez a családban az egyik olyan étek, ami gyorsan elfogy, és soha senki nem mondja az asztalnál: "Én ezt nem szeretem.", "Nem akarok ilyet enni!", "Ennek furcsa íze van." és még sorolhatnám.

Azért viszonylagos, mert a kisfiamnak rendkívüli módon való szómenése van. Hihetetlen, hogy attól kezdve, amikor reggel kinyitja a szemét, addig, amíg be nem csukja este - folyamatosan beszél. És sokszor ugyanazt. Ami néha nagyon fárasztó tud lenni.

De eme étel esetében legtöbbször (nem mindig, de már alakul!) csendben van.

Semmi különös.

Tésztát megfőzöm (a tészta mindegy milyen, nekem a szarvacska és a tollhegy a kedvencem ehhez), és aztán tepsiben lerétegezem. Ugye nem kell mondanom, hogy a főzővízbe jó sok sót kell tenni! Még ha nem is szerelmes a szakács, de az íze kedvéért.Olvasd el az ehhez tartozó mesét!

Tészta, amit megszórok majorannával, majd sajttal, és ez így megy végig, amíg el nem fogy a tészta. Általában trappista sajtot használok, mert az a legolcsóbb :), de a tetejére KELL tenni füstölt változatban. Szerintem mennyei!