Férj több mint 2 hétig túlórázott, ez azt jelenti, hogy majd mindig este 6-fél 7-re ért haza. Így nekem kellett mindig mindenhova rohannom. Ami alapvetően nem gond, mert én szoktam, de most ráadásként bejött, hogy a móri Zeneiskolát felújítják, és minden hangszer más helyen van. Na, az én gyerekeimnek sem egy helyen van, ráadásul egyszerre, ami azt jelenti, hogy míg az egyik marad a saját iskolájában (ezért hálás vagyok Istennek), addig a másikat a város számunkra legtávolabbi iskolájába kell vinni. Várni és visszarohanni a kisebbért, aki egy hős, mert türelmesen vár, amíg megérkezünk. És ez még csak a hétfő. A csütörtökünk, na az nem semmi!
Leírom:
Zsófi fél 1-kor végez az iskolában, ő hazajön, és tanul. De negyed 4-re vissza kell menni az egyik iskolába, mert szolfézs van. (Ha minden a terv szerint halad, akkor 3-kor még el kell mennünk Nimródért, mert neki fél 4-től zongorája van, de ez most nem a terv szerinti alkalom. De az új helyen csak 4-től tud kezdeni a zongoratanár, így fél 4 helyett 5-kor tud menni zongorázni.)
Szóval, Zsófival elrohanok az adott helyre szolfézsra. Aztán várok egy kicsit, majd elmegyek Katáért az oviba. Ha Férj itthon van, ő szokott menni, mert akkor nyugodtan tudom, hogy nem húzom-vonom a gyereket mindenhová. Hétfőnként szegény mindig jön velem. Miután Zsófi végzett, kb. 5 perce van átjutni gitározni egy másik épületbe. Ott meg szoktam várni, mert télen mégsem lehet fagyoskodni ugyebár. Én legalábbis nem szeretek.
Ha ő végzett, akkor átmegyünk a MI iskolánkba, ahol Nimród 5-re megy zongorázni, mert neki meg 4-5-ig sakkja van, amit persze nem lehet kihagyni. Tudjátok, nála ez az ÉLET. Konkrétan nincs más. Matek és sakk. Ki is akad, ha nem tud valamiért elmenni sakkozni.
Na, akkor átsétálunk (ezzel is telik az idő), aztán várunk egy fél órát. Ilyenkor Zsófival olvasni szoktunk, vagy színezni.
A pár héttel ezelőtti képzésen vettem egy színezős füzetet, ami a táskában is tartható, mert nekem csak nagy alapúak vannak, és ennek nagyon örültem, hogy belefér a táskámba. Ezeket szoktuk alkotgatni. Csak hogy ne a telefon kerüljön elő, vagy az "unatkozom" - mondatok.
És - ha a papírformát nézzük, - még 6-ra úszni is kellene mennünk.
Szóval sok volt, és ez így lesz januárig! :(
Ami azért szomorú. Sohasem értettem, hogy miért nem lehet nyáron felújítani egy iskolát. Nem értettem. Aki ezeket kitalálja, na... inkább hagyjuk.
Amikor a Zeneiskolában van, az jó szokott lenni. Mert odamegyünk, és ott történik minden. Egy helyben. A szolfézs, a gitár, a zongora, és bár ott vagyok jó hosszú ideig, de mindig van nálam könyv, vagy ott van a barátnőm, akivel beszélgethetünk. Nos, ez is megvisel lelkileg.
Aztán sok gond adódott az utóbbi időben Zsófiával is. Ő egy nagyon különleges lány/ lény. Egy örök kihívás, kaland, és nehézségek tömkelege vele az élet, mégis egy imádnivalóvan naiv gyerek. Nagyon unalmas lenne az élet nélküle. Azt élem meg vele, hogy történik valami. De mindig. És persze nem túl jó dolgok, de milyen unalmas is lenne, ha mindig mindenki jó és tökéletes lenni. Micsoda unalom!
És ez még csak néhány dolog, amit említettem. Mert van, amit persze nem szeretnék megosztani, van, ami meg majd begyógyul.
Na, és ekkor jött egy nagyon jó dolog, amikor már úgy éreztem, hogy padlót fogok. Itt Móron megalakult a Család- és Karrierközpont. Jól hangzik mindenesetre. Családoknak, Nőknek segítenek helyzetekben, visszajutni a munkába, ilyesmi. Nos, az ő szervezésükben volt egy főzőshow-bemutató, ami az egészséges ételeket és életet helyezte előtérbe.
Na, gondoltam, a hónap végére ez remek lezárás!
Így bejelentkeztem és elmentem.
Jó kis élmény volt!
Ő Kocsis Bálint. Séf, Mesterszakács, Food Sylist (micsoda hangzatos név!) , a CSIKOS lekvárok létrehozója. Önfejlesztőnek és Újrakezdőnek tartja magát.
Ki is Kocsis Bálint?
Többgenerációs hentes-mészáros család unokájaként született a Balaton mellett, és az élelmiszerekhez való vonzódása hamar megmutatkozott.
Már gyerekkorában meghatározóak voltak számára a fűszerek, gyógynövények, illatok és ízek élményei, melyek egész életében végigkísérték.
Szakács tanulmányai alatt hamar megmutatkozott kíváncsisága és tanulási vágya. Az alapanyagok minőségétől a mikrobiológián keresztül egészen az emésztésben szerepet játszó enzimekig meg akart érteni és ismerni mindent. Folyamatosan kereste az összefüggéseket és törvényszerűségeket, gondolkodása tanárait is meglepte. Szakmai fejlődésének köszönhetően sikeresen indult versenyeken, iskolai megmérettetéseken, ahol rendre hozta az eredményeket.
Iskolái befejezése után több helyen is megfordult, mint szakács, és tudását külföldön is gyarapította.
Svájci és Németországi konyhákon ismerkedett más nemzetek gondolkodásmódjával és konyhájával, alapanyagaival.
Hamar vezető beosztásba került, mesterszakács végzettséget szerzett, és mindenki a legszerencsésebb embernek tartotta, akinek a szakmája egyben a hobbija is. A kompromisszumot nem ismerő, maximalista és hidegvérű munka eredményeként saját visszatérő vendégköre, rajongói alakultak ki. Egyedi gondolkodásmódja, kreativitása és rá jellemző íz kombinációi egyre ismertebbé tették.
Viszont ez a fajta teljesítmény és tempó nem maradt eredmény nélkül, mert az élet megálljt parancsolt az akkor harmincas éveiben járó, sikeres, kétgyermekes séfnek.
Az agyalapi mirigy daganat, a teljes kiégés és katasztrofális egészségi, magánéleti és lelki állapot hatására szembe kellett néznie saját addigi életével.
A teljes életmód és gondolkodás váltás, hatására közel 100 kilóról lefogyott 74 re. Számos sikertelen próbálkozás után, keddről-szerdára elhagyta a napi két doboz cigarettát, kávét, és száműzte étkezéséből a húst.
Elkezdett sportolni, és futásban találta meg a kihívást. A szakmai tanulmányait ezek után az egészséges és tudatos étkezésbe, főzésbe fektette. Mindezek mellett spirituális és lelki életére is legalább akkora hangsúlyt fektet már, mint korábban a szakmai területekre.
Magánéletében, egészségében és gondolkodásbeli változásának legszebb eredménye az azóta megszületett harmadik gyermekük Botond. Valamint ma már országosan ismert lett az általa jegyzett CSIKOS márka, mely szintén az új életmód gyümölcse, mely hűen tükrözi a séf gondolkodását. Ma élményvacsorái, örömfőzései és bemutatói kapcsán hívják rendezvényekre és cégekhez, hogy tudását átadhassa az arra nyitott, fejlődni akaró közönségnek, akik nyitottak az újra és az emocionális élményekre.
Nagyon érdekes volt. Jót beszélgettünk kezdés előtt is. Egészségről, vegaságról, főzésről. Szimpatikus fiatalember.
Ez egy sütőtök-édesburgonya-gyömbéres leves. Nem látszik rajta az, amilyen az íze, de nagyon finom volt. Amiért külön hálás vagyok... ebbe a levesbe tett lazacot, de külön nekem vett ki egy is tányérral. Mert erre is figyelt! :)
Én egyébként nem szeretem annyira a krémleveseket, de ez nem volt rossz. :)
Bal oldalon volt a saláta. Bébispenótból, kölesből, csírával, különféle fantasztikus ízharmóniája volt, nagyon jó volt. És a főétel pedig csicseriborsóból, zöldségekből és gersliből. Tényleg fantasztikus volt. Nagyon élveztem.
Voltak még pástétomok is, amelyek szintén nagyon finomak voltak, de azt elfelejtettem lefotózni.
Ha a steak-készítésről szólt volna ez az alkalom, nem megyek el. De látjátok, én ebben is Isten gondviselését látom, hogy egy ilyennel zárta a hónapot, és nekem lehetőséget adott arra, hogy elmenjek. Már azzal, hogy elküldte nekem valaki a meghívót.
Ennek persze az lett a vége, hogy valaki, aki tudta, hogy régen én is részt vettem főzőkörök szervezésében, javasolta, hogy csináljunk ilyet. Kisebbet és háznál. Ő még a konyháját is felajánlotta. :) Hát nem remek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése