2013. december 7., szombat

Hálás szombat 11.

Ez a hét nem egy kisebb, hanem egy nagyobb fejtörést és fejfájást okozott nekem. Hétfőn még elmentünk oviba, de onnantól kezdve itthon vagyunk. Betegben, ahogy a bányában mondják. 
Ettől függetlenül nem mondanám rossznak, nehéznek, inkább kicsit betegeskedőnek. Mindenkit érintve. 
Nem túl kellemes része ez a tél kezdetének, hiszen hirtelen hideg lett, és a ruhákat is elég nehéz váltogatni, hogy mikor mit vegyen fel az ember. 
Még büszke is voltam, hogy a család 4/5-e kapta csak el, kivéve engem, de ez ma reggelre megváltozott. Így együtt van rosszul a család. 

Hálás vagyok, hogy túl vagyunk ezen a héten. - Nagy Őm éjszakás volt, és mivel a gyerekek itthon voltak, betegen, apának meg aludni kellett csendességre volt szükség - megpróbáltam kordában tartani őket. Kisebb-nagyobb sikerrel megoldottam. 
Hálás vagyok, hogy nem veszekedtek a héten annyit, mint amit néha szoktak, mert Nimród drága kisfiamnak elég nehéz természete van, nem könnyű vele. 

Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy neki nem kell lány, mert a lányok nyávogósak és kényesek, és sok gond van velük.
Hát...Mondtam neki, hogy kölcsönadom néhány napra a kisfiamat. :)

Nagyon szeretem őt, de eléggé kiveszi az energiáimat. Sokat sír és hisztizik olyan dolgok miatt, amin túl kellene lépnie. Nem vagyok egy ráhagyós szülő, aki ismer tudja, hogy eléggé szigorúan fogom őket, mert meggyőződésem, hogy ez a helyes. Szeretem őket, nagyon fontosak nekem, és nagyon hálás vagyok értük a jó Istennek. De nem azért kaptam őket, hogy haverkodjak velük, hogy bratyizgassunk, hogy ők irányítsák az életünket. - Szerintem. 
Nekem az a meggyőződésem, hogy kiskorukban kell "megfogni" - a szó jó értelmében őket. Az is tény, hogy nem lehet ugyanazt a módszert követni mindegyik gyermeknél. Akinek több van, az tudja, látja, hogy így működik. 
Zsófiával is voltak nehéz időszakaink, de ő már elég sokat alakult, ügyesedett, mert megharcoltuk. Keményen, szeretettel, sok beszélgetéssel, öleléssel, közös lánynapokkal, és még sorolhatnám.
Nos, ezért hálás vagyok. Mert Zsófiám ilyen csodálatos lány lett. 

De Nimród egy más eset. Amolyan nehéz eset. Egy édes, kenyérre kenhető, embereket ujja köré csavaró kis emberke, aki úgy tud nézni, ahogy senki más. Viszont elég keményfejű gyermeknek sikerült. Erősen hisztis, indulatos, mindentől kiborul, ami nem a saját elképzelése szerint van. Pl. egy sapkától, ha nem olyan a pohara amilyet ő szeretne. Süteménytől, amiben gyümölcs van, és még sorolhatnám. Sok-sok csatát vívok vele. Néha úgy érzem, hogy reménytelenül.
De nagyon hálás vagyok, hogy Ő az én kisfiam, mert amikor összebújunk, az valami fenomenális. :)

Katával sem aludtunk 2 napot, mert fogunk, hasfájós, és nyűgös. Rendszeresen küzdünk ezzel este 11 és hajnal 2 között. Napközben semmi gond vele, de ilyenkor... 
Szeretek esténként összebújni vele is. Fogni a kicsi kezét, amikor alszik. Szeretem, amikor rám mosolyog, és körbe-körbe pörög a földön. 

Szeretem, amikor hárman együtt fekszenek a pokrócon, kiságyban, járókában, bárhol és szeretik egymást. Hálás vagyok érte.

Hálás vagyok azért, hogy nagy Őmmel tudtunk egy kis időt együtt tölteni. 

Hálás vagyok, 
  • gyakorolhatom a türelem képességét - nem nagyon sikerül, de próbálkozom..
  • jó volt itthon együtt a családdal, még akkor is, ha mindenki betegeskedik
  • játszani a gyerekekkel Traffos játékot - nagyon aranyos, és nagyon szeretik a gyermekeim. 
  • Befejeztem a Miss Fischeres sorozatot, ami nagyon tetszett nekem

  • Felhívott a barátnőm Amerikából, és lehet, hogy idén nyáron találkozunk :)
  • Jó előadásokat hallgatni az Advent-történelemről
  • Átértékelni néhány dolgot az életemből, életemben, és ez nagyon jó!
  • Venni egy kék ruhát, amit a szoptatás miatt még nem tudok hordani, de előbb-utóbb felveszem :)
És a hét képe (szokásos):

Fénykép: Olyan jó lenne, ha ez nemcsak ilyenkor történne meg...
Fénykép: Kata babánk figyel testi és lelki egészségére :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése