Zsófia tanító nénije jó, szeretjük. Szakmailag nagyon elégedettek vagyunk vele, szerintem jó abban, amit csinál. Az már kérdés, hogy Zsófia nem annyira jó abban, amit, és ahogy csinál, de ezt most inkább hagyjuk. :)
Az úgy történt, hogy Zsófiék környezetből a kenyeret vették. Itthon olvasgattunk, beszélgettünk róla, én pedig éppen búzát őröltem. Hirtelen okból vezérelve eszembe jutott, mi lenne, ha lenne egy rendhagyó környezet óra az osztályban (tudjátok, a 12 év iskolai hangulat, és az, hogy szeretek a gyerekek között lenni) mindig mindenféle ötletet kihoz belőlem. Alapvetően hiányzik nekem a tanítás, de közben meg mégsem... vagy nem is tudom. Persze, tudom, tanítok hittant, de... (és most ebbe sem megyek bele).
Szóval, írtam a tanító néninek, és megkérdeztem, mit szólna hozzá.
Nem a jobb pont reményében, vagy ilyesmi, hanem mert ilyen vagyok. Ha jön egy NAGY ötlet, késztetést érzek arra, hogy megvalósítsam. Ezért is van rengeteg befejezetlen munka a gépemen, mert egyik nap még írom az A témát, másnap már eszembe jut a C és az Y téma is.
Vevő volt rá.
Ráadásul nagyon jól jött ki, mert úgy van órám a Zsófiék iskolájában, hogy van egy 3. aztán egy lyukas (ekkor van Zsófiéknak környezet) és egy 5. órám. Szervezni sem lehetett volna jobban. Így azon a lyukas órán megtartottuk a környezet órát.A gyerekek nagyon élvezték, megkóstolták a lisztet, őröltek Férjjel közösen, mert nélküle nem jöhetett volna létre ez a projekt. Azóta a 3.b várja a kenyeret. :)
A mi kis malmunk, és a közösen őrölt búza. Mellette látható a kenyér, amit az osztálynak sütöttem.
Még így elfogyni üres kenyeret a mai gyerekeknél, nem láttam. Pillanatok alatt bepakolták, és még kevés is volt.
ÉS A FOLYTATÁS?
Még akkor és aznap megkerestek engem, hogy lesz az iskolában a 3-4. évfolyamban egy EGÉSZSÉGNAP, ahol szeretnék kérni a segítségemet. Vállalnánk, hogy lennénk egy állomás, ahol erről a kenyérről beszélnénk, és szintén használnánk a malmot. Hogy egy kicsit gyakorlatiasabbá tegyük ezt az egészet.
Én persze belelkesedtem, és igent mondtam. Férj is.
Ez az alkalom ma volt.
Hétfőn egész nap kenyeret sütöttem, néhány gyülekezeti testvért is megkértem arra, hogy segítsen, mert azért jó, ha többfajta kenyeret látnak a gyerekek. Sajnos fotózni nem fotóztunk, de bejött a Móri TV, és lehet, hogy benne leszek a tévében, bár kértem, hogy ha lehetséges, inkább ne! Nem volt túl biztató az ígéret, de nem néztem oda! :)
Szerintem jól sikerült. Én jól éreztem magam, és megint az az érzés volt, amit régen éreztem. A gyerekek között lenni!
Érdekes, hogy a gyerekek előtt nem szoktam izgulni. A gyerekek között nagyon jól érezem magam, még akkor is, ha ismeretlenek (bár mindegyik osztályban volt egy-két ismerős - Zsófi ovis társai személyében.)
Nagyon élveztem, de nagyon el is fáradtam.
Mert még utána elmentünk Zsófival gitárra, meg Nimróddal úszni.
8-kor már mindenki aludt. Férj is. Ő egy hős, mert végigcsinálta velem (nem tudok fogni és emelni rendesen a kezemmel, ezért szegénynek kellett cipelni a dolgokat). De mivel abszolút nem társasági ember, őt ez nagyon elfárasztja. Most is csak én vagyok fent, és élvezem, hogy ilyen sok gyerek között lehettem.
Az iskolának is jól esett a segítség. A maradék kenyeret és a vegetáriánus májkrémet szétosztottam a tanárnéniknek és a tantestületnek. Nem baj, ha megismerik a finomságokat is, hogy vegának lenni nem is rossz. :)
Sajnos, mondják, ma már kevés az olyan szülő, aki tud és akar segíteni és részt venni az iskola munkájában.
Persze, ez azért aranyos... mindkét osztályban szerették volna (Zsófiéban és Nimródéban is), hogy legyen szülői munkaközösségi tag, de tudjátok, ez nem nekem való. Mert ilyesmiben szívesen segítek, de egy csomó minden, ami program az iskolákban, nem tudok azonosulni. Márton nap, Halloween, Karácsony (még ez csak-csak), Farsang, Szent György napi dolgok, meg egy csomó minden. Ezért ebben nem tudok részt venni, így ha lehet, másban segítek. És azt pedig szívesen. :)
Én remélem, hogy valamilyen folytatása lesz a dolognak.
Arról mindenképpen beszámolok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése