Amikor ideköltöztem Mórra, reméltem, és hittem abban, hogy szerzek barátokat. Tudjátok, nekem könnyen megy a barátkozás. Valahogy ez az egyik dolog, amivel sosem volt gondom. Szívesen ismerkedek, meghallgatom az emberek problémáit, ilyesmi. Ez mondjuk Szabolcsban könnyen ment, de nem gondoltam volna, hogy a Dunántúlon viszont nem lesz egyszerű menet. Ne haragudjatok rám, kedves dunántúliak, de ezen a környéken kicsit zártabbak az emberek, és maguknak valóbbak. Mór pedig magasan viszi a prímet. Nehezen is szoktam meg itt, bár maga a város nagyon szép és az egésznek van egy különleges hangulata. Aztán teltek az évek, ide is és oda is jártam, sétáltam a városban, nyelvtanfolyamra jártam, ott is lett sok ismerősöm, ha úgy adódott, bárkivel beszéltem néhány szót. Aztán munkám lett, és a buszon is rengeteg ismerősöm lett. Van, akivel a mai napig jóban vagyunk, és találkozni szoktunk. :)
Aztán, amikor gyerekeim lettek, jöttek a baba-mama klubok, a különféle határesettel rendelkező programok, főzőkörök, amelyeket mi szerveztünk.
Ahogy pedig nőttek a gyerekek (itt leginkább Zsófit kell megemlítenem) és ovis lett, ott is lettek ismerősök, barátok. Beiratkoztunk balettra, és igazából innen indul a mai történetem.
 |
| Ez egy 2012-es kép. :) |
Ma az 1. kislányéknál voltunk vendégségben.
Az anyukájával, Csillával a baletton ismerkedtünk meg. Ültünk kint a váróban :), amíg a gyerekek balettoztak, addig mi felnőttek felnőtt dolgokról beszéltünk, és ez mindenkinek nagyon jót tett. Tudjátok, egész mondatokat lehetett mondani, sőt, összetett mondatokat, és az élet nagy kérdései jöttek fel. Gyereknevelés, családi élet, főzés, (ilyenkor nagyon jókat főztünk és mindig vittünk kóstolóba is), kicsit már olyan klubszerű hangulata volt, ott a folyosón is. :) Pattogatott kukorica és süti partyk. :)
Aztán a balett elmúlt sajnos, de a barátság megmaradt.
Elkezdtünk összejárni, így 3-an. A 3 család. Persze ennek mozgatórugói mi, anyukák voltunk. Nagyon egy húron voltunk, ahogy gondolkodtunk, és ami fontos volt nekünk.
Érdekes helyzet állt elő másban is. Majdnem egyszerre születtek a gyerekeink, de ezt lent olvashatjátok :)
A barátság megmaradt, a távolság nőtt. Csilláék elköltöztek Mórról, és néha-néha ellátogatunk egymáshoz. Már nem olyan gyakran és sűrűn, mint egykoron. Eddig kb. 5 perc volt az út, most 1 órát utazunk, de megéri. A vicces, hogy míg Zsuzsáék maradtak 3 percre tőlünk (még gyalog is) - 2. gyermek anyukája -, velük találkozunk. Zsuzsához járunk úszni, öttusára. Konditerembe is együtt jártunk, de most én nem járhatok, a kezem miatt. Nem emelhetek, és nem terhelhetem egy darabig biztosan nem. Szóval, majdnem napi kapcsolatban állunk. Csilláék elköltöztek a Velencei tó közelébe, aminek Zsófi nagyon örül, mert vízmániás, és mindig várja, hogy mehessünk nyáron fürdeni. :)
Ma elmentünk hozzájuk, és a gyerekek nagyon élvezték.
Egy kis hangulat képekben:
 |
| A KICSIK - 5 nap van közöttük. |
 |
| A FIÚK - 1 hónap van közöttük. |
 |
| A NAGY LÁNYOK - 1,5 hónap van közöttük. |
Hiszek a barátságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése