Pihenni jó!

Amikor egy anya fáradt..mert van ilyen.
ÉS EGYÉBKÉNT MEG PIHENNI JÓ!

Nem is tudom... egy filmben láttam (nem volt valami nagy szám), de az anyuka keményen dolgozott, sokat utazott a munkahelyére (még ha amerikai film is volt :) ), volt ideje mindig süteményt sütni, a gyerekeinek mindenféle fellépésre ruhákat varrni, szervezni a családja (anyukája, barátnője, férje) dolgait, aztán emellett oda tudott figyelni a többi nehézségre az életében, és mindig szép volt, és főleg mindig rend volt a házában. Az például kimondottan idegesített, hogy a díszpárnákat igazgatta állandóan. :) Én, amikor néztem a filmet, arra gondoltam, hogy JA, EZ CSAK FILM!, de nem tudom. Tényleg létezik ilyen anyuka?

Én most nem vagyok jó passzban. Fáradt vagyok, és ingerlékeny. Türelmetlen és ideges. 

Ismeritek ezt az igét?

 A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.  (Galata 6,9)

Én igenis most úgy érzem, hogy elfáradtam. Lehet fogni arra, hogy ősz van (nem fognám a kedvenc évszakomra), de mégis azt érzi az ember néha, hogy elfáradt, nincs kedve semmihez, legszívesebben csak ülnék a szobámba, és nem csinálnék semmit, vagy feküdnék az ágyban. Mostanában jöttem rá, hogy mennyire jó az, amikor délután lehetett aludni Katával. És képes voltam aludni este is.

De én persze azt is hiszem:

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.  (Filippi 4,19)

Szerintem minden anyának van olyan időszak az életében, amikor elfárad. Akár bevallja, akár letagadja. :) És ilyenkor szüksége van egyedüllétre.
Én ezt most úgy oldottam meg, hogy nem mentem gyülekezetbe. Jó, hogy egy kis betegség is hozzájárult, bár egyedüllétem nem valósult meg, csak max. 1-1,5 órára, arra az időre, amikor Kata alszik. Nekem ez is jó, bár jobban szeretném, ha egész napot kaptam volna, de az ember ne legyen telhetetlen! :)

Szóval, van úgy, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt az ember lánya elképzeli.
És bár nem vagyok egy nagy vízpart és tenger-rajongó, - úgy értem, persze, tudnék ott lenni és nézni a tájat, de én jobban vagyok amolyan bekuckózós, vagy sétálós típus, most ide elmennék, és nézném szívesen a vizet, ahogy fodrozódik a víz, hallgatnám a hangját. Azért romantikus, nem?

De az is tény, hogy ez csak fantázia. Biztos, sokan meg tudják valósítani, de a túlzsúfolt és rohanós világban, már csak rágondolni is jó egy kis pihenésre.
Én még - mindig - azzal küzdök, hogy jó anya szeretnék lenni, bár azt hiszem magamat is idegesíteném, ha az az anyuka lennék, akivel az elején kezdtem (még jó, hogy az csak fikció).
De tudjátok, az a nagyon jó, hogy Jézus megígérte, hogy elveszi a terheinket. A szombat nap is erre való, hogy az ember átértékelje az életét, átgondolja a dolgait, az elmúlt hetét, és nyugalmat találjon.

Emlékeztek, amikor Jézus a vízen ment, és Péter hozzá szeretett volna menni. És ment is. És csak addig sikerült neki, amíg Péter Jézusra nézett, és nem látta a háborgó tengert?
Sokszor mi is így vagyunk. Hogy nem Jézusra nézünk, hanem a régi időkre, a megoldásra váró feladatokra, helyzetekre, arra, hogy mi hogyan tudnánk megoldani... Pedig simán le tudná Jézus csendesíteni a körülöttünk és bennünk lévő vihart is, ha rá néznénk.
És persze ezt tudjuk, mert jók vagyunk elméletben, de valljuk be, hogy sokszor érezzük azt, hogy vannak leküzdhetetlen akadályok az életünkben. De az a nagyon csodálatos, hogy Jézus segít abban, hogy ki legyen javítva, át legyen formálva, és vihar idején is megálljuk. Ez persze nem mindig könnyű, de akkor is!
Engem mindez arra emlékeztet, hogy Isten vigyáz ránk. Hiszen a legkisebbekre is vigyáz. A hajunk szálára, meg a verebekre, meg a mező liliomaira... HA számon tartja azokat, akkor nincs mitől félni.
Én hiszem ezt, hogy Jézussal minden legyőzhető.
Tényleg hiszem.

De persze ettől függetlenül most fáradt vagyok.
És nehéz napjaim vannak, de a hit nagyon fontos nekem, még akkor is, ha néha úgy érzem, hogy távol vagyok az Úrtól. Mert követek el hibákat, és rossz dolgokat teszek, és nem helyes dolgokat, ami miatt persze vannak lehet lelkiismeret-furdalások, de azért jó, ha engedjük neki, hogy úgy tanítson minket, hogy az Ő útján járjunk.

Feleségként és anyaként sokszor nehéz helyzetbe kényszerülünk. Sokszor akarjuk egyedül megszervezni a dolgokat, a saját erőnkben bízunk. Igen, tudom, hogy keményen dolgozunk, és nem lankadunk.
Ezért jó, néha megpihenni az Úr lába előtt.
Kell egy anyának is a pihenés.

Most, hogy az őszi szünetben otthon voltunk, több időm jutott pihenni. Délutánonként lefeküdtem aludni Katával, és igen jókat aludtam. Már most hiányzik a délutáni alvás. :) De pihenni jó!