Heti küldetés # 7.

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Filippi 4,6.7)

Ez az az ige, amit sokszor hallottam a szószékről, áldásként elmondani. Ez az az ige, amit valahogy sikerült a szívem táblájára beírni sokszor, és megerősít minden alkalommal, amikor rá gondolok. Mert a békesség nem lehetséges emberi erővel, csakis Isten segítségével, mert az halad meg minden értelmet. Az, ahogyan Isten teszi ezt. 

Boldog otthon és a béke - ez a mai kihívásom magam és mindenki számára. Ezek a házaspáros körök teszik lehetővé nekem azt, meg a nyári bózsvai táborok, hogy elgondolkodjak, és aztán hálát adjak azért az emberért, aki mellettem van, aki az életem legfontosabb része, akit nagyon szeretek, aki az életem legnagyobb ajándéka. És ezt minden egyes alkalommal, beszélgetésben el szoktam mondani.

                     2005.                                                     2016.

Ez az egyik kedvenc képem rólunk. Boldogok voltunk ott és akkor, és ezt most is így van. Lehet, hogy pár plusz kiló felszaladt, lehet, hogy küzdöttünk néhány dologgal az elmúlt 11 évben, de akkor is boldog vagyok, és szeretném, hogy mindenki bárcsak ilyen boldog lenne, mint én, azaz MI. :)

Néha igazán nehéz békességben lenni, mert olyan, hogy ne aggódj, ne bosszankodj, vagy ne stresszelj, olyan nincs. Nekem legalábbis. Alapvetően nem vagyok aggodalmaskodó típus, de közben meg mégis. Sok minden nem tud felbosszantani, de néha, vannak helyzetek, amikor egy-egy mondat, egy-egy beszólás igen... és bár már elmúltak tinédzser-korom igazán stresszelős időszakai, még most is előfordul. 

Sokszor érezzük úgy, hogy nem tudjuk kezelni az élethelyzeteinket, és nincs mindig ellenőrzés alatt. Nagyon irigylem azt, akinek ez működik. Már úgy értem, hogy él és létezik olyan ember, akit tényleg hidegen hagy minden? Én nem hiszem. Maximum csak azt mutatja, de belülről ez nem így van.

Ismerek olyan embereket a családomban is, akikről az látszik, hogy tényleg nem foglalkoznak dolgokkal, és elpoénkodják meg elbagatelizálják a helyzeteket, de ettől még ott vannak a problémák, és megoldatlanok, és nem állnak szóba vele... Én amolyan szóba állós vagyok!

Mert igen, az élet nem mindig könnyű. Az igazi élet zűrös, zajos, és rendetlen. Igenis vannak pofonok az életben és kátyúk az úton.  És ezeket ki kell kerülni! Nincs mese! De persze azt sem mondta senki, hogy könnyű! Lavírozni az élet bonyolult útvesztőiben?

Sokat gondolkoztam azon, vagyis nem olyan sokat, mert az ember alapvetően tudja, hogy hogyan tud ezekkel megküzdeni, de azt is tudom, hogy elkezdeni nehéz.

Összeszedtem néhány dolgot, ahová én eljutottam:

1. IMÁDSÁG. - Igen, mivel én Istenre építem az életemet és Ő a legfontosabb nekem, ez az első és legfontosabb dolog, amit tehetek, hogy Istentől kérek segítséget. Tudom, hogy csak Tőle tudok segítséget kérni, még akkor is, ha néha úgy érzem, hogy mintha Istennem hallaná meg az imákat. Különösen akkor, ha sok minden van az életemben. 

Egyszer, egy nagyon kedves barátnőm mondta azt nekem: "Te imádkozzál helyettem, mert téged meghallgat az Isten!" - Ebben nem hiszek. Nem hiszem, hogy más közbenjárása kell ahhoz, hogy Isten megbocsásson. Nem hiszem, hogy a hívőbb több, mint ahogyan tudjuk a vámszedő és bűnös ember imádságából is. Nem  hiszem, hogy Isten távolságtartó, és nem hajol le hozzánk, hogy meghallgasson minket. Azt gondolják sokan, hogy nem lehet hozzá menni, mert apró dolgokkal nem foglalkozik. Pedig DE! Minden apró dologgal!

Néha tényleg nem értjük, hogy mit miért tesz és mi az oka, nekem is volt, hogy 1 év telt el, mire megértettem miért úgy cselekedett Isten, ahogyan. Megértettem, hogy az én érdekemben hozott meg bizonyos döntéseket.

Ha imádkozunk, és kérünk valamit, Isten mondhatja ezeket:

- Rendben, Most van itt az ideje a kérésednek!

- Szeretlek, és úgy gondolom, hogy most ezt nem, én jobban tudom, hogy mikor a legjobb a számodra!

- Gyermekem, meg kell várni, hogy kicsit lenyugodjál, mert túl ideges vagy most! Adj időd magadnak!

Én azt tapasztaltam, hogy Isten terve mindig a legjobb a számunkra. Nincsen nála jobb tervező! Sok mindent nem tudunk megérteni most, de azt is megértettem, hogy a BÉKE azt is jelenti, hogy nyugalmat kapok a szívemben és a gondolataimban. 

Hogy ne az érzéseim mutassák az utat (noha fontosak!), de használjam a fejemet is, ha már egyszer gondolkodásra kaptam :)

Imádkozni jó dolog. Bárcsak többször tenném! 

Én hiszem azt, hogy mindig van remény!!! Minden helyzetben!

2. PRIORITÁSOK - Nem szeretem az idegen szavakkal való dobálózást, így inkább azt írom most ide, hogy az ELSŐBBSÉGEK. 

Néha úgy érezzük, hogy túlterhelt az életünk, minden ránk szakad, mindent nekünk kell csinálni (én néha ki szoktam emiatt akadni), és igazából szem elől tévesztjük azt, hogy mi a legfontosabb az életben. Tényleg, mi? 

Van sorrend az életemben? Az enyémben nem mindig van, és ezért sokszor elcsúszok. Persze van olyan, hogy eltervezem, hogy mit hogyan csinálok, de aztán valamelyik gyermekem vagy bizonyos szituáció felülírja. De kell sorrend!

Mindenesetre nem árt újra és újra átértékelni az elsődleges dolgokat, hogy hogyan töltöm el az időmet, mi a sorrend, de erről még fogunk beszélni :)

3. HATÁROK KÖZÖTT

Alapvetően én egy jókedvű és vidám ember vagyok. Nagyon élvezem, amikor a családommal vagyok, szeretek mindenfélét kitalálni, szívesen vállalok mindenféle szolgálatot a közösségen belül, főleg, ha az gyermekmunkával kapcsolatos. De az a nagy és őszinte igazság, hogy nehezen mondok nemet. Mindig is ilyen voltam. Mindig bűntudatom volt, ha valamit nem tudtam megcsinálni, amit megígértem. Ezért sokszor a családomtól vettem el az időt arra, hogy betartsam az ígéretemet, ami most már látom, hogy nem volt helyes!

Aztán, amióta családom van, és sok felé kell menni, megértettem, hogy nem tudok mindent bevállalni, és az ígéreteimet is vissza kell fognom. Ezért fontos, hogy határokon belül maradjunk. Mindennek megvan az ideje és sorrendje. Nagyon fontos, hogy határokon belül maradjunk, és ne menjen rá az érzelmem, a lelkem, a fizikai erőm és az egészségem :)

4. TERVKÉSZÍTÉS

Na, ez az, ami nekem nem megy. Csak fejben. Esténként a fürdőkádban (persze, ha van erre esetleg fél órám, és nem 5 perces zuhanyzás), remekül eltervezem, hogy mit fogok másnap csinálni, mi mindent kell elintézni, megszervezni... stb. Megpróbálom átgondolni a napomat, a sorrendjét.

De rájöttem, hogy én, aki grafomán vagyok, valamilyen cselekvési tervet, vagy nevezzük akárhogyan le kell írnom, mert akkor nem fog működni... Az ún. újévi listámon rajta volt, hogy szeretném kicsit szervezettebbé tenni az életemet. Ezzel is megpróbálkozom :)

5. SZERVEZETTSÉG

Az utolsó két pont összekapcsolódik. Mert ha sokszor túlterhelt vagyok, és káosz van otthon, vagy valaki beteg, akkor kevés az idő arra, hogy rendesen be tudjam osztani a napomat és a rendetlenség átveheti az irányítást, és akkor sok minden kaotikus lesz. Én például rendszeres harcot folytatok a szétdobált játékokkal kapcsolatban (de gondolom minden kisgyermekes anyuka így van ezzel), viszont elhatároztam, hogy ezen is felülkerekedem mindenféle szervezési dologgal, ötlettel, tippel. 

Nem várok rögtön és azonnal csodát, de azt tudom, hogy az a típus vagyok, ha valaki valamibe belefog, akkor azt végigcsinálja. Még ha nehéz is!

A rendszeresség időbe és erőfeszítésbe kerül. És ahogyan minden, ami körülvesz és elromlik, azt is karban kell tartani, ezt is.
Hát... nem lesz egyszerű menet, de belevágok!
Nagyon rám fér a változás!

A heti célom: 
Imádkozni szeretnék azért, hogy átgondoljam az életem alakulását, és arra szeretném kérni Istent, hogy mutassa meg, hogy hogyan lehet jobban megszervezni az életemet, eltölteni hasznosabban az időt, és hogy hogy legyen több békesség a szívemben!