Gyerekek a ház körül

Nagyon szeretem az anyukámat, és nagyon hálás vagyok a jó Istennek azért, hogy az anyukám az én anyukám. Jó gyerekkorom volt, nem panaszkodhatok. Tényleg úgy éltem meg, hogy nekem van a világon a legjobb dolgom.

Ma már, sok-sok év távlatából visszatekintve azt tudom mondani, hogy igen, jó gyerekkorom volt, mégis sok minden kimaradt. Ezért elhatároztam, hogy ha gyerekeim lesznek, kicsit másképpen fogom kezelni a dolgokat, és csinálni is. Sokkal szigorúbb vagyok, mint az anyukám velem. Anyukám nem volt szigorú. :)

Pár napja fogorvosnál ültem, és összefutottam egy új ismerősömmel. Beszélgettünk, hogy próbáljuk oldani a feszültséget, és előjött a gyereknevelés. Neki is 3 gyereke van, csak az övéi már nagyobbak. Legalábbis az két nagyobb. A nagy fia most kezdte a középiskolát. És elmondta, hogy ő még mindig megcsinál nekik mindent, reggelit, tízórait, bepakol nekik stb. mert gyorsabban elkészülnek így. 
Csak néztem. Én meg mondtam, hogy az enyémek megterítenek maguknak és bár a tízórait én készítem nekik, de azért tudniuk kell magukról gondoskodni, pl. ha éhesek.
Sokat gondolkoztam ezen, de úgy gondolom, hogy jól döntöttünk Férjjel, amikor elhatároztuk, hogy önállóságra neveljük a gyerekeinket. Engem nem így neveltek, őt viszont igen, és ő járt jobban. :)
Vannak dolgok, amiket meg kell tudniuk csinálni, már mindegy, hogy 3, vagy 6, esetleg 9 éves, vagy 14. Nem?
Ilyen nálunk például az, hogy 

• Miután felkelt és felöltözött, elviszi a pizsamáját és megigazítja maga után az ágyat. Sőt, minden héten más az ágyigazító-felelős nálunk. :) Ezzel is tanulva, hogy hogyan nyújtok segítséget másoknak. Ez leginkább a két nagyobb között oszlik meg, Kata még kicsi, de például azokban a szobákban, ahol eléri, a redőnyt ő húzza fel. Ez az ő feladata. (Nem mondom, hogy mindig minden simán megy, és nem kell őket néha, vagy gyakran emlékeztetni őket, de ez van! Szívesen megteszem. :) )

• A reggeli előkészítése az ő dolguk. Általában müzlit esznek, de ilyenkor ők rakják ki a tányért, a kanalat, veszik ki a tejet és a müzlit. Sőt, öntenek is egymásnak. (Itt tanuljuk, hogy nem én először, és nem magamnak a legtöbbet, hanem előbb a tesók. Ez sem megy mindig, de valahol el kell kezdeni.) Ha esetleg kenyeret vagy kiflit szeretnének enni, azt már Zsófi is elintézi. Kenyeret még nem szokott vágni, de minden mást igen.
• Reggeli után a hét állatfelelőse felmegy, és kiengedi a tyúkokat, és ha van maradék felviszi nekik, és megnézi a vizüket. Délután pedig ha van tojás összeszedi őket. Mostanában sajnos kihaltak a tyúkjaink, mert valami lefojtotta a felét, de így is szeretettel gondozzuk őket.

 

Ha ezzel kész vannak, akkor játszhatnak még kicsit iskola előtt, bár át kell nézni a táskákat, be kell tenni a tízórait és uzsonnát, de ez nem nagy feladat.

Persze emellett is kell még, hogy legyen feladatuk. Én tényleg kemény vagyok velük, több okból is. (Félreértés ne essék, nagyon szeretem a gyerekeimet, és oda vagyok értük, meg vissza. De muszáj megtanulniuk bizonyos dolgokat, én ezt vallom.) 

• A gyermekeim elég rendetlenek. Valahogy ezt az évek alatt nem sikerült megtanítani nekik, és ebből sok konfliktusom szokott lenni. De higgyétek el, hogy megéri megtanítani őket, hogy vigyék, tegyék a helyére a dolgokat. Nálunk az a szabály, hogy a játékok a dobozba mennek, a plüssök fel a tárolóba. Nem mondom, hogy nem működik, de azért még mindig van egy-két szanaszét heverő dolog. 

Ez nem nagy kérés. Persze ilyenkor döbben rá az ember, hogy mennyi játékuk van, és a fele teljesen felesleges!

Ezzel lehet ösztönözni a gyerekeket arra, hogy a rend jó dolog, és ő is részt tud venni ebben. Meg abban is, hogy a könyveket a helyére tegye vissza. Mondjuk nálunk ez is elég nagy probléma, mert több könyvünk van, mint szekrényünk. 
Lehet, néha kemény és értelmetlen harcnak tűnik, én már évek óta így élem meg, de egyszer csak lesz értelme! :) Abban reménykedem, hogy megéri a fáradtságot!
Bár még mindig gondolkodom azon, hogyan lehetne jobban ösztönözni őket!

•  Egy fontos feladat nálunk a hátmasszírozás. :) Ez talán viccesnek hangzik, de szívesen végzik a gyerekek, mert ezzel is arra tanítjuk őket, hogy ha anyának vagy apának fáj a háta, segítsenek nekik. Mi persze ennek örülünk, de ők meg örömmel teszik. :)

És még néhány dolog, a teljesség igénye nélkül:

• porszívózás,
• a megszáradt ruhák összeszedése,
• udvar sepregetés (nyáron),
• ruhahajtogatás
• a használt bugyik és a zoknik behelyezése az erre való zsákba :) - és ide tartozik a zoknipárosítás is.
• Zsófia most kezdett el részt venni a kenyérsütésben, Kata pedig szívesen lekeni a süteményeket tojással vagy gyúr velem.

Jó dolog az, ha megtanulják a gyerekek már idejében azt a szót, hogy segítsenek. Mert akkor azt veszik természetesnek, hogy kérhetnek, amit akarnak, és a szülők ugranak. De meg kell tenniük nekik is azt, ami az ő kis erejükből és lehetőségükből telik.