Szeretek fotózni, de nem tudok. Réges-régen, amikor még fiatalabb voltam, és egyedülálló :) volt egy régi, Szmena típusú gépem, amit szívesen használtam, és vittem is mindenhová magammal. Akkor sem voltam jó fotós, ez azóta sem változott.
A PILLANAT PERCEIt mindig is nagyon szerettem megörökíteni.
Éppen ezért kaptam Férjtől egy olyan telefont, amivel lehet fotózni, mert erős késztetésem van arra, hogy elkapott pillanatokat, perceket, érzéseket, szeretetet, aranyos dolgokat lefotózzak, és az ember mégsem jár mindig, mindenhova nagy fényképezővel.
Férj nálunk ezt remekül műveli, nagyon jó szeme van az ilyesmihez, én pedig amolyan "kocafotós" vagyok. Ha sikerül, sikerül alapon működök. :)
Azt tudom, hogy rengeteg képet készítettem ebben az évben is telefonnal. Van, ami felkerül a Facebookra, mert azt azonnal meg kell osztanom mindenkivel, mert késztetést érzek. :)
De szerintem sokan vannak így. Szerintem az emberek többsége szívesen osztja meg az élményeit és a felfedezéseit. És én ezt jó dolognak tartom, mert jó visszanézni újra és újra a képeket. Jó nosztalgiázni, még ha néha veszélyes is tud lenni, hiszen a múltnak kevés hibája van.
Akik olvastok, tudjátok, hogy szeretem a Printerestet, és sok képet onnan ki is gyűjtöttem, ami hatással volt rám.
Vége a nyárnak, és a gyerekek iskolába mennek...
Sok új, és izgalmas percek, napok, hónapok következnek.
Kalandos tanév kezdődik, már most látom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése