Romantika és a csillagok

Ugye, hogy ugye?
Mi nők, romantikusak vagyunk. Ezt mondhatjuk, igaz? Bár én ismerek olyan nőt, aki inkább racionális. Nem olyan régen szerveztünk egy jó kis Családi napot, ahol házaspáros állomások is voltak, és én kaptam azt a feladatot, hogy kitaláljam. Vicces volt, mert amit én megvalósítottam, az volt a romantikus része, és aki szervezte, ő volt a logikus része. Mi jól tudunk együtt dolgozni, kedvelem is. Jól sikerült, és szerintem tetszett mindenkinek, akik eljöttek.

Ez volt a Kalandtúra első állomása, és jó kis feladatokat találtunk ki. Mi is élveztük.
De amiért most írok, az egy teljesen más dolog.
Amikor a romantika és a csillagok jutott az eszembe, ezt a képet választottam. Ebben oly sok minden benne van. Két ember, akik vágynak egymás társaságára, szívesen vannak együtt, ketten és a csendben. Nem igaz? Fiatalként az ember alig várta, hogy kiüljön a csillagok alá a szerelmével, vagy valakivel kézen fogva romantikusan andalogjon. Ez olyan romantikus! - vágja rá a nő. A férfiak sokszor ezt nem értik, a séta az séta, de ugye hogy ez több?

Az iskolában már nincs anyák napi ünnepség (amit én személy szerint nem bánok), de a kisfiam hozott haza nekem egy rajzot, amit rólunk, kettőnkről készített. A romantika és a csillagok jegyében. Na, ezért osztottam meg veletek ezeket a gondolatokat:

Ezek ott mi vagyunk. Ő meg én. Ahogy nézzük a csillagokat. Hát, ez a romantikus!
Lehet, hogy Freud meg tudná magyarázni, de minek? Egyszerűen szeret a gyerekem, és kész!