Újra itthon!

Biztosan észrevettétek, hogy néhány napra eltűntem, már akik olvasnak, vagy ilyesmi... Nos, valóban így volt, tényleg eltűntem. Egy pár napra.

Az ország másik végében voltunk, a gyerekeket elvittük a szüleimhez nyaralni. Az a jó ebben, hogy ez a néhány nap tényleges pihenéssel telt. Igaz, elfáradtunk, mert voltunk strandolni és jól leégett a család ISMÉT, de ez már nagyon megy nekünk.

Jó volt, mert a szüleimnél nincs wifi, így viszonylag net-mentesek voltunk.

Mi Férjjel pár nap után hazajöttünk, - ma érkeztünk meg, és ha minden jól megy, és nem jön közbe semmi, akkor folytatjuk a festést. Mert hát ez a nagy terv!

Úgyhogy kalandos vonatutazásunk után, egy kis honvággyal megspékelve, de hazaértünk.

Már mostam egyet, még akkor is, ha 9 körül teregettem ki, de mindig késztetést érzek, ha bárhonnan hazajövünk, hogy azonnal mossak! :)

Meglocsoltuk a nagyon kókadozó kerti növényeinket, és rájöttem, hogy ihletet kaptam egy új anyag megírására, de valahogy annak be kell állnia a sorba. Persze, hogy a kertben kaptam ihletet, hol máshol... :) 

Bár biztos vagyok benne, hogy megint nem lesz rá időm. Pedig jó ötlet. Nem csak annak tűnik, de nekem most tetszik. Noha az az igazság, hogy vannak adósságaim még gyermekanyag ügyben, de majd igyekszem pótolni őket. A nyár pont egy olyan időszak, amikor úgy tűnik, hogy lenne időd írni, de nincs. Elvittem anyukámékhoz a laptopomat, hogy majd ott írok, de teljsen elsötétült a kép, és nem lehetett használni, még Férj sem tudta megcsinálni ott, csak itthon, de az is beletelt egy időbe. 

Remélem, ti is úgy olvastátok el ezt a bejegyzést, ahogy én írtam, tudniillik egyszuszra. :)

Mert így jött ki belőlem. 

Most az is az igazsághoz tartozik még - hogy folytassam a gondolataimat -, hogy szeretnék újra dolgozni. El is kezdtem már munkát keresni, voltam is egy-két helyen, aztán jött a karantén, és azóta nem volt rá lehetőségem, hogy újra munkakeresésbe fogjak. 

Úgyhogy ezért most szurkoljatok kérlek! 

Szóval, azt gondolom, hogy nem fogok most sem unatkozni. 

Igyekszem majd beszámolni a dolgokról, de most lehet, hogy néha-néha eltűnök, ám én szeretnék jelentkezni. Fontos nekem a blog, és ti is, akik olvastok, vagy idetévedtek, eseteleg még most fogtok rámtalálni. :)

Mindenkinek nagy ölelés!