Vonatozás egy héten belül kétszer

Régebben nagyon szerettem vonatozni. 

Fiatal koromban sokat utaztam táborokba, barátokhoz, és volt egy hangulata és fílingje az egésznek. Nem? Ti emlékeztek? 

Mostanában sokat használjuk a vonatot. 

Tudom, hogy az autó kényelmesebb, mert akkor megyünk, amikor akarunk, meg nem vagyunk időhöz kötve, de nekünk, mint nagycsaládnak sokkal jobban megéri a vonat. Nem túlzás, de tényleg harmad annyiba kerül, ha vonattal megyünk haza a szüleimhez, mintha autóval mennénk. 

Most egy héten belül kétszer is elutaztunk a szüleimhez. Egyik hétvégén elvittük a gyerekeket, a másik hétvégén pedig hazahoztuk. 

Igazán különleges kalandokban volt részünk.

Én legalábbis nagyon élveztem, de persze volt benne sok méreg is. 

Vonattal utaztunk haza a szüleimhez. Ez azt jelenti, hogy Székesfehérvár- Nyíregyháza útvonalat vettük igénybe. Az IC, amivel hazamentünk (Bp-Kőbánya-Kispest) 10.37-kor indult. Fehérvárról pedig kinéztük a 9.18-as vonatot, ami 10.31-re ért be. Ez azt jelenti, hogy 5 percünk van átszállni, ami elég kevésnek mondható. Főleg, ha az ember 3 gyerekkel és bőröndökkel utazik.
Ezért mi okosan azt találtuk ki, hogy bevonatozunk Székesfehérvárról Pestre egy órával korábbi vonattal, hogy nyugodtan, rohanás nélkül elérjük az IC-t.
Örültünk, de nem sokáig. Mint kiderült, hogy AZZAL A VONATTAL ÉS JEGGYEL, (amihez nem kell helyjegy, hiszen egy szimpla zónázó vagy személyvonat) nem utazhattunk volna, csak a későbbi vonattal, mert nem érvényes rá a jegy. Néztem nagy szemekkel ám. Mert nem értettem. Ugyanaz a vonat, ugyanoda megy... Mondja már meg valaki, hogy akkor most mi van??

A kalauzhölgy nagyon kedves volt és segítőkész. Mondta, hogy már jelezték, hogy ennek így nincs értelme, de nem változtatnak. Azt mondta, ha jön egy ellenőr minket megbüntetnek, mert nem azon a vonaton utazunk ami közvetlenül az IC-hez csatlakozik.
Most sem értem. Nem mindegy, hogy melyik vonatra szállok fel, amire nem kell helyjegy? A MÁV-nak nem mindegy?
 

Azért Kőbánya-Kispesten készítettünk egy családi szelfit, mert az ugye elengedhetetlen, és egy cuki - Ők az én gyerekeim! képet! :) 

Visszafelé, igaz, akkor már csak ketten jöttünk 2 percünk volt az átszállásra, az 1-es vágányról át kellett rohannunk a 8-ra. És ugyanez volt a helyzet. A kalauzhölgy (kevésbé volt empatikus) mondta, hogy a következőre nem lett volna érvényes a jegyünk.
Nem értem. És most hétvégén hamarosan ugyanez lesz. 3 gyerekkel, sérült bokával, bőröndökkel.
De én még hagyján. Mi van az idős nénikkel, akik menni alig bírnak, vagy a babakocsis anyukákkal, ahol cipelni kell a babakocsit a magas lépcsőkön...
Én megyek azzal a vonattal, amivel kell, ha megígéri a MÁV, hogy megvár engem! De tényleg!

A következő héten sokkal okosabbak voltunk, nem is volt gond. Jó volt újra a gyerekekkel találkozni, bár csak 5 napra mentek el, nekem hosszúnak tűnt. 

A hazafelé út jó volt, kivéve azt az apróságot, hogy az IC-n nem működött a légkondi, így 100 fokban ültünk a kocsiban. Mindenki nagyon szenvedett, de hősiesen tűrtük. 

A kalauz ugyan felajánlotta, hogy menjünk át egy másik kocsiba, de mi a biztosítéka annak, hogy nem ülünk le valakinek a helyére, ahonnan aztán fel kell állnunk és továbbmenni? Így csendesen szenvedtünk. A gyerekek hősiesen viselkedtek. De nagyon unták.

Én is, de én mindig megoldom a helyzetet. 

Beszélgetésbe elegyedtem két nénivel és egy etióp fiatalemberrel. Nagyon jó volt, kicsit az angol tudásomat is elő kellett venni, de jó élményeim voltak. 

A poén az volt, hogy az IC még késett is 20 percet, így nem értük el a korábbi csatlakozásunkat, ami miatt még később értünk haza.

De itthon vagyunk, és legközelebb valószínűleg csak augusztusban történik majd ilyesmi velünk.

:)