Ugye még emlékeztek arra, hogy írtam arról, hogy mennyire szeretem Lee Child könyveit? És arra is emlékeztek, amikor írtam arról, hogy karantén idején, mikor nem lehetett könyvtárba menni, nos, leárazás volt, én pedig rendeltem néhány könyvet. Tőle is. Tőle többet.
Persze időm arra, hogy elolvassam nem igazán volt, hiszen keményen tanultunk a gyerekekkel és bár esténként olvasok, nem jutott rá energia. Vagyis olvastam, mert volt itthon néhány könyvtári is, amit meg vissza kellett volna már vinni, így inkább azok élveztek előnyt, ha mondhatom így. Amikor három hete elvittük a gyerekeket a szüleimhez (amikor mi is maradtunk néhány napot), gondoltam, jó döntés lesz a vonatra ezt a könyvet vinni. Tényleg az volt. A vonaton, ahol nagyon kényelmesen ültünk és szeretünk is vonatozni, belekezdtem és nem tudtam letenni. Aztán visszafelé is olvastam a vonaton, és már nem sok volt hátra. Ó, gondoltam, ez gyorsan fog menni. Hát nem! :( Az történt ugyanis, hogy belefogtunk a szobafestésekbe, és a pakolás, cipekedés, az örökös munka estére annyira elvette az erőmet, hogy amikor olvastam, tényleg nem is értettem, hogy mit. Pedig nagyon akartam tudni a végét, mert nagyon érdekelt.
Szerintem Lee Child nagyon jó!
Izgalmas, figyelmet lebilincselő, és valahonnan elindul, egy egyszerű szálból, és egy komoly bűnügyet ismerünk meg a végén. Hihetetlen.
Történet:
Lee Child lebilincselően
izgalmas krimijében senki és semmi nem az, aminek látszik. Az egyre
növekvő feszültség, és az egyre sodróbb lendületű történet mindvégig
kétségek és izgalmak között tartja nemcsak főhősünket, de az olvasót is,
egészen a váratlan és kirobbanó végkifejletig.
Van még néhány Child a polcomon, amit nem olvastam, gyűjtő vagyok, tehát még egy ideig lesz is, legalábbis amíg ír.
Én nagyon ajánlom őt. Mindig ajánlom.
Nagyon szeretem olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése