Nem túlzok, ha azt mondom, hogy én egy nagyon boldog ember vagyok. Életem legjobb döntése volt az, hogy Férjet választottam, és hozzá mentem feleségül. Vagyis Istennek volt a legjobb döntése, hogy minket egymás útjába, közelébe és közelségébe vezetett.
Nagyon szeretem Őt, és nagyon szeret Ő is engem. Tudom.
Imádom a romantikát és a romantikus dolgokat, de sohasem éltem meg ezt a kapcsolatot rózsaszín ködben. Sem az elején, sem azóta. Pedig tényleg romantikus... :)
Valószínűleg ennek az az oka, hogy felnőtt fejjel találtunk egymásra, nem fiatalon, gyerekként. Az sokat vet a latba, mert az ember megfontoltabb, átgondoltabb, és jó esetben tudja, hogy mit akar. Én is tudtam, és Ő is tudta, csak akkor valahol még nem volt itt az ideje, hogy találkozzunk. De az Úrnak terve volt velünk, hogy megismerjük egymást, megtaláljuk egymást. Elég vicces volt, ráadásul kicsit sem romantikus, bár Bózsvának azért van némi romantikája, ami tény és való.
Szeretem őt. És boldog vagyok mellette, vele. Hálás vagyok érte.
Hogy egy kedvenc, klasszikus írómat (Jane Austent) idézzem: "A legjobb ember ezen a világon."
A dátum most nem 14 (ez egy tavalyi kép, csak ezt válogattam bele a képekbe), hanem 15. Már 15 éve, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Azóta sok kalandban, nehézségben, örömben, izgalomban volt részünk, de a legjobb és legnagyobb ajándék az a 3 csoda jófej gyerek, akiket még ráadásul kaptunk Istentől.
Ez pedig a mi esküvői meghívónk igéje és rajza volt.
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a lányok közt. Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt.
Énekek éneke 2,2-3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése