2020. október 21., szerda

Egy rövidke életjel


Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de az utóbbi időben nagyon nem volt időm arra, hogy írjak. Pedig már elolvastam jó néhány könyvet, megnéztem néhány sorozatot, vagy régebben fejeztem be, és írni szerettem volna róla. 

A helyzet úgy áll, hogy október 1-jétől dolgozni kezdtem, és nem igazán van időm semmire. De tényleg. 

A gyerekeim iskolájában dolgozok, egy autista kisfiú mellett vagyok, és meg kell mondjam 1 órára úgy elfáradok, hogy amikor hazajövök mindig kérek 1 óra csendet. Ha egyedül jövök haza, mert a gyerekeimnek órái vannak még, akkor magamtól kérem, de ilyenkor szoktam általában elrohanni boltba, vagy ügyintézni. De ha nem, akkor is ülök egy órát és csendet kérek a fejemben. Tudom, sokan mondják és tartják, hogy tanítani nem nagy ügy (hiszen ahhoz sokat, azaz majdnem mindenki ért), de az ember tényleg elfáradt. Ráadásul az én gyermekem egy túlpörgős, de értelmes autista gyerek, akivel sokat küzdünk azért, hogy haladni tudjunk. Nem mindig van jó napunk, főleg a kisfiúnak, de kemény munkát fektettünk abba, hogy keményen dolgozzunk. Tudjátok, vannak jobb és rosszabb napok is. A mai jó volt. 

A szerda az egyetlen nap, amikor mindannyian egyszerre végzünk, így hazajövünk, és a gyerekek tudják, hogy anyát egy kicsit egyedül kell hagyni. Nagyon rendesek. Én sem zavarom őket azzal, hogy üljenek le tanulni, mert nálunk mindig van egy kis pihenős idő, mindenkinek kell játszani, kiengedni, lazítani. 

A vicces helyzet az, hogy Kata osztályában vagyok, hiszen a kisfiú oda jár. De ezt Kata jól kezeli, nem lóg rajtam, nem tölt velem minden percet, mert tudja, hogy az én dolgom a kisfiú, nem ő. 

Szóval, ez az oka annak, hogy nem igazán van időm írni. Amikor lenne, meg már este lesz, és annyira fáradt vagyok, hogy aludni van kedvem, nem írni. De előbb-utóbb... :)

Így sajnos írni sincs időm, mármint nem blogot, és hanem a gyerekanyagaimat. Nem is tudom, hogy elkészül-e valamikor egy, pedig... túl sok ötletem van. Az Alkotó Biblia oldalamra is itt vár rám a sok ötlet, amit megcsináltunk már, de... Túl sok a de. Ti is így gondoljátok? Na, innen szép nyerni!

2 megjegyzés:

  1. Jaj, de örülök! Ez igazán jó hír! :) Még az elején vagytok, de hamar össezszoktok majd szerintem, így egyre több lesz a jó nap. Biztos avgyok benne. :)

    VálaszTörlés