Színházban jártunk - Apacsok

 Sok minden történettel és történéssel vagyok adós. Lassan majd igyekszem is pótolni, mert sok, hónapokkal ezelőtti dolgot is szeretnék megosztani. Sajnos azonban a kevés időm csak a mindennapi ünnep-re korlátozódik. :)

Amiről most szeretnék írni, az egy színházi élmény. Férjjel rendszeresen járunk a fehérvári színházba, és havonta egyszer ez a nagyobb randink. Vagyis akkor, amikor a bérletünk mondja. Megmondom őszintén, hogy az utolsó alkalomra elég nehezen szántam rá magam. Fáradt is voltam, meg pakoltam is egész hétvégén, fizikailag azt éreztem, hogy nem bírom tovább. De aztán mégis rászántam magam, magunkat, és elmentünk. És tényleg nem bántam meg. Az egyik legjobb darab volt, amit a bérletünk adott.

Megmondom őszintén, hogy bár szeretem Gáspár Sándort, de már untam, hogy minden darabban benne van. Értem én, hogy ő egy felkapott és népszerű színész, meg vezető színésze a fehérvári társulatnak, de nem minden darab áll neki jól. Az előző alkalommal egy vígjátékban játszott, szerintem nem kellett volna. De A király beszéde és ez, az Apacsok igen jól állt neki. Inkább drámai színésznek gondolom. És ez a darab nagyon jó volt.  

Szeretem a fehérvári színházat.

A történet:

1963 nyarán egy baráti társaság a szocialista Magyarországon kiköltözik Zebegénybe, a Duna partjára, hogy indiánosdit játsszanak. Mindegyikük választ magának egy indián nevet, és megállapodnak a játékszabályokban. Az "apacsok" azt hiszik, hogy a külvilág szemeitől elrejtve létezhetnek. Azonban - ahogy évekkel később kiderül - a rendszer belelátott a játékba...

A valós eseményekre épülő történet az ügynökkérdéssel foglalkozik, és a zebegényi indiántábor sajátos világát mutatja be. Bereményi Géza és Kovács Krisztina sajátos dramaturgiai megoldást választottak: a darab története egy ideig visszafele halad az időben, majd ugyanazon a nyomvonalon vissza. Így különleges nézőpontból ismerhetjük meg azt a korszakot, amikor senki nem tudta, kiben bízhat, és ki árulja majd el.

A “Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa” rendezvénysorozat támogatásával bemutatott produkció - amely számos művészünk közreműködésével készült - nagy sikert aratott a nyáron. Most a Vörösmarty Színház is műsorára tűzi, hogy a székesfehérvári közönség megismerhesse az Apacsok megdöbbentő történetét.

Én azt hiszem mindenkinek ajánlanám!

Fantasztikus!

Színházban jártunk

 Vasárnap este színházban voltunk Férjjel. A székesfehérvári Vörösmarty Színházba szoktunk járni, és amit lehet, megnézünk. Ezen a napon A Király beszéde című darabot adták. Biztos emlékeztek rá a filmről. Színdarabban kicsit más volt, de szerintem nagyon jó. Nagyon szeretem a fehérvári színészeket, jó sok darabot láttunk, és persze azért is örültem, mert a kedvenc színészem is játszott benne. Churchillt. :)

És amúgy is szükség van arra, hogy randira menjen az ember a házastársával. 

Amíg vártunk, a színház büfében ettünk egy kis sütit.

Mindörökké!

Fantasztikus!

Apró örömök - 11.05

 ♥ egész délelőtt szakadt az eső, de ez most nem zavart

♥ hideg délelőtt, de a macska bírja a kuckózást

♥ apukám névnapja

♥ Nekiálltam kipakolni a konyhaszekrényt. Persze, csak lassan halad, hiszen a kezem sem bírja úgy, de előbb-utóbb kész lesz.

♥anyósom almás pitéje

 

♥ gyerekmentes nap :)

♥ Hamis húsleves

♥Színházban voltunk.

TELJESEN IDEGENEK című darabot néztük.

Hét jó barát, egy összeszokott baráti társaság együtt vacsorázik. Mindenki ismer mindenkit. Vagy mégsem? Vagy nem teljesen úgy?

Hőseink a közös este folyamán különös játékot találnak ki: kirakják az asztalra a mobiltelefonjaikat és megállapodnak, ha bárkinek jelez a készüléke, ki kell hangosítani, hogy együtt hallgassák meg a hívásokat, együtt olvassák el a bejövő szöveges és képes üzeneteket. Már a közös döntés pillanatában érződik, hogy a vállalás veszélyeket rejt magában. A telefonok pedig sorban csengenek, búgnak, pittyennek…

Az este folyamán megannyi titok kerül felszínre, biztosnak vélt kapcsolatok kérdőjeleződnek meg. A kifelé mutatott életek, az egymást jól ismerő barátok ott állnak egymás előtt „meztelenül”, s nem csak a leleplezett bizonyossággal, hanem a további kérdéseket felvető bizonytalanságaikkal is együtt kell tovább élniük.

A sok-sok keserédes humorral fűszerezett előadás Paolo Genovese 2016-os nagysikerű filmje alapján készült, de számos országban, így itthon is készült a filmnek magyar változata.

A Jászai Mari-díjas Bagó Bertalan először rendez a Pécsi Nemzeti Színházban, az előadás szereplőit pedig mind jól ismerjük… vagy mégsem?

 Nagyon érdekes volt, és elgondolkoztató.

♥♥♥♥♥♥

 Fantasztikus!

#191. - A Magyar Operett Napja Székesfehérváron

Október 24. a Magyar Operett Napja. Kálmán Imre születésnapjára esik, ami érthető. És én nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak. Gyermekkoromban kezdődött, és az anyukám miatt alakult így, akivel szinte minden operettet meghallgattunk és megnéztünk, és én szinte mindent megtanultam. Ezen nőttem fel. Meg a Jó ebédhez szól a nótán - apukám jóvoltából, de az valahogy nem lett a kedvencem.

A székesfehérvári Vörösmarty Színház egyik színésze, Keller János, akit nagyon kedvelek egyébként szívügyének tekinti ezt a műfajt. Elmondása szerint, még játszott Rátonyi Róberttel, és nagyon szeretné, ha ez a műfaj megmaradna az emberekben. Így a színház színészei énekeltek, és én annyira örültem, hogy hallhattam. Az esemény fellépői: Keller János, Kiss Diána Magdolna és Váradi Eszter Sára voltak. 

Férj annyira cuki volt. Mert tudja, hogy szeretem, és tudta, hogy éppen rossz passzban voltam, vagyok. Mondta, hogy menjek csak be, lazuljak egy kicsit. Tényleg jó volt. De a legviccesebb és legszórakoztatóbb hogy a jelenlévő korosztály többsége 60 vagy jóval afeletti volt, de pont úgy viselkedtek, mint a fiatalok a rock koncerten.

 Hamarosan újra láthatom őt egy jó kis színdarabban. Már nagyon várom!

Fantasztikus!

Erick Kastner: Emil és a detektívek

Ez egy igen klasszikus regény. Erick Kastnert amúgy is kedvelem, mert szerintem érdekesen és viccesen ír.  Még tavaly, az osztályommal színházi előadásban is megnéztük. Az alaptörténet ugyanaz maradt, de a feldolgozás érdekes volt. 

A székesfehérvári Vörösmarty Színházban láttuk. De a budaörsi Latinovich Színház társulata adta elő.

Itt egy kis részlet belőle. 

Itt meg egy kis beszélgetés a darabról.

"Közel hetven éve már, hogy először (1928-ban) vehették kézbe a német olvasók az Emil és a detektívek című regényt. Azóta sok-sok kiadásban és tucatnyi nyelven forgathatták gyermekek és felnőttek milliói. Talán nem véletlen, hogy a gyermek Kästner vonzódott a detektívesdihez, de az sem, hogy író lett belőle. A két mesterség ugyanis furcsamód sok rokon vonást mutat. Mert mit is jelent a mostanság ritkábban használt idegen szó? Annyit tesz, mint nyomozó, titkosrendőr. Ám ha az angol, detect ige magyar jelentését vesszük, akkor ezt olvashatjuk: "felfed(ez), kiderít kinyomoz, kipuhatol, leleplez" Az igealak jóval többet mond.

Ám aki detektívregényeket olvas, nyilván tudja, hogy a detektív mást is tesz: válogat a feltárt tények között, s csak a fontos, az összefüggésekre utaló, azokat feltáró ismereteket őrzi meg, majd illeszti össze őket a tények s gyakran képzelete segítségével, hogy kerek, kikezdhetetlen történet kerekedjen belőle. És mit tesz az író? Erich Kästner ezt is elárulja: "Bizonyára veletek is megesett már az ilyesmi. Feküdtem a padlón, gyűjtögettem az emlékeket, amelyek jobbról-balról, minden oldalról a fejembe gyűltek, ahogy az jóravaló emlékekhez illik. Végül is minden együtt volt, a Mese összeállt. Most már semmi egyéb dolgom nem volt, mint hogy leüljek és sorjában mindent leírjak. Ezt tettem. Ha nem tettem volna, most nem tartanátok a kezetekben ezt az Emilről szóló könyvet."  (Simon László)

Tartalom:

A szereplők: egy sötétkék ünneplős iskolás fiú (nem szereti az ünneplő ruhát), egy Kalapocska nevű berlini lányka (ez a csúfneve), egy Berlinig közlekedő vonat fülkéje, egy szálloda a téren, valahol Berlinben, egy kis bankfiók. Az ismeretlen tényező: egy keménykalapos úr. Ha egymással kapcsolatba hozzuk a szereplőket a fent említett ismeretlen tényezővel: a megoldás Kästner egyik legismertebb gyermekregénye lesz, izgalmas krimi, melynek éltető eleme a humor, a kaland. Nyomozzunk együtt Emillel, és el ne felejtsünk közben nevetni.

Én még mindig inkább a könyvet részesítem előnyben. 

Fantasztikus!

 

"Szilvalé, Rongyő", avagy Mágnás Miska

Biztos mondtam már, és még fogom is, hogy nagy színház rajongó vagyok  Voltam is, és maradtam is. De sajnos néhány év kimaradt, mert  költöztem, jöttek a gyerekek, és évekig nem tudtam kire hagyni. 

Aztán úgy alakult, hogy hirtelen felnőttek, és mi Férjjel rendszeres programokra mehetünk. A ❤️ jegyében.

Szóval, a Kolléganőm, aki a "színházdílerem" (ahogy én hívom) májusban egyszerre 3 előadásra is szerzett nekünk jegyet. És nagyon boldog voltam, mert az utolsó egy operett volt. És én nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak. Gyermekkorom óta.

A Mágnás Miskát néztük meg. Nagyon tetszett. Ezt a képet az anyósom készítette, mert őt is vittük. Vicces volt. Máshol ültünk. Férj az anyukájával, én meg a kolléganőmmel. De ez így jó volt 

Mielőtt elkezdődött az előadás, leültünk a büfében, ittunk egy kólát, hallgattunk egy kis zongoraszót, ami megalapozta a hangulatot, aztán megnéztük a darabot. (A Rejtő regények füstös, kocsmai hangulata jutott az eszembe, amikor a zongorista hátából valahogy kiállt egy kés. :), de persze ez nem ilyen volt, csak ez jutott eszembe.) Készítettem is egy képet a zongoristáról, hogy ő is meg legyen örökítve.

Tényleg jó volt. Mindenki tudott énekelni, és jó hangjuk is volt. És bár eddig is kedveltem, aki Miskát játszotta, mert sok darabban láttam, és mindenhol mindig a maximumot hozta, most kicsit "bele is szerettem".

Nem, nem úgy🙂, hanem csak amolyan rajongósan. Remek volt. Krisztik Csabának hívják, és nagyon jó színész. 

Ezek a fotók a színház Facebookos oldaláról vannak. :) Egyébként tényleg egy alacsony fickó, de amilyen alacsony, olyan tehetséges.

Fantasztikus!

Színházban jártunk - A 12 dühös embert néztük

Tudjátok, mert már sokszor mondtam, hogy nagy színház rajongó vagyok. Mindig is az voltam. Amikor még Nyíregyházán éltem, szinte minden előadást láttam. Néha egyedül mentem el, néha a barátnőmmel. Bérletes voltam. Ráadásul itt játszott az én kedvenc színészem, vagyis az a színész, akibe "ott szerettem bele". És ez azóta is tart. Aztán én eljöttem onnan, az ország másik végére, és kiderült, hogy a SZÍNÉSZEM is itt van. De sokáig nem tudtunk menni színházba, mert a gyerekek kicsik voltak, és nem volt kire hagynom őket. 

Most jött el annak az ideje, hogy újra ennek a hobbimnak éljek. Van nekem egy fantasztikus kolléganőm, ami rendszeresen szerez nekem jegyet a színházba. Még nem vettünk bérletet, mert Férj munkája nem teszi lehetővé, hogy rendszeresen tudjunk járni. De már nagyon várom.

A 12 dühös ember az egyik legjobb előadás, amit mostanában láttam, pedig láttam néhányat. A Julius Ceaser sem volt semmi. Képzeljétek el, hogy amikor volt a Covid járvány, és bezárták a színházakat, akkor Székesfehérvár polgármestere (akit egyébként emberileg nagyra tartok - pártpolitikától mentesen) felajánlotta a Városháza Dísztermét. Itt rendezte meg Cserhalmi György ezt a darabot. És szerintem nagyon jó lett.

A festményt, amit láttok mögöttem, az egyik színész festette a színdarab alatt. A másik énekelt és gitározott. Olyan hangulata volt, hogy ihaj! Imádtam.Nagyon közvetlen előadás volt, hiszen teljesen közelről láthattál mindent. Volt kivetítő, élő zene, és persze a kedvenc színészem is játszott benne. 💓 

Egy randinak sem volt rossz egyébként. :)

Fantasztikus.

Egy kalandos szombat kalandos pillanatai

A mai nap kalandja 8-17 óráig:

Királykút Emlékház - 2 napos Sakkverseny (holnap folytatódik) - Ide Nimród rendszeresen eljár, ez amolyan gyakorló, játszós alkalom, amikor fejlődhet. Persze díjazása is van meg minden. :) Amíg ő játszott, én addig elmentem Istentiszteletre. 

Erről majd egyszer írok, hogy miért gondolkodom máshogy a gyerekekkel kapcsolatban a szombat kérdésében. :)

 

Gyönyörű mezei virágokat találtam (fákat is fotóztam), meg Pitypangot, amiért Kata odavan.

Népművészeti padokat találtam, amelyek gyönyörűek voltak.

Volt egy kis időm olvasni is.

Mikor hazaértem a gyerekeim megajándékoztak.

Virághegyek ( itthon a gyerekeimtől is kaptam)

18.300 lépést tettem meg ma, ami 12 km.

Sikerült időben hazaérni, hogy aztán visszamehessünk 19 órára a Vörösmarty Színházba Julius Ceasart nézni. 

Én már láttam, de másodjára is nagyon tetszett. 

Azt hiszem, ma elfáradtam. 

 

Fantasztikus nap volt!

Amikor egy nap kb.1,5 órát vagy otthon

Mert délelőtt sakversenyre viszed az iskolai gyerekeket. Megyei verseny volt, és én kaptam meg a lehetőséget, hogy elvigyem a csapatot.

Jól játszottak, 15 csapatból a 6. helyen végeztek a nagyok. 

Este viszont Tatabányára mentünk. Egy HajduJuDu estre. Vicces volt, bár a rap nem az én műfajom, de Hajdú Steve nagyon cuki volt.Én sokat nevettünk. Végülis ezért mentünk. 

Igazán szimpatikus ember. És nagyon magas, látjátok, kicsit roggyantott, hogy elférjen a képen.

Fantasztikus! 

Színházban voltam. Újra. És még mindig nagyon jó!

 Az oka annak, hogy keveset tudok bejelentkezni az, hogy új osztályt kaptam. Vagyis most jelenleg kettő osztályban vagyok jelen. Egy 4.-ben és egy 1.-ben. Meg kell hagyni, elég nagy a kontraszt, és eléggé el is fáradok emiatt. AZ első héten, amikor hazajöttem, csak ültem, és néztem ki a fejemből. Most talán kicsit jobb. 

De emellett sok egészségügyi problémám is összejött, és el is fáradtam. 

A negyedikesemmel nagyon jó, mert már fél szavakból tudják, hogy mit szeretnék, hogy működök. Nem egyszerű esetek, de az enyémek, és szeretem őket. Aztán januárban szólt a főnököm, hogy kapok elsősöket is, mivel aki eddig velük volt napköziben nyugdíjba megy. Így is történt. Minden nap délelőtt a negyedikesekkel vagyok, és hétfőn napköziben. Heti háromszor pedig átmegyek a kicsikhez. Ez egy új kaland. 

Nagyon aranyos csapat, nagyon bírom őket. De még szokni kell nekem is őket, meg nekik is engem. De nem lesz rossz. Tegnap el is mentem az osztállyal színházba. A Vadak Urát néztük meg, ami már akkor is fergetegesen jó volt, amikor először láttam, de most is. Fantasztikus volt. 

A Vadak Ura című musicalt néztük meg, és Pesák Ádám igazán fantasztikus volt Agyar szerepében. Nagyon bírtam a hangját, és az egész darabot nagyon jó volt.

De nem titkolom, hogy már nagyon várom a szünetet. Kicsit elfáradtam.

Fantasztikus!

Színházban jártunk

 Mindig nagy örömmel és izgatottan várják a gyerekek, amikor az iskolával színházba megyünk. Van egy kolléganőm, aki lelkes képviselője ennek.Nagy színház rajongó, maga is amolyan amatőr színész. Ismer szinte mindenkit színházi berkekben, és az, hogy valaki bennfentes, mindig jó. :)

Az Emil és a detektíveket néztük meg, amit a budaörsi Latinovich Színház előadásában láthattunk. 

Itt a promója.

                            

Az az igazság, hogy jót szórakoztunk, a gyerekeknek tetszett, bár volt olyan rész, amit szerintem nem igazán értettek. Én sem, hogy miért tették bele. 

Néhol kesze-kusza volt, nem igazán lehetett érteni, mi mivel van összefüggésben, legalábbis a gyerekek részéről, de alapvetően egy izgalmas, akciódús darabot láttunk. A gyerekeket pedig bevonták a darabba, ami jót is tett neki. 

Nekem személy szerint a Professzort alakító Fröhlich Kristóf tetszett a legjobban. A kislányom, miután látta a darabot azt mondta: "Ez a Professzor nagyon komoly volt végig!"

Mindenesetre jót szórakoztunk.

Fantasztikus!

A Padláson jártunk :)

Az történt, hogy még novemberben vettünk egy színház jegyet. Vagyis kettőt. :) 

Az volt a terv, hogy megnézünk egy Agatha Christie művet, Az Egérfogót. Nagyon készültünk rá, mert Férj is és én is nagy rajongója vagyunk a Krimi Királynőjének. De aztán értesítettek minket, hogy betegség miatt elmarad, és eltolták decemberre. Nagyon készültünk rá, mert kell a kikapcsolódás, és én is szerettem volna hátam mögött hagyni kicsit az iskolai nehézségeket.

Aztán küldött a Férjem egy üzenetet, hogy írt a színház, hogy nem adják az Egérfogót, mert még mindig betegség van. Helyette a Padlást nézhetjük meg. Kata emiatt nagyon szomorú volt, mert nagyon szeretné megnézni ezt a darabot, hiszen tavaly ének órán sokat énekelték Kaszás Attilával a "Lehet számtalan hely..." című számot.

Jó volt kicsit kimozdulni a mindennapi mókuskerékből. Nem azt mondom, hogy ez a kedvenc Padlás előadásom, de jó volt. És mindig hálás vagyok a színészeknek, hogy segítenek 1,5-2 órára kikapcsolni minket a fárasztó hétköznapokból, noha biztosan tudom, hogy nekik is vannak ilyen napjaik.  

És persze a kultúra amúgy is jót tesz az embernek.

Már keressük a következő alkalmat és lehetőséget. :)

Ez nem Kitolás!

 Az utóbbi időben többet mozdulunk ki otthonról. Az az igazság, hogy én mindig is a kultúra nagy kedvelője voltam. Míg egyedül éltem, rendszeresen jártam színházba, festészeti kiállításokra, különféle helyekre. 

Aztán valahogy lecsökkent a lehetőség. Jöttek a gyerekek, arra alig jutott időnk, hogy kettesben legyünk, bár erre mindig nagyon odafigyeltünk, még most is. 17 év után is van MI IDŐNK. 😊 De persze ahogy a gyerekek nőttek, egyre több mindenre jut idő. Szeretünk kettesben lenni, kettesben programokat csinálni. Ez nem önzőség, hanem randi,romantika, házasságerősítő alkalom.

Így, amikor megláttuk, hogy lesz ez az előadás, kaptunk is az alkalmon. Elmentünk.

Lengyel Tamást A mi kis falunkból ismerjük, meg tudtam, hogy sok társadalmi dolog mellett is kiáll. De a sorozatot néha néztük, mert vicces volt. Viszont a téma nagyon szórakoztatónak ígérkezett. Egyébiránt az is volt. Sokat nevettünk, vicces volt.

Mi, a MűvHázban. Ketten voltunk. A gyerekek ebben partnerek voltak. Megbeszéltük a feladatokat, Nimród volt a főfelelős (ő nálunk az a gyerek, aki remekül tud kontrollálni mindenkit) 😊, így ő lett a "fektetős felelős." Nem volt hosszú az előadás, de hét közben volt, így ilyenkor muszáj lefeküdni fél 9-kor. Nem később. Vicces volt, mert fél 9-kor lett vége, és pont ekkor jött is az üzenet, hogy "Elmentünk aludni." Én még nagyon büszke voltam rájuk.

De tényleg jó volt. Nagyon sokan voltunk, és tényleg vicces volt. Az apukák szemszögéből látni a terhességet és a gyerekvállalást. 

Ha van lehetőségetek rá, nézzétek meg, 1,5 óra nevetés. 

És randi programnak sem rossz. 

UI: Most látom csak, hogy mennyi "voltot" használtam. Hát igen, amikor este fél 11 körül írod, akkor már nem úgy megy. :)

Találkoztam a kedvenc színészemmel

Sokszor meséltem arról, vagy legalábbis remélem, hogy lejön az írásaiból, amelyek az utóbbi időben ritkult, időhiány miatt, szóval, hogy rajongó típus vagyok. Nagyon. Ha valaki a kedvenc színészem, íróm lesz, vagy olyan ember az életemben, akire felnézek, azért nagyon tudok "rajongani", a szónak persze a nemes értelmében.  

Van egy kedvenc magyar színészem nekem. Nem annyira ismert, bár játszott néhány filmben is, de leginkább színházi színész. Még a nyíregyházi évek alatt LETT a kedvencem. Színházban játszik elsősorban, de néhány filmben is feltűnt.

Aztán ő eljött Nyíregyházáról, majd én is. És mikor kiderült, hogy Székesfehérvárra jött I am happy. 🙂

De sokáig nem jutottam el színházba, mert jöttek a gyerekek. Mindegy, nem tudtuk megoldani.

De most pénteken színházba mentünk a gyerekekkel. Iskolai előadás volt. Rengeteg gyerek a Lázár Ervin program keretében. És egyszer csak jobbra néztem,és ott volt 

AZ ÉN SZÍNÉSZEM, aki a kedvencem, már évek óta.

Gondolhatjátok!

Rajongó típus vagyok, vigyorogtam, mint a vadalma. Azzal a lendülettel mentem oda hozzá, és közöltem vele, hogy nekem aztán évek óta a kedvencem, és megkérdeztem, hogy megengedi, hogy készítsünk egy fotót. Persze, kedves volt, de láttam rajta a meglepetést. 

Hát, igen. Jött a szabolcsi lány, akiből bátor lány lett az évek alatt, már nem fél az emberektől, aki bátran megszólít bárkit félelem és idegeskedés nélkül.

Egyed Attila, mert így hívják őt, egy kedves ember. Ott volt a kislánya, a felesége, és a kezébe nyomtam a telefonomat. Ez a kép készült. A kislányt kitakartam. De nagyon cuki, tiszta apja.

Aztán azzal a lendülettel rohantam az osztályomhoz, de egész nap repdestem,mint valami bolond huszonéves. Ilyen vagyok. 

Rajongó típus, alkat.

Kedves ember. És azt sajnáltam csak, hogy nem beszélgettem vele sokat. 

Ő is elhozta a kislányát megnézni a darabot, csak sajnos a másik oldalon ült. 🙁 

Jó, mindent nem lehet egyszerre!

De azóta is repdesek.❤️

Ui. A darab is nagyon jó volt, sokat nevettünk a gyerekekkel.