19Ezt mondták egymásnak: Nézzétek, ott jön az álomlátó! 20Gyertek, öljük meg, dobjuk bele egy kútba, és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg! Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból! 21Amikor ezt Rúben meghallotta, ki akarta őt menteni a kezeik közül, ezért ezt mondta: Ne üssük agyon! (1Mózes 37,19-21)
Volt már olyan, hogy láttad, hogy a barátaid, családtagjaid rossz dolgokat tesznek? Mit csináltál ilyenkor? Hallgattál, vagy kedvesen, barátságosan figyelmeztetted őket? Mi volt a reakciójuk? Mert ugye nem mindig könnyű szembeszállni a többség akaratával.
Mi is történt, amikor meglátták a testvérüket? Nem örültek neki, nem gondoltak bele, hogy milyen hosszú utat tett meg értük, hanem gúnyolni és csúfolni kezdték.
Annyira haragudtak a testvérükre, hogy a halálát kívánták. Gonosz tervet szőttek. Rúben nem ezt tette. Neki, mint legidősebbnek, mindenben döntő volt a szava. Most is megpróbálta menteni azt, ami menthető, de nem merte testvérei arcába kiáltani, hogy szörnyű bűnre készülnek. Nem akarta magát kivonni a csapatból, mert ahhoz túl büszke volt, de valami a lelkében is megmozdult. Azt akarta, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon. Annyira már nem volt karakán, hogy a többieket észre térítse. Hazugságba és csalásba keveredett. Csak egy hajszálon múlott, hogy nem lett kisöccse gyilkosa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése