A gyerekek is izgatottan várták már a hazautat, hiszen régen voltak itthon, ráadásul 2 hét wifimentesség már nagyon sok volt nekik. :) Amilyen korán lehetett, el is indultunk. Nyíregyházán vártunk egy kicsit. Onnan indult ugyanis az InterCitynk.
Szeretünk vonatozni. Nagycsaládosként olcsóbb, kényelmes, Férjnek nem kell annyira koncentrálni a sok értetlen sofőr miatt, mert higgyétek el, meg szerintem tudjátok is, hogy jócskán vannak. Az átszállás is jó, mert Kőbánya-Kispesten leszállunk, átsietünk egy másik sínhez, és már indulunk is haza Székesfehérvárra. Az mondjuk más kérdés, hogy kb. 6-7 percünk van átszállni, és ebből 4-5 percet késik az adott vonat, de már megtanultunk futni. Még én is a műtött térdemmel és a fájós bokámmal. De ilyenkor ez sem fontos! Majd pihen később!
Na, a mostani InterCitys élményünk mindent felülmúlt. A neten szoktuk megvenni a jegyet. Meg is volt a 4 helyünk egymás mellett. Mi legalábbis ezt gondoltuk. Fel is szálltunk, kerestük is a helyünket...
DE NEM VOLT!
4 helyjegyből 2-őt nem találtunk. A maradék 2 sem egy helyen volt. A kalauz mondta, hogy igen, tudja, üljünk le egy helyre. Igen ám, de nem tudsz egy négyes helyre úgy leülni, hogy abból csak 1 a tiéd, a többi meg nem létezik. Jöttek is a helyükre az emberek. Ráadásul nem is magyarok voltak, de Zsófia lányom egy hős volt, mert elmagyarázta nekik, hogy mi a helyzet. Ó, mondták, nem gond, leülnek máshová. De ezt hosszú távon nem lehetett csinálni, úgyhogy álltuk a vonaton. Nemcsak mi voltunk így, hanem sokan mások. Olyan helyjegyeket adtak ki, amelyek nem is léteztek. Az emberek meg nem értették az egész helyzetet. Úgyhogy 4-es 3 fele ültünk. Hiába nagyok már a kamaszaim, nem szeretem, ha tőlem távol ülnek. Katával meg muszáj volt együtt mozogni. Leültünk valahová, ahol találtunk 2 szabad helyet. De közben azon izgultunk, hogy mikor kell költözni. Se olvasni, se semmit nem tudtam, amitől még stresszesebb lettem. NAGYON KIAKADTAM! Nevetséges volt az egész!
Annyira felháborító!
Ha felálltál, mert mondjuk wc-re mentél, vagy az én esetemben megnézni a gyerekeidet, már ültek is le a helyedre, úgyhogy nem nagyon lehetett ugrálni.
Mindenki felháborodott a vonaton. A kalauz segítőkész volt, ő megpróbált mindent. Én sem rá haragudtam, mert ő nem tehetett a helyzetről, de ugye mindenki neki panaszkodott.
Felháborít, hogy ezt meg lehet ma tenni az emberekkel! És hogy a MÁV ennyire pofátlan, és ennyire nem érdekli az utasai. Azért fizetsz nem kevés pénzt, hogy kényelmesen utazzál.
Ráadásul késett is a vonat 5 percet, és volt összesen 7 percünk az átszállásra. Na, el is engedtük a gyerekekkel, mert tudtuk, hogy a 4-ről vágányról átfutni a 8-ra nem tudjuk megcsinálni 2 perc alatt.
De az utazás egyetlen élménye az volt, hogy leszálltunk a vonatról, és pont a mellettünk lévő vágányon állt a székesfehérvári vonat. Az sem várt. Ahogy felszálltunk rá, már indult is.
De (tudom, sok a de) legalább Fehérváron egy kicsit jásztottak a gyerekek, míg az Apa Taxi megjött.
Ez nem volt Fantasztikus!
Ehhez az utazáshoz nyugtatóra lett volna szükség, borzalmas! Fő hogy már együtt a család pihenjetek !
VálaszTörlésTényleg szörnyű volt. De tényleg jó, hogy együtt vagyunk!
Törlés