Rá kellett jönnöm, hogy egész jó ez a biciklizés,🚲 nem is tudom, hogy miért ódzkodtam tőle. Vagyis persze, túl sok a hegy, ⛰️de akkor is... Bár még mindig jobban szeretek gyalogolni.🚶 Férjjel is legyalogoltunk 2 x 5,5 km-t. Nem egyszerre, két nap alatt, ami neki sokat jelent. Az a cél, hogy erősödjön a lába.
Férj tegnap egyedül ment sétálni, már nem bírtam. :)
Igazából ezen kívül semmi konkrétum nem történt. Pakoltunk, lomtalanítottuk, szkenneltem - ez mostanában a nyaram csúcsterve :)
Este Fiatalúr készített rizst, Elsőszülöttem panírozott cukkinit, nekem már csak annyi dolgom volt, hogy kisüssem. Ez volt a vacsora.
Annyira szeretem, amikor Másod-és Harmadszülöttem együtt vannak a szobában, és hangosan és angolul beszélgetnek, nevetgélnek. Olyan cuki, hogy egy 15 éves kamasz mennyire bírja a 12 éves hugát, aki mindig tudja, hogy meddig elég ott lenni nála. De hogy milyen "göndörkacajok" jönnek ki a szobából. Űbercukik.
A mai nap is ilyesmi volt, legalábbis a délután. Délelőttömet már le sem írom, hogy mivel telt, mert úgy is tudjátok. Napok óta egy vicces, aranyos, nyomozós sorozatot nézek. Az a címe, hogy Halál a paradicsomban. Igen angol sorozat, és én nagyon szeretem ezeket. Igazából, amikor az ember vasal, akkor nem tud feliratos filmekkel foglalkozni.
Elsőszülöttem ma elment egy haladó angol tanfolyamra, mert kíváncsi volt, hogy eléri-e a középfokú szintet. Nekem meggyőződésem, hogy igen, de az élménybeszámolója alapján úgy érzem, hogy szüksége van önbizalomra, és itt talán megkapja. Kevesen vannak, és nem úgy zajlanak az órák, ahogyan az iskolában. De azt hagyjuk is, nagyon sok gondom van a gimnáziummal, ahová jár. Remélhetőleg, ezt az évet még kibírjuk.
Reggelire készített nekem melegszendvicset. Igaz, hogy már megettem a reggeli müzlimet, de annyira cuki volt, hogy nem utasítottam vissza.
Szóval Másodszülöttem lelkes kerékpáros, én nem annyira, de hős vagyok, tehát mentem vele. Kicsit túl nagy kört vállaltunk be, szerintem volt vagy 10 km, de az biztos, hogy 2 órát ültünk a biciklin. A táj természetesen gyönyörű volt, láttunk mókust, őzikét, sok napraforgót, még fénykép is készült, ne hogy már ne készüljön rólam is egy kép napraforgók között, de természetesen nem látszik, mert a fény nem úgy vetült. :)
Visszafele megálltunk a Látóhegyi tavaknál, ami egy kis elcsendesedésre adott lehetőséget. És olyan jó, hogy ő engedi a közös fotót.
Nem mondom, hogy nem fáradtam el. Szerintem ma sem kell altatni. Jók ezek a programok. Neki van a legnagyobb igénye a mozgásra, ami nem tagadom, rám is rám fér.
Hamarosan elutazunk egy pár napra a szüleimhez, remélem, hogy ott is eljön velem sétálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése