Sok-sok éve láttam ezt a képet, és még mindig nagyon tetszik nekem. Én is szeretem a pillanatokat megörökíteni, és nálam is ott van a telefon a kezembe. Szinte folyamatosan. Talán, mert félek egy kicsit, hogy ha lemaradok valamiről, akkor nem fogok rá emlékezni. Pedig de.
Amikor először Párizsban jártam (17 éves voltam, tehát nem most volt), és hajóztam a Szajnán, az egyik híd alatt láttam hajléktalanokat. Mindenki más a tájat és az épületeket csodálta (én is persze, de ezt pont észrevettem), a híd alatt éltek az emberek. És láttam, hogy ahol él, ott egy kis vázában volt egy szál virág. Azóta is sokat jut eszembe ez a kép.
Amikor a lenti fotót láttam, akkor is beugrott. Biztos, hogy ti is emlékeztek rá, mert bejárta a netet. A kép 2015-ben készült.
Ezt a képet John Blanding, a Boston Globe fotósa készítette a Black Mass filmbemutatóján. Miután a képet megosztották a Twitteren, bejárta a világot, és óriási érdeklődésre tett szert.
A képen csak egy rajongó tömeg van, amint Johnny Deppet várják, akit én annyira nem kedvelek. (A Csokoládéban igen, meg a Holtidőben nagyon tetszett, és még érdekes volt nekem Az utazóban is, bár ott Angelina Jolieval játszott, de őt nem kedvelem.)
De ott van a néni, aki annyira cuki, és annyira rajongó. Egyszerűen csak átadja magát a pillanatnak.
Vasárnap este én is így voltam. Sokszor mondtam már, hogy nagy rajongója vagyok Egyed Attilának, és pont így szoktam ránézni. Rajongva.
Régen, amikor még a néni fiatal volt, valószínűleg nem voltak mobiltelefonok, akkor az ember a lelkével, a szemével örökített meg egy pillanatot. Talán még az én korosztályom is.
Én magam hajlamos vagyok arra - félek attól -, hogy esetleg lemaradok valamiről, ezért szeretek fotózni. Vagy csak később elővéve jó ránézni, és emlékezni. Egyed Attila így is megközelíthetőbb, de Jeremy Rennerre pont így néznék.
Forrás: huffingtonpost.com
Akárhogy is panaszkodunk, hogy a gyerekek mennyire kütyüfüggők, azt kell mondjam, hogy akár még ez én korosztályom is az a maga módján.
Ettől függetlenül ez a kép nagyszerű!
.png)
