Pólóbuli, ma 16 éve

Nagyon szeretem a pólókat. Csak azt hordok. Nem hordok inget, blézert, semmi olyasmit, amin gomb van. Nem szeretem őket, vagyis ez az állapot még rosszabb, fóbiám van. Igen, létezik ilyen. Ez az állapot még nagymamám időszakából maradt meg. Ő varrónő volt, és mindig otthon működtette a kis masináját, mindig varrt valamit nekünk. Gyermek korom óta ezt a képet látom magam előtt. De aztán azt is, hogy előveszi az ezer éves kis dobozkáját, és a sok színes gomb zörög és csörög, összeér és idegesítő hangot ad. Még látom is magam előtt, egy-két gombra még emlékszem is...

Nem tudom, hogy ezért, vagy valami más okból kifolyólag, de úgy alakult az életem és a ruhatáram, hogy nem hordok olyan dolgokat, amin gombok vannak. És - mily meglepő! -, de nem is varrok. Az én Férjem egy hős, és ezt ő magára vállalta. Ezért IS rajongok érte!

Minden ellenére viszont nagyon szeretem a pólókat. A legtöbbször a Lidl-ben szoktam vásárolni, mert jó az anyaga, sokáig bírja és kényelmes is. De nagyon szeretem a vicces pólókat is, és a házassági évfordulónkra meg is leptem magunkat egy közös pólóval. Igaz, hogy már szeptemberben hordtuk, mert nem bírtuk ki, de akkor is! Ez a mi ajándékunk!

És egyébként stílusos is, mert Férj nagyon szereti a kenyeret, én meg a Nutellát.