Bár a nappalok még tavasziasabbak, de azért már hűvösödik,de az esték pedig kimondottan hűvösek, jól jön egy melengető forró csoki.
A kávé nem, de a forró csoki az bizony jöhet! Ritkán iszom ilyesmit, de szeretem. Régebben, amikor még az Alföldön laktam, az egyik barátnőm egy büfét üzemeltetett. Vagyis a helyi sportcsarnokban, a kézilabda meccsek után - ahová apukámmal jártam, - mindenki felment a büfébe iszogatni. Én beszélgetni mentem, mert középiskolában osztálytársak voltunk, sőt gyerekkorunkban is. Egymással szemben laktak a nagyszüleink, és sokat játszottunk együtt. Pl. cirkuszosat.
Nos, mindig várni kellett arra, hogy beszélgessünk,mert ő kiszolgálta az embereket és a sportolókat, de én szerettem, mert jó kis tanulmányozási lehetőség volt számomra, hogy embereket figyeljek. Akkor még eléggé bátortalan voltam (higgyétek el nekem, hogy ez így volt, féltem bizonyos helyzetekben), de már akkor nagyon szerettem figyelni az embereket, ahogy viselkednek, ahogy reagálnak, izgalmas volt.
A lényeg, hogy amíg várakoztam Anita barátnőmtől mindig kaptam egy forró csokit, és ott iszogattam közben. Jó meleg volt és jó tejszínhabos.
Azóta is szívesen fogyasztom. Meg jól is néz ki. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése