Sosem volt a kedven ételeim közt. Valahogy mindig menzás kajának gondoltam, és ott sem ettem meg.
Aztán amikor nagy Őmmel összeházasodtunk, és készített egy ilyet, - gondoltam, egy hős leszek, mert ugyan nem szeretem, de az Ő kedvéért megeszem, meg egyébként is... - nos nyami lett teljes mértékben.
Ez az egyetlen étel, amit Ő készít itthon. Ja, nem. Reggelire a tojásrántottát is, mert abban is verhetetlen. Bár én nem fogyasztok tojást ilyen formában, de a gyerekekkel rendszeres hétvégi éteknek számít. Mármint a rántotta...
Egyszer,
amikor még Nimród oviba járt, a szemben lakó szomszédasszonnyal jöttünk
haza (ő közben elköltözött, mert elváltak). Egy csoportba járnak a gyerekeink. Beszélgettünk mindenféle fontos
dologról. Előjött az ebéd is, és kiderült, hogy náluk is paradicsomos káposzta lesz.
Mintha
csak végszó lett volna, közvetlen mellettünk lakó szomszéd néni (akinek
van érzéke ezekhez a dolgokhoz - titokban CCN-néninek hívtuk, de persze
nagyon szerettük, mert kedves és lehet rá számítatni, de minden érdekelte
és mindent tudni akart) már nyitotta is az ablakot. (Most szombaton volt a temetése, ami azért elszomorított minket.)
De szeretettel gondolunk rá, mert tényleg szerettük.
Mindenhez volt mondanivalója
és mindenbe beleszólt.
- És mi lesz a káposztához? - kérdezte.
-
Kenyér. - mondtam. Általában tényleg csak kenyérrel esszük a főzeléket,
de aztán Férj úgy döntött, miután elmeséltem neki a nagy kérdést, hogy
"Ha megkérdezi, hogy mi volt hozzá, tudjuk azt mondani: Fasírt."
Így készült egy Zabpehelyfasírt hozzá.
Mindent
úgy kell csinálni, ahogyan a húsos fasírtnál. Ugyanazokat teszem bele,
kivéve a húst. 2 bögre zabpehely került helyébe. Nagyon finom lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése