Bózsvai pillanatképek

- Ez a baba a tiéd? - kérdezte a szőke kislány. - Igen. - válaszoltam. - Nagyon szép. - mondta - Tudod, nekem is van egy kistestvérem, de ő nincs ilyen szép. :)

France és kisfia Olivér. France az Afrikáért Alapítvány vezetője, és nagyon kedves figura. Ténylegesen mondható, hogy igazi színfolt. Régebben - mikor még sokat jártunk "ifjúsági" táborokba, sokat fociztunk együtt. Ma már nem érünk rá ilyesmire :)

A táborban egy kislány 1 éves születésnapját ünnepelte. Az én kislányom nem volt szívbajos, és kért egy kis tortát.

Hát nem édes?

Egyik nap - mivel egész héten esett - zenei napot tartottunk. Ferge Béla, aki egykoron jazz-dobos volt, ma már gyermekeket tanít és szenzációs előadásokat tart a zenéről. Nagyon jó volt népdalokat énekelni, ritmusokat tanulni - szinkópát pl. - a gyerekek is nagyon élvezték. És ki lehetett próbálni mindenféle hangszert. Zsófi rögtön lecsapott, nekem pedig eszembe jutott a kedvenc énekem: Fenn a mennybenből: "Hárfa húrjait pengethetik..."

A "Madaras" család elfoglalta a homokozót...

... aztán a hintát is.

Afrika napot is tartottunk. Gyermekeink megpróbáltak egyensúlyozni a fejükön egy pohár vizet. Azért nem ment annyira, mint az afrikai asszonyoknak. Persze, az eső néha besegített, és több került bele, mint amennyi kilötyögött.

Reggelire - ebédre és vacsorára hívó kolomp

Kisvasutazás Kőkapura

Szabolcs napot is tartottunk, csak úgy egyszerűen.

Kötelező túra - a Bózsva szikla

Szombati istentiszteleten

Jézus szeret minden kicsi gyereket...

Remélem, jövőre újra ott lehetünk. Már most nagyon várom.

Új anyag - A lélek gyümölcsei

Kedves Barátaim, és mindenki, aki olvassa a blogomat!

Új anyagom készült el, amelyet szeretnék ismét megosztani veletek. Néhány rajzot már a másik blogomon láthattatok, most szeretnélek játékra invitálni Benneteket!
Nem igazán küzdök ötlethiánnyal - legalább 5-6 olyan témavázlatom van, amit szeretnék megírni, és remélem a jó Istentől kapok hozzá ihletet, terveket és időt.

Ez utóbbi sajnos egyre kevesebb. Úgy alakul és alakult az életünk, hogy valamilyen munkát kell keresnem, mert bár hiszek Illés hollóiban, és hiszem azt, hogy Isten gondoskodó Isten, de mostanában kicsit nehézségekkel küzdünk. Nem szégyellem, mert tudom, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek. Persze nap mint nap megtapasztaljuk Isten kegyelmét és áldását.
Bőségesen megáldott a földünket, és ezért hálásak is vagyunk neki.
Továbbá hálásak vagyunk a szüleinknek is, akik segítenek és támogatnak minket a maguk módján, és ahogy tudnak.
A részletekben nem igazán szeretnék belemenni, és nem is fontos. Nem tudom, hogy Isten hogy akarja. Én, mi nem szeretnék ötleteket adni neki, tervezgetni, hanem rábízni, mert ő mégiscsak jobban tudja, hogy mi a jó nekünk.
Nagyon szeretek gyermekanyagokat írni - néha a megszállottság tünetei jelennek meg rajtam (remélem pozitív értelemben). Fontosnak érzem, hogy a gyerekekért szolgálatot végezzük, fontosnak érzem, hogy részesei legyenek a közösségnek. Persze, ők még bizonyos szempontból "megtéretlenek", hiszen nem döntöttek tudatosan és saját akaratukból Krisztus mellett. Azért jönnek gyülekezetbe, templomba, mert mi megyünk. Persze, fontos az is, hogy mit látnak otthon, milyen kép tárul eléjük a hitről, az értékekről.


Mindenkinek más talentum adatik. Én hiszem és remélem, hogy Istentől ezt kaptam.
Ameddig lehetőségem van és adódik, addig ezzel szolgálok neki.

Néhány oldal a tanulmányból:

És a játék:
Természetesen most is felajánlok 2 db Lélek gyümölcseit. Mivel már elmúlt 15-e (a kedvenc számom :)), ezért arra gondoltam, hogy most legyen augusztus 31. a határidő.
Kérlek Benneteket, hogy jelezzétek, ha szeretnétek. És azt is írjátok meg, hogy szerintetek milyen témákat lenne érdemes ovisoknak és kisiskolásoknak írni. Minden ötletet szívesen veszek :)
Aztán Zsófival sorsolunk :)

Bózsva

Bózsván egyetlen napunk volt, amikor nem esett az eső. Ezt ki is használtuk. Elmentünk egy kisebb túrára. Nagyon jó volt.
Egy kis hangulatjelentés

Tájkép - látvány- gyönyörűség

Nagy Őmmel ez a kedvenc fánk. Olyan szerelmes hangulata van. Ide mindig eljövünk, ha itt vagyunk. 

Egy lány sétál a domboldalon...

Minden kavicsot megkóstoltunk. Nemcsak a túrán, hanem ahol találtunk egyet. B 12 köszönjük, rendben van!

Ahol csúszda van, megállunk.

Hát nem édesek?

Újra a nyíregyházi Vadasparkban!

Nyaralásunk első napján elmentünk a nyíregyházi állatkertbe. Már sokszor írtam arról, hogy mennyire szeretem, milyen szívesen megyek oda. Most tömegnyomor volt. Édes nagy Őm ki is akadt, azt mondta, hétvégén nem megyünk többet az állatkertbe. Hosszú sorok álltak a pénztárnál, de bejutottunk! Éppen fókashowra. Természetesen a fényképezőgépünk felmondta a szolgálatot, így ami készült, telefonnal készült.
A fókashow tömegnyomort jelentett. Kicsi gyermekeink a nyakunkban, és úgy néztük végig. Az első fél órás ottlétünk után már izomlázat kaptam.
De aztán ment szépen sorban minden.

Megnéztük a rénszarvasokat, akikről kép is készült :). Sokszor elmondtam, hogy rénszarvas-mániám van. Nagyon bírom ezeket az állatokat, és amikor elmegyünk a Vadasparkba, az elsők között van az, hogy megnézem a rénszarvasokat. És az is,hogy kürtős kalácsot eszek :)

 A bejáratnál aztán ott vannak a mozgó játékok, amibe az én kicsi lányom beül. Maximum egy körre szoktuk befizetni, a többit csak úgy üresen próbálja ki. Általában autókat választ. Szeret vezetni.

 A hörcsögök is nagyon bejöttek, itt elidőztünk egy darabig. Én annyira nem bírtam őket, de a gyerekeknek tetszett, és az a lényeg.

 Nimród is feszült figyelemmel nézte őket.

 A két lány. Zsófi, az enyém, és Dorina, a keresztlányunk.

 Mi nagy Őmmel a lamurokat  néztük el egy darabig, hogy így aludtak. Megpróbáltunk mi mindent, hogy felébredjenek, de nagyon nyugodtan pihentek. Mindenféle helyzetben.

 A szokásos szobros-kép. Ez is elkészül minden évben. Az állatkertre vigyázó orrszarvúra mindig ráülünk (mások is), és készül az őrző-védő kép.

 Kecskesimogató. Ez a kecske egészen végig ott állt ezen az oszlopon, míg ott voltunk. Szinte odaragasztották. Nem mozdult, nem reagált. Csak állt.

Aztán jött a nagy kedvenc. Amikor meglátták a gyerekek, és felnőttek, egyszerre mindenki azt mondta: "Nézzétek, Bambi!" vagy "Gyertek, nézzétek meg Bambit!"

 

 

Persze rengeteg minden mást is csináltunk, és nagyon jó volt. Jól el is fáradtunk.

Ha arra jártok, látogassatok el a Vadasparkba. Remélem, hogy jövőre újra elmegyünk!

Már csak a rénszarvasok miatt is :)

Munkatempó

Még mindig ma van, de annyi sok minden történt ma.
Az én drága nagy Őm felhívott a munkahelyéről - ha még nem írtam volna Bányánál dolgozik. Magyarország még egyetlen működő szénbányájánál. Ő olyanfajta nélkülözhetetlen munkaerő. Szeretik a kollégái, mert ügyes, és ugyanezért szeretik a főnökei is. Ez persze a fizetésén nem látszik, de ugye köt a szent elhatározás, hogy nem fogok aggodalmaskodni az anyagiak miatt. Ahogy kedves Szabó Kata barátnőm szokta mondani: "A pénz a legkevesebb." És ez így van.

Na szóval, felhívott, egyrészt, hogy közölje velem, hogy Szeret. Ez nekünk nőknek, valljuk be nagyon fontos. Ezt sokszor a férfiak nem értik, hogy miért kell nekünk ennyiszer elmondani, de igen, el kell. Mi elmondjuk nekik, pedig nekik meg nem kellene, hiszen ők ezt tudják, érzik. Mindenesetre tudja, hogy figyelnie kell egy férjnek erre, ezért amikor lehetősége van, felhív, csak úgy, hogy megkérdezze hogy vagyunk, hogy aludtunk, és hogy közölje szeret.
Ma is elmondta, aminek nagyon örültem. Tudom, hogy szeret, de ezt olyan jó hallani, nem igaz lányok?

Aztán elmondta, hogy vissza kell mennie éjszakára is. Úgyhogy édes nagy Őm most ment el éjszakára, le a bányába (mert ott lent valami halaszthatatlan munka van), és nem jön haza, hanem ott marad a rendes műszakjára is, így holnap csak 3 körül látjuk. Így, ahogy Zsófi szokta mondani: "Egyedül maradtunk." Nimróddal, mert Zsófi megint a mamához ment.
Éppen fát hoztak nekik, a sógorom vágta össze, Zsófi pedig a kis talicskájával hordta egyesével és azt mondta nekem: "Anya, ma nem tudok hazamenni, segítenem kell Zolinak behordani a fát."
És ezzel eldőlt.
Nimród alszik. Úgyhogy most egyedül maradtam.

Jó is így, már régen volt ilyen csöndben részem.
Azt hiszem, most nekiülök a szakdolgozatomnak. Végre.

Biztosan nálatok is kell sokszor papírhajókat hajtogatni. Én rajzolni szeretek, de semmiben, ami 3d-s térlátást kér, nem vagyok jó. Ebben nálunk Férj a Jolly Joker, és ezt nem az elfogultság mondatja velem. Nagyon ügyes fiú. Pl. a konyhában használatos késeink egy részét ő készítette, a padunkat, a kapunkat, és mindenféle szépséges dolgot, ami egy lakatos számára - aki jó a szakmájában - meg sem kottyan.

Sokszor hajtogattam már papírhajót, amit úsztattunk kádban, folyóban, tóban, pocsolyában, mindenféle kis vízben. Ez nekem nagyon megy. Papírhajókat remekül tudok hajtogatni. Gondoltam. 

De csak addig, amíg meg nem láttam ezt:

Meg ezt:

És ezt:

Ráadásnak ezt:

Kicsit átértékeltem a papírhajó hajtogató tudásomat.

Ezek a csodaszép hajók egy holland iparművész, Jurianne Matter munkái. (Én azt hiszem egy ideig el leszek foglalva a blogja nézegetésével, mert nagyon szépek.)

Ami meg a kishajókat illeti, itt a nyár, és szerintem keményebb dekorpapírból vagy szép, színes papírokból megalkothatóak.

Azt hiszem, kedvet kaptam hozzá.

Panninál jártunk

Nagyon nagy lemaradásban vagyok, hiszen egy hét nagyon sok idő.
De nagyon-nagyon jó volt otthon. Kikapcsolódtam. Persze ez másfajta kikapcsolódás, mint amikor az ember egyedül megy valahová, de nagyon jó volt. Anyukám és apukám sokat voltak a gyerekekkel, és bizonyos szinten élvezhettem a "semmit tevést". Nem tettem mást, csak látogattam, beszélgettem, fagyiztam. :)

Sajnos szórakozottságom miatt képekkel nem tudok szolgálni. Kikészítettem az asztalra a fényképezőgépet, hogy majd megyünk ide-oda és fotózok, de mikor már elindultunk, jutott az eszembe, hogy hoppá... ma sem hoztam. De azért néhány képet megosztanék veletek.
Emlékeztek, hogy az Ősatyák életét Panni nyerte. Elmentünk hozzá.

Osztálytársak voltunk általános iskolában. Keveset találkoztunk, mert valahogy úgy alakultak a dolgok.
Panni mindig is jó rajzos volt. De amit mi kaptunk most ajándékba, az nagyon meghatott. Zsófi kislányom azóta is mindenkinek mutogatja: "Nézd, ez én vagyok!"
Íme:

Hát nem gyönyörű és nem édes? (Jó, kicsit elfogult vagyok.)

Panni néhány képet is készített, úgyhogy ezt most megosztom veletek.

Zsófinak nagyon bejöttek a kacsák. Üldözte is őket rendesen. Szegények.

A nyertes...

Hát eljött a nagy nap.
Reggeli után sorsoltunk.

 

 Az urna :)

Aki a sorsolást végezte...

És aki nyert...

 PANNI

Nagyon köszönöm, hogy részt vettetek a játékomban. Szívem szerint mindenkinek küldenék egy példányt, mert mindnyájan fontosak vagytok nekem. Csak már elosztogattam én is :)

Sokat tanultam a blogotokból, és lelkesítenek is.  De ez most így alakult.

Azért azt elmesélem, hogy Pannival osztálytársak voltunk általános iskolában. És mily véletlen, hogy így alakult, de így alakult. Tényleg így van, igaz Panni? Kedves Panni, elküldjem neked postán, vagy amikor megyünk haza (július vége - mi nem mostanában lesz) elvigyem? Melyiket választod? 

A bikkiado.hu oldalon beszerezhető. Még nem tették fel, de szerintem már beszerezhető.

Csak lelkesítésként mondom, hogy hamarosan új anyagom jön ki a nyomdából - a LÉLEK GYÜMÖLCSEI témában. Biztos lehettek benne, hogy abból is lehet majd nyerni. Már csak a címlapborítót nyomják és kész is. Ez egy tábori anyag, ami idén készült. Remélem, hogy ez is hamarosan beszerezhető lesz. Jelezni fogom!

De azért szeretnélek benneteket is kiengesztelni. :) Arra gondoltam, hogy van egy anyagom, egy régebbi, amely egy átdolgozott anyag. A Milyen vagy Istenem? című könyvecskét dolgoztam át munkafüzetszerűre. Ha kéritek, érdekel benneteket, szívesen elküldöm. Csak az email-címemre írjátok meg az email-címeteket, és már küldöm is :) Azért az is nagyon hasznos!

A király beszéde 3.

A komfort zóna kiszámíthatóságot, kipróbáltságot, megszokást jelent. A legtöbbünk olyan "zónában élünk", ami jónak tűnik. Kényelmesekké válunk. A kényelem azonban soha nincs ingyen. Bizonyos határon túl egyikünk sem úszhatja meg a változás kényelmetlenségét, fájdalmát. Amikor elkerüljük a rövid távú kényelmetlenséget, azzal hosszú távú hátrányokat alapozhatunk meg. De a film és az élet tanulsága, hogy a megaláztatás kockázatát nem lehet elkülöníteni a változás kockázatától. Minden lépésnél vagy kudarcot vallunk vagy győzünk. Nem az a vesztes, aki kudarcot vall, hanem az, aki sohasem lép előre. Egy dadogó ember számára sokkal egyszerűbb kitérni bizonyos élethelyzetek, kellemetlen jelenségek elől. VI. György ilyen szempontból válhat hőssé számunkra, hiszen kilép a kényelmi zónájából, engedi, hogy sebezhetővé váljon. És ez által új ember születik. 

 

A filmben talán azért nem jelenik meg egyetlen, jól elhatárolható logopédiai módszer, ami örök érvényű és mindenkinek segítene, mert ez egyrészt szembenézés - saját magával (magukkal), a belső feszültségekkel, motivációkkal, vágyakkal, érzésekkel és megválaszolatlan kérdésekkel. Az ezekre való reagálásunk határozza meg nagymértékben, hogy  kivé válunk.

Tanulságos, hogy a filmbeli logopédusról, az ausztrál Lionel Logue-ról is kiderül, hogy kudarcok tűzdelik az útját: önjelölt színészként próbál színtársulatokhoz elhelyezkedni, azonban folyamatos visszautasítással találkozik. Győzelmének (és ezért sikeres logopédusi munkájának is) titka abban rejlik, hogy a megalázások, csalódások nyomán újra fel tud állni. Szembenéz magával, elfogadja és elfoglalja a helyzetét Másrészt félelmeink (melyeket olykor nehéz meghatároznunk) ellenszere az elrejtettség. Erre vágyunk inkább.

Theodor Bovet svájci pszichológus szerint "a világ ezt elveszítette: kinőtt a védelmező szeretetből, ezért fél." Logue megkülönböztető kezelése hangsúlyozza a türelem, az emberfeletti szimpátiát és empátiát. Így a király és logopédusa lassan barátokká válnak. A barátság az egyik legnagyszerűbb "elrejtettség" számunkra. György azért is változik, mert megtapasztalja a feltétlen elfogadást, bizalmat (amit szüleinél, testvéreinél szinte soha nem érzett) és ez dadogását tekintve gyógyító számára.  Az elrejtettség tehát nem a külső védelmet jelenti, hanem az embert körülvevő szeretet. (György ugyan ezt felesége kapcsán is megtapasztalta, de úgy tűnik, ez nem volt elég ahhoz, hogy kigyógyuljon betegségéből.)

Harmadrészt gyógyulásánál fontos szerepet játszott, hogy apja halála után ugyan a nála "jobb", "erősebb", az őt lenéző bátyja lépett trónra, de később erkölcstelen nőügyei és életvitele miatt lemondott. György nem kerülhette el tehát a felelősségvállalást, ráadásul a történelem egyik legnehezebb korszakában, a második világháború előtti években történt ez. Felelősségteljes uralkodása bizonyos szinten elvette tőle a bátyjával szemben táplált irigységet, bátyjától pedig az iránt érzett megvetést, így az ő kapcsolatuk is helyreállt. Logue módszere pedig - amely a tanár és a tanítványa közötti egyenlőségre épült - közelebb segítette őt a közemberek világához is. Ez az egyenlőség nyitotta fel György szemét a kisemberek félelmeivel kapcsolatosan is. A lelki gyógyuláshoz tehát, halljuk ki a film egyik üzenetét, a kapcsolatok helyreállítása (akár a bennünket lenézőket, akár az általunk lenézettekkel) elengedhetetlenül fontos.

AMI A FILMBŐL KIMARADT:

VI. György életének egy mozzanatát emeli ki a film, és annak megértéséhez feleleveníti gyermekkorát is, megtudunk róla egyet s mást. Azt azonban csak a történelemkönyvekből tudjuk meg, hogy gégerákban halt meg. Tehát dadogását legyőzte, de szorongását nem (hiszen ezért dohányzott tovább, ami később az életébe is került.) Egy területen kilépett a komfort zónájából, de ez sajnos nem jelentette azt, hogy megváltozott, vagy hogy a többi területen is őszintén szembenézett volna félelmeivel.

Jó hír, hogy a mi életünk lehet más. Viszont megfontolandó, hogy "az elrejtettség, amelyet a világ keres, nem tanítható és nem tanulható - csak olyan emberekből sugárzik, akik maguk is el vannak rejtve. Olyanokból, akik a nagy félelmen keresztül a szeretet forrásához hatolnak."

Előzetes:

A király beszéde 2.

Miért vonatkozik mindannyiunkra a dadogó király életútja? Hiszen mi nem is dadogunk. És egyikünknek sincs gyermekét lenéző, erős személyiségű, hirtelen haragú királyapja. Az nyilván nincs - de lehetnek szüleink. Nincsen bennünket irányítani akaró, jobb képességű, lehetőségekkel jobban élni tudó, népszerűbb királybátyánk sem, de lehet ilyen testvérünk, munkatársunk, barátunk. Nincs királyi felelősség a vállunkon, de lehetnek erőnket meghaladó feladataink. Sőt, előfordulhat, hogy alkoholbeteg szüleink, házastársunk van, szüleink elváltak, szeretteink meghaltak. Megeshet, hogy mi, vagy közeli hozzátartozónk halálos betegségben szenvedünk, és nem tudjuk miért. Netán éjszakánkként álmatlanul forgolódunk a munkahelyi problémák miatt, vagy ki tudja, miért, depressziósak vagyunk. Önértékelési problémákkal vívódhatunk, mert nincsen társunk, nincsen munkánk, nem értjük a világot, Istent. Lutherrel együtt ki kell mondanunk: "Koldusok vagyunk, ez az igazság." Azaz sajnos mindnyájan sebzett, beteg lelkek vagyunk. Sérüléseket hozunk magunkkal, és ezeket ápoljuk nap, mint nap. 

Ugyanúgy, mint VI. György, aki a film jelentős részében megpróbálja másnak mutatni magát vagy legalábbis hallgatni arról, hogy ki és milyen is ő valójában. Éveink előrehaladtával mi is megpróbáljuk elérni, hogy mi irányítsuk életünket, és véletlenül se más, hiszen félünk a kiszolgáltatottságtól, a megaláztatástól. Hogy megtudják az emberek milyenek vagyunk igazából.

A film legmegrendítőbb jelenete az, amikor György végre a változás útjára léphetne, de inkább beletapos az őt segíteni akaró logopédusa lelkébe, hogy ő legyen az erősebb. Itt is magunkra ismerünk: ahogy ő is, úgy mi is szándékosan kerüljük azokat a helyzeteket, ahol tudjuk, hogy kudarcot fogunk vallani. Azaz komfort zónában vágyunk élni. A komfort zóna olyan gondolkodási terület, viselkedés, tapasztalat, ahova bezárkózunk, mert nem akarjuk kellemetlenül érezni magunkat. Azok az életterek, munka - és szociális környezetek, amiket megszoktunk. Az úszómedence sekély része ez, ahol azok vagyunk, akik félünk a kudarctól, és megnyugtat bennünket az a tudat, hogy leér a lábunk. Közben irigykedve figyeljük a távolban úszókat. Félelmetes az a jelent, amikor György Hitlert nézi a tévében, és nem a diktátort, az ellenséget látja benne, hanem azt, hogy amaz mennyire jobb szónok.

folyt. köv.

A király beszéde 1.

Végre megnéztem. Nem most, hanem pár nappal ezelőtt. Nem igazán van időnk filmet nézni, de akkor éppen elcsendesedett a házunk apraja, és úgy gondoltuk nagy Őmmel, hogy megnézzük. Együtt. Ő tudja, hogy nagy Colin Firth-rajongó vagyok :), így általában megnézem a filmjeit, minden csak idő kérdése. Ezt is megnéztük, és nagyon jól tettük. Szerintem.

Szeretném megosztani veletek azt a cikket, ami nekem a legjobban tetszett erről a filmről. Itt , ebben az újságban olvasható. Ezek tehát nem az én gondolataim, hanem Magdié, de annyira jók, és annyira az igazságot tükrözik, és olyan jól foglalja össze, hogy ha nem is minden gondolatot, de sok dolgot megosztanék belőle.

"A 2011-es év legtöbb és legfontosabb Oscar-jelölését és díját (legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő) elnyerő A király beszéde című film az angol királyi család egyik tagjáról, a dadogó VI. Györgyről szól. Lassú menetelű, főképp dialógusokra épülő, effektektől mentes, kosztümös történelmi film.

Hogy mi a film sikerének a titka? 

Más, pontosabban lassabb, mint a mai filmek, és ugyan "Lassúsága" mellett hosszú is (majdnem két óra), de hála a jól megírt forgatókönyvnek és a remek rendezésnek, az akciódúsabb filmeken szocializálódott néző sem fárad el vagy untakozik, és ezért kétség kívül üde színfolt a most futó filmek palettáján. De sikerében még inkább közrejátszhat az, hogy hőse a mai bulvár igénye szerint lett megformázva: az emberek ma nem a hibátlan sztárokra, uralkodókra kíváncsiak, hanem épp az ellenkezőjére. MA, az irigység társadalmában az a menő, ha a híres embereknek éppolyan  nehézségeik, szorongásaik,  pszichés zavaraik, megaláztatásaik vannak, mint bármelyikünknek. 

A király beszédében is tulajdonképpen egy dadogó, frusztrációkkal teli, mélyen sebzett és sebezhető apukával találkozhatunk, aki mindezek mellett király is lesz. Könnyű és megnyugtató azzal a hőssel azonosulnunk, akinek fogyatékossága van, aki ugyan bizonyos szempontból több és jobb nálunk, de ezzel együtt úgy tűnik, hogy kevesebb, de legalább annyira gyarló, mint mi. Királynak érezzük magunkat, miközben látjuk, hogy a király is ember. Azonban láthatjuk, hogy a király problémája mindnyájunké. És tulajdonképpen a film igazi sikere abban rejlik, hogy rólunk is szól.

 (folyt. köv..)

A két főszereplő