Sajtos tészta ígyformán

Az egyik legkedveltebb étel nálunk a sajt. És az ebből készülő legegyszerűbb ételünk is nagyon népszerű. Ez a családban az egyik olyan étek, ami gyorsan elfogy, és soha senki nem mondja az asztalnál: "Én ezt nem szeretem.", "Nem akarok ilyet enni!", "Ennek furcsa íze van." és még sorolhatnám.

Azért viszonylagos, mert a kisfiamnak rendkívüli módon való szómenése van. Hihetetlen, hogy attól kezdve, amikor reggel kinyitja a szemét, addig, amíg be nem csukja este - folyamatosan beszél. És sokszor ugyanazt. Ami néha nagyon fárasztó tud lenni.

De eme étel esetében legtöbbször (nem mindig, de már alakul!) csendben van.

Semmi különös.

Tésztát megfőzöm (a tészta mindegy milyen, nekem a szarvacska és a tollhegy a kedvencem ehhez), és aztán tepsiben lerétegezem. Ugye nem kell mondanom, hogy a főzővízbe jó sok sót kell tenni! Még ha nem is szerelmes a szakács, de az íze kedvéért.Olvasd el az ehhez tartozó mesét!

Tészta, amit megszórok majorannával, majd sajttal, és ez így megy végig, amíg el nem fogy a tészta. Általában trappista sajtot használok, mert az a legolcsóbb :), de a tetejére KELL tenni füstölt változatban. Szerintem mennyei!

Sorozatajánló: Hawai Five O

Nos, ez volt az a sorozat, amibe már egyszer belekezdtem, de aztán az 1. évadig jutottam. Akciós, krimis, nyomozós meg minden, amit szeretek, de aztán úgy gondoltam, hogy túl sok benne a lődözés, pedig nincs vele bajom.
Aztán pár év elteltével, gondoltam, újra megpróbálkozom vele.
Biztosan sok mindenkinek bejön Alex O'Loughlin, de nekem nem ő a kedvencem. Tudjátok, lehet valakinek akármilyen szép, kigyúrt felső teste, ha tele van tetoválásokkal, az már nálam vesztett az esélyből. :) Nem tudom, de mindig nagy kérdőjel számomra, hogy amikor valaki jól néz ki, minek még elcsúfítani. Amikor láttam vele az Ilyen a formám című romantikus vígjátékot, akkor még egész jónak éreztem.  (Nem a színészi képességekről beszélek.) A film egyébként aranyos, és aki szereti a romantikus filmeket, ajánlani is tudom.

Scott Caan sem az a típusú férfi, aki tetszik nekem, bár ebben a sorozatban az egyik legjobb figura. Igazából az Ocean's-trilógiában is látható volt, és már akkor is egy vicces figurát hozott. De ahogy olvastam, 2011-ben a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Golden Globe-ra jelölték.

Grace Parkról nem tudok nyilatkozni. Szerintem szép nő, és jól állt neki ez a szerep, meg egyébként is kell minden ilyen sorozatba és vagány nő.
De az én kedvencem ebben a sorozatban Daniel Dae Kim. Szerintem az ő karaktere volt a legszerethetőbb és legérzelmesebb figura is. Sajnálom, hogy a 8. évadban már nincs benne. Nem is olyan számomra ez a sorozat. Tudjátok, a piszkos anyagiakon múlott!

Tartalom:
Amikor Steve McGarrett (Alex O'Loughlin) tengerészeti nyomozó visszatér Hawaii-ra, hogy az édesapja gyilkosa után kutasson, a kormányzó, aki gyermekkora óta ismeri őt, felkéri, hogy csatlakozzon az újonnan alakuló elit egységbe, amely arra hivatott, hogy a környék legkeményebb ügyeit megoldja. McGarrett pedig nem sokat habozik, így rövidesen az ex-New Jersey-i zsaru, az öntörvényű Danny "Danno" Williams (Scott Caan) oldalán találja magát. A négyfős csapat aztán kiegészül a Honolului rendőrség egykori detektívjével, Chin Ho Kelly-vel (Daniel Dae Kim), valamint annak gyönyörű és rátermett unokahúgával, az akadémián frissen végzett Kono-val (Grace Park). A Hawaii Five-0 így tehát készen áll, indulhat is a kőkemény hajtóvadászat a rossz fiúk ellen! 

Gyermekkori barátnőm is nézi a fiával.Tudjátok, ő kint él már évek óta Amerikában. Szoktunk is róla beszélni. :) Persze, hisz ritkán találkozunk, és ilyenkor mindenre kell, hogy jusson idő. :) Nos, ő mondta, hogy egyszer a fia megnézte magyarul az egyik részét, és igen meglepődtek azon, hogy milyen trágárul beszélnek benne. (Pedig szerintem ez még nem az a sorozat.) Mondta, hogy Amerikában van valamilyen szabály, nem tudom pontosan, ahol meghatározzák, hogy nem használhatnak csúnya szavakat a filmekben. Még a rosszfiúk sem.
Úgy látszik, ez valamilyen magyar hatás és mánia lehet, mert nálunk szinte minden tele van trágársággal. Ne csodálkozzunk, ha itt tart a világ...

Nos visszatérve a filmre. A 8. évad utolsó részét még nem néztem meg. Egy darabig néztem, aztán valahogy leálltam róla, és nincs is nagyon kedvem hozzá. Valamikor majd biztosan folytatom, de az nem most lesz. Legalábbis egy darabig.

Ők a mostani sorozat folytatásának szereplői.

Találtam egy érdekes dolgot az egyik főszereplőről, Chi McBride-ról (ő az idős, néger fickó a sorozatban). Mégpedig azt az érdekességet: "Chi McBride Chicago szülöttje. Tanulmányait a Shiloh Akadémián, a chicagói SDA Akadémián, valamint a Seventh-day adventista iskolában végezte."
Adventista nevelésben részesült. Ugye, milyen érdekes?

Tarhonyás "hús" nálunk

A tarhonya nagy kedvence a családnak. A gyerekeim kiskoruk óta rajonganak ezért az ételért, és bárhol vagyunk vendégségben, gyülekezetben, és van ez az étel, biztos, hogy ezt választják.
Én is szeretem, mert gyorsan elkészíthető, és finom.
Ezért a család kérésére tarhonyás "hús" volt :)

A szilvabefőtt csak nálam ráadás. Én szoktam pl. a rakott krumplit is körtebefőttel enni. Ez gyerekkorom óta így van :) Nem szeretem a szilvát, csak befőttnek. Amikor a nagylányom pocaklakó volt, irdatlan mennyiségű szilvabefőttet ettem meg, azóta nem, vagy csak alig. De most találtam a spájzban egy üveggel, és gondoltam, ne csak álljon ott.

Egyébként nem csináltam semmi különöset.
A szójakockát megfőztem sós vízben, majd hideg vízben áztattam, ez kiveszi azt a különleges ízét, amit sokan nem szeretnek. Aztán gyrosos fűszersóval megszórtam, de lehet flekkennel, vagy fokhagymással, ki mivel szereti.... Szórtam rá egy kis lisztet, hogy amikor kisütöm, képződjön egy réteg rajta.
Közben feltettem a tarhonyát pirítani. Úgy szeretjük, ha kicsit barnább, de a képen nem annyira látszik :). Aztán öntök rá vizet, és megfőzöm.
Majd leszűröm és összekeverem. És kész.
Ez a mi tarhonyás húsunk :)

Jó étvágyat hozzá!

Heti idézet # 46. IGAZSÁG ÉS BIZTONSÁG

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Almás-rácsos

Ilyenkor ősszel rengeteg alma van.
És lehet ilyenkor sok-sok-sok almás pitét készíteni.

Tésztához:
kb. fél kg liszt, 1 margarin, 1 kis tejföl, 2 tojássárga, 1 sütőpor, 4 evőkanál cukor

Összegyúrjuk, kettévesszük.
A tepsibe belerakjuk az egyik lapot.
Majd beletesszük az elkészített almát.
Aztán kis csíkokat sodortam, és rácsosra készítettem. Persze, így utólag nem látszik, hogy nem tökéletes, de az enyém. :)
Be a sütőbe, és kész.
És nem, ezt nem kell lekenni tojással, így szépen megsül.
Kb. fél óra kell neki, de lehet azt látni...

Filmajánló - Bérgyilkosék

Nem szeretem Asthon  Kutchert. Idegesítő feje van és egyébként is. Nem igazán láttam még tőle olyan filmet, ami tetszett tőle, bár keveset nézek Kutcher-filmeket. Leginkább bugyuta kis vígjátékokban szerepel, és bár néha jól esik egy-egy ilyen, nem az esetem. De gondoltam, ezt megnézem. Már csak azért is, mert Tom Selleck is benne van, és bár ő sem a nagy kedvencem, de ebben a leosztásban ő volt a legjobb nekem. (Tudjátok, az ember néha nosztalgiázik. Gyerekkoromban ő volt a nagy Magnum!, és ott ültünk a tesómmal a tévé előtt, és izgultunk a kalandjain. Vicces volt.)

Azt kell mondjam, inkább meglepődtem, mint csalódtam. 1,5 óra igen vicces és akciódús kis komédia volt néha-néha feltűnő hullákkal és lődözésekkel. De mit van mit tenni, ez (szerintem) jól állt a filmnek. Nem kell mindig magasröptű és mély mondnivalójú, filozofikus tartalmú filmeket és könyveket olvasni. Én mostanában erről leszoktam. Bocsi, ha csalódást okoztam. Jöjjenek csak a rossz fiúk, és legyen egy ügyes, jóképű (Kutcher ebben határeset, de nem eset!, még mindig a túl szépfiús kategória nekem) hős, aki mindenkit megment és lekaratézik, vagy akármit is csinál.

Hűha, ha ezt néhányan hallanák az ismerőseim (mondjuk a gyülekezetben), lehet, hogy mélyebb beszélgetésre vinnének, de vállalom. :) Bocsi mindenki!
(Címre kattintva megnézhető!)

Bérgyilkosék /Killers, 2010/

Spencer egy kormánynak dolgozó bérgyilkos szuperkém, akire egy európai küldetésen rátalál az igaz szerelem egy gyönyörű, okos és éppen szakítás után lévő nő, Jen Kornfeldt személyében. A románcból házasság lesz, és boldogan élnek egészen Spencer 30. születésnapjáig, amikor rádöbbennek, több millió dolláros vérdíj van a fejükre kitűzve, és ami még rosszabb, a potenciális gyilkosok valószínűleg már évek óta figyelik őket. Bárki lehet az ellenségük: szomszédaik, barátaik, a fűszeres vagy akár a barátságtalan öregember az utca túlsó felén.

Azért, ha nincs kéznél más komoly lélegzetvételű és mély mondanivalójú film, és egyszerűen csak jót akarsz szórakozni (és vasalás közben nézek ilyesmit, mert akkor van rá lehetőségem és időm - és sűrűn vasalok! :) ), akkor ajánlom. Egyébként nem!

Nimród és a CSODA

Nagyon érdekes helyzetet teremtett az Élet. Meg a jó Isten.
Sokat meséltem már arról nektek, hogy az én kisfiam erősen matek-mániás, és ezen felül pedig a sakk-függő. Minden héten azt számolja, hogy mikor lesz csütörtök és péntek, ugyanis ezeken a napokon van neki sakkedzés. Hihetetlen, mennyire mániás a gyerek, és jól összeakadt az edzőjével, mert ő is az. :)
Ha rajta múlna és tehetné, állandóan versenyekre járna.

Ez egy tipikus kép róla. Állandóan sakkozni kell(ene) vele, de igazából már mi itthon nem tudunk újat adni neki. Férj még azért megfogja kicsit, nehezebbé teszi neki a játszmákat, és néha még nyer is. Ez persze őt, mármint az én kisfiamat igencsak kicsinálja.

Tényleg hihetetlen fazon. Szabálykövető és szabálymániás. Mindig mindenkivel betartatja a szabályokat, szóvá is teszi, ha azt valaki eltévesztette vagy nem úgy csinálta, ahogy azt kell. Itthon mindig számon tartja, hogy ki mikor mit mondott, melyik lány ment el fogat mosni, megigazították-e az ágyukat és hasonlók. Ő megcsinálja, és utána ellenőriz.
De persze, mielőtt azt mondjátok, HŰHA! Micsoda kispasi, nos ez nem teljesen így van. Mert hogy az én drága kisfiam alapvetően trehány, ha magáról van szó, nem olyan szigorú. :)

Nehéz természete van, bár meg kell valljam, hogy én rajongok érte. Tudjátok, ez az úgynevezett ANYA-FIA SZERELEM. Tudom, olvastam cikkeket arról, hogy a pszichológusok szerint ez milyen rossz dolog, hogy fontosabb a gyerek, mint a Férj meg hogy minden elékerül... Nos, azzal én sem értek egyet, mert valóban vannak ilyen emberek, nálunk ez nincs így. De az biztos, hogy van egyfajta rajongásunk egymás iránt. Amikor lehetősége van rá, és ki tudja járni, (mert már ebben is előre kombinál - ő egyébként mindig egy lépéssel előrébb jár mindenkinél gondolkodásban) akkor velem alszik. Üzleteket szoktak kötni a gyerekeim, és ezek nagyon vicces helyzetek.
Konkrétan levezetik, beosztják, hogy ki mikor kivel alszik, és mennyit, és számon is tartják. Mi ezt Férjjel nagyon élvezzük.Persze ennek is Nimród a mozgatórugója.

Nos, alapvetően tényleg egy cukorfalat fickó, aki a Tökéletesség országából jött. (Utalok itt a Mark Gungor-féle előadásra.) Ha valami nem az ő tervei szerint történik,vagy elgondolása szerint, akkor aztán nagyon ki tud borulni. A sírásig. Nehezen tud változtatni a dolgokon, nehezen tér el a megszokottól. Az ételekkel is így van, csak a számára ismert, megszokott és szeretett ételeket eszi meg. Újdonságokat sohasem próbál ki. És megnézi, leellenőrzi, hogy hogy néz ki az adott étel. Szóval, nehéz az élet egy ilyen típusú gyermekkel.

Talán emiatt, vagy mert ezt örökölte :), esetleg ennek ellenére,  hihetetlen jó feje van. Nagyon sok mindent egyszerűen csak beszippant az agya, és nem kell tennie semmit azért, hogy tudja. Ilyen a matek. Élvezi, ha matekozhat, és szeret tanulni. "Rajong" a tanító nénijéért. Szerinte ő a világ legjobb tanítója. Nem szorgalmas egyébként, pont emiatt.
A nyelvtannal vannak gondok. Nem rossz belőle, de sok hangot összekever (oviban járt logodépiára), de én néha érzem, hogy összekeveri a betűket. Tudjátok, a tipikus g-k, b-d, s-sz hangokat, és emiatt a helyesírása picit nehezebb. De mivel nem vagyok olyan anyuka, aki kitűnőt vár el a gyerektől, soha nem voltam és nem is leszek, ez belefér.

Éppen ezért nagyon meglepődtem, amikor az én kisfiam bejelentette, hogy jelentkezett MESEMONDÓ versenyre. Hát,néztem is rendesen. Ő? Elfogult vagyok, meg minden, de nem értettem, bár nagyon büszke voltam rá.
Megtanulta a mesét, jól el is mondta, de volt rajta javítanivaló. Próbáltuk elmondani (a tanító néni és én is), hogy min kellene változtatni, hogy lehet ám átírni a mesét, lehet felcserélni a szavakat, a lényeg, hogy haladjon a mese. De ő ragaszkodott ahhoz, hogy minden úgy legyen, ahogy le van írva. Nincs mit tenn, maximalista. Küzdöttünk, sírtunk (leginkább ő), vitáztunk (leginkább én), győzködtük.
Ma reggel a reggeliző asztalnál imádkoztunk Nimródért. Én nagyon aggódtam, mert darabosnak éreztem, robotszerűnek, ahogy mondja, de nem akartam a kedvét elvenni. Azért imádkoztunk, hogy ügyes legyen, hogy ne hibázzon, és ha esetleg mégis megtörténne, akkor ne sírjon (mert nagyon hajlamos rá), hanem meg tudja oldani.
Egész nap izgultam érte.

Aztán, amikor hazajöttem, láttam, hogy ragyog a szeme. Nem mertem megkérdezni tőle, hogy mi történt, mert úgy voltam vele, hogy bátor volt, kiált oda, elmondta a mesét, és ez nagy dolog tőle. És én büszke voltam rá.
De a szeme csillogásából tudtam, hogy valami csodaklassz dolog történt.
Képzeljétek csak el, HARMADIK LETT!
Ő, Vers-és Mesemondó versenyen.
Hihetetlen!

Csak ámulok és bámulok, és nem győzöm dicsőíteni az Urat! Nemhogy csak vele volt, és bátorította őt, hanem megmutatta neki az ő hatalmát és kegyelmét és azt, hogy mindig mellette van.
Este hálát adtunk együtt ezért az örömért. Láttam, hogy milyen nehéz küzdelem volt neki. Láttam, hogy a szívében ott van a hála, megértette a CSODÁT, de nem tudta elmondani. MONDD TE! -kérte. És boldog voltam, ahogy ima után összekuporodva feküdt az ágyon, és tudom, hogy a maga módján megértette Isten szeretetét és kegyelmét. Megtanultuk és megértettük, hogy nemcsak kérni kell Istentől, hanem hálát is adni.
Nekem ez megint hatalmas bizonyság arra, hogy

AZ ÚR SZERETETÉVEL TELE VAN A FÖLD (ZSOLTÁROK 33,5)

Mark Gungor és a Málnás süti esete

Hétfő. Házaspáros kör. Nagyon szeretjük. Három hetente találkozunk, és ilyenkor különféle témákat dolgozunk fel. Eddig a bibliai házasságokat vettük témának. Összegyűjtöttük, hogy mennyi házaspár van a Bibliában (negatív és pozitív egyaránt), és kiosztottuk házaspároknak, és mindig készülnie kell valakinek erre az alkalomra. Nagyon jók szoktak lenni ezek a beszélgetések.
Tegnap vendégelőadók voltak nálunk. Ha emlékeztek, réges-régen meséltem nektek a bózsvai Családos táborokról, az alkalmakról, hogy mennyire vártuk és mennyire szerettük. Nagyon jó és építő jellegűek voltak.
Nos, az egyik régi táborvezetőt hívtuk el a feleségével. A feleségével egyébként a közösség Gyermekosztályában sokat dolgoztunk együtt. Ma már kevesebbet, de ő volt az egyik, aki lektorálta a legutolsó kiadott gyerektanulmányaimat. :)
Nos, egy nagyon jó kis előadást néztünk meg.
Mark Gungor egy vicces és remek prédikátor és előadó. Férjjel már megnéztük régen ezeket a videókat, de az is sok éve volt. És olvassuk is együtt a könyvét. Leginkább utazások alkalmával szoktunk közösen könyvet olvasni, mert ilyenkor van erre idő. Férj vezet, én pedig felolvasok. :) Jó könyv. Érdemes megvenni és elolvasni.

De persze a videókat is érdemes megnézni. Nagyon vicces, ahogy beszél a dolgokról, de nagyon sok mindenben igaza van. Nekem néha túl teátrális és túl amerikai, de tetszik.

És persze, ahogy az lenni szokott, én vittem a sütit. Egy nagyon gyors és nagyon egyszerű süti ez, amivel alig kell csinálni valamit, és nagyon finom.

Babapiskótát összetörtem, és beletettem egy tálba.
Főztem 1 liter tejből (én általában növényi tejet használok, de pudinghoz laktózmenteset) és 2 csomag puncs pudingporból pudingot. Összekevertem, majd tettem bele egy kis mazsolát és óvatosan belekevertem egy kis málnát. Fagyasztott volt, kicsit ki kellett engedni, de így is jól működött. A szebbjéből a tetejét díszítettem. Már amennyire.
Lehet, hogy látványra nem szép, de hogy finom volt, az biztos!

HETI ÜZENET 45. - Család

Amikor sok-sok évvel ezelőtt a egy kis iskolában dolgoztam, mindig igyekeztem valamivel meglepni a kollégáimat. Akkor találtam ki a HETI ÜZENET című részt a faliújságon, amivel próbáltam a hetüket vidámabbá, vagy elgondolkoztatóbbá tenni. Arra gondoltam, hogy mostantól hétfőként (ahogy akkor, ott is tettem) mindig megleplek benneteket egy-egy idézettel, gondolattal. Csak úgy. 

Melyik a hatalmas(abb)?

Amikor megláttam ezt a képet, eszembe jutott, ahogy néztem, hogy én bizony két helyen is jártam. Láttam Párizs csodálatos építményét, az Eiffel-tornyot. Kétszer, és fel is mentem rá. Kétszer. És mindkétszer hatalmas élmény volt. Párizs- és Franciaország rajongóként örülök, hogy ebben részesülhettem. És még mindig nagyon vágyok oda!
A másik ilyen élményem a chicagoi Sears Tower. Igen, jártam Amerikában, és töltöttem pár hetet Chicago környékén. A gyermekkori barátnőm ott élt a férjével, és oda születetett meg az első gyermekük, és meghívtak és én meglátogattam őket. Persze, hogy gondoskodtam róla, ha már ott vagyunk, akkor jól érezzük magunkat. Bevittek Chicagoba, és sok mindent láthattam. Többek között felmentünk ennek az épületnek a tetejére is. Gyűlölök liftezni, és mindig ideges leszek a liftben. Nincs nagyon klausztrofóbiám, de azért nem bírom túl sokáig bezárva egy olyan eszközben, ami gyorsan mozog. Pár másodperc alatt értünk fel, de nagyon-nagy élmény volt. Beláttam egész Chicagot. Ma már másképpen élném még és reagálnám le, de akkor még nagyon fiatal voltam, és semmi angolom nem volt. Most sem nagy, de bátrabb lennék :) És máshogy látnám a dolgokat. De azért élmény volt. (Már a barátnőmék elköltöztek Arizona államba, Tucsonban élnek. Oda is hívtak, de ott nekünk elég meleg van.)

New Yorkban még nem jártam.
De érdekes, hogy így összehasonlítva, melyik milyen nagy és magas, még mindig látja, hogy emberek megpróbálják felülűberelni egymást. Még nagyobbakat építenek, és még attól is nagyobbakat. Emlékeztek, hogy így indult Bábel is? Hogy az emberek fel akartak érni Istenhez, és elbízták magukat? És hogy pórul jártak?
Az emberi tudás határos. Akármennyire is úgy tűnik sokszor, hogy annyi mindent tud az ember, de ez nem így van. Az ember korlátai is határosak. És ez így van jól. Ha megtanulta volna jól használni a jó ajándékokat, akkor csodákra lenne képes, de így nem.
A gyerekeimmel van egy kedvenc műsorunk. Van tévénk, de alapvetően sohasem használjuk. Néha Híradót nézünk, ha úgy alakul, de egyébként csak van. Van egy adó, a NatGeo, és ott láttak a gyerekeim egy reklámot, vagy műsorbejegyzést, ami arról szólt, hogy a Marson életet akarnak teremteni. Kisfiam, aki egyébként egy hihetetlen realista és jól gondolkodó gyerek mondta, hogy nem érti, itt a Földön sem sikerült! :) Na, ilyenkor büszke vagyok rá! Máskor is, de akkor is!

Szóval jó tudni, hogy Isten szeretet mindennél hatalmasabb, nem? Hogy akármit is teszünk, akarunk tenni, mennyire jó, hogy van egy igazságosan ítélő, aki mindenkinél mindent jobban tud!
Boldog és hálás vagyok, hogy ismerhetem őt, vagy inkább dönthettem mellette.
Mert az ő szeretete nem olyan, mint a bábeli torony, az ő szeretetet tényleg az egekig ér!

Filmajánló - Vaskos hazugságok

Mostanában újra visszakattantam a romantikus filmekre. Hiába, ha az ember lelke örökre az... :)
Nem élem a mindennapjaimat rózsaszín vágy- és lázálomban, és sohasem voltam egy habcsókos, "ha ad egy ékszert elájulós" típus. A szórakozottságom és a szétszórtságom (és a javíthatatlan romantikus hajlamom ellenére) igyekeztem mindig a földön állni. Két lábbal.
De most valljuk be csajok, de tényleg? Ki nem álmodozott volna (tinédzserként főleg) az igaz szerelemről, meg a hercegről a fehér lovon, meg ki ne képzelte volna el, milyen érzés lehet szerelmesnek lenni?
Mert én ezek közé tartoztam.
De két lábban mindig is a földön jártam. Valószínűleg ez egyébként az alacsony önértékelésemnek köszönhető, amiért is sohasem hittem el, hogy valaha valakinek tetszetek én is. Higgyétek el, volt ilyen! Erről tudnék mesélni!
Valószínűleg ezért szeretem a romantikát. Nem ám a Júlia, Romána meg Tiffany -stílusú romantikus nyálirodalomról beszélek, mert azok áááááááááá.... fúj! Mindenki szép volt benne, tökéletes testtel és jóképű férfiak voltak, gazgagok... nem adtak olyan képet, ami a realitás és ami a valódiságot adja.

Aztán egyszer valaki nagyon lehúzta számomra ezeket. Az ilyen jellegű irodalmat is. Én pedig olvasni szeretem a romantikát. Tudjátok, ha még nem mondtam volna ezerszer :), Jane Austen FOREVER! Így nagyon rosszul esett, amikor az egyik keresztény ismerősöm, akinek egykor sokat adtam a szavára azt mondta, hogy nem szabad ilyen jellegű könyveket olvasni és filmeket nézni, mert ártalmas. És egy darabig hittem is neki, de az az igazság tudjátok, hogy az ember nem fordulhat ki önmagából azért, mert valaki azt mondta neki, amit.
Így én maradtam javíthatatlanul romantikus, amit alapvetően nem is akarok megjavítani. Másrészt pedig a szerelem jó. Még akkor is, ha mondjuk tudod, hogy ez csak 1,5 óra szerelem, vagy annak látszó dolog. De, hé! A szerelem jó dolog!

Persze most is úgy gondolom, hogy a szerelmet a legjobb otthon megélni, és az, amit otthon élsz meg, merőben más, mint a filmekben. De kit zavar? Attól, hogy én még szerelmes vagyok, örülhetek a szerelemnek, nem igaz? Lehetek boldog, amikor emberek egymásra találnak, nem igaz?
Az életben olyan nehezen megy ez embereknek.
Vajon miért? - jönne a költői kérdés. De a válasz egyszerű. Mert nem vállalnak felelősséget, és mert önzőek. Mindenki fél elköteleződni, kiadni magát, önmagát adni, viszont mindenki ÖNMEGVALÓSÍTANI akar. És szerintem ez nem működik így.

Na, mindenesetre ma, amikor Katát elvittem aludni, gondoltam addig nézek egy filmet. Tudjátok, nálunk van ám csendes foglalkozás. És igen, ilyenkor mindenki gépezhet. (Húha! Remélem a kütyüellenesek nem fordítanak nekem hátat.) De úgy gondolom, hogy mindentől eltiltani nem lehet a gyerekeket. Mi is használjuk, részese vagyunk. Kata nagyon sokat aludt, több, mint 1,5 órát, azalatt én, úgy döntöttem, hogy nem jövök ki, hanem mellette a meleg takaró alatt lazítok. Ez nálam filmnézést jelent.
Tudjátok, ilyenkor rákattintok a YouTube-ra, keresek valamit és megnézem.
Na, megtaláltam a Vaskos hazugságok című filmet. És nagyon élveztem. (Ha rákattintasz a címre, megnézheted a filmet. Már amennyiben érdekel.)

 

Azért kattintottam rá, mert láttam, hogy Poppy Montgomery a főszerelője, akiről már egyszer írtam egy sorozat kapcsán. Na, az igazság az, hogy nem vagyok egy Disney-rajongó. Idegesítenek a hősnők és a hősök, és véleményem szerint, mintegyik zakkanat egy kicsit a maga módján. (Legtöbben csonka családban élnek, vagy apuka neveli, vagy gonoszak árnyékában élnek (mostoha), meg egyébként is...) Na, a cím nem mondott nekem semmit, de amikor megláttam a címlapot, hát... Hamupipőke??? Ő az, akit végképp nem bírok. Ebbe most nem megyek bele. Mármint a miért okába. De gondoltam, üsse kő, amíg Kata alszik, addig én megnézem. De nem bántam meg, igen jót szórakoztam. :)

Szóval, a történet:
Nola Devin a Shine! magazinnál dolgozik szerkesztőként. Főnöke és kollegái gyakran gúnyt űznek a közönséges viselkedéséből és a molett alkatából. Próbálkozásai a munkahelyén és a magánéletében is rendre kudarccal végződnek, így hazugságokból felépít magának egy alteregót. Egy nap aztán belebotlik álmai férfijébe és szép lassan a korábban csak a képzeletében létező nő testet ölt benne.

Ez akár rólunk is szólhatna. Bármelyikőnkről. Mindenkiről, aki kisebbségi érzésekkel, önbizalom hiánnyal küzd. Nem számít, hogy ki milyen, megalázó helyzetekbe tudnak minket hozni.Minden munkahelyen van dögösebb, önbizalomhiányban nem szenvedő, beszólogató, másokat kiosztó ember,lény... Volt nekem is ebben részem, és én is szenvedtem. (Nem a súlyom miatt, akkor még nem voltak ilyen gondjaim.)

Adva van 3 barátnő, akik túlsúllyal küzdenek, de támogatják egymást. Általában a hasonló emberek hasonlók társaságát keresik. Pont ezért. Őket sok helyen atrocitás érte. De mégsem adták fel!


Elhatározták, hogy lefogynak, és célokat tűznek ki az életükben. Ennek lett a neve a Hamupipőke-projekt. Egyébként jó ötlet :)

És ahogy lenni szokott, persze, hogy kell egy jóképű, gazdag pasas a történetbe, de ez nem volt nyálas, nem volt sok, szerintem cuki volt. Adam Kauffman játszotta a "herceget", aki egyébként ebben az időben Poppy szerelme volt a való életben is. :) Miket tudok, nem igaz? (Egyébként néha meglepődök, hogy mennyi hihetetlen felesleges info van a fejemben. De én ezt egyébként nagyon bírom.)

 És hát persze, hogy happy-end lesz a vége...

 És egy gondolat a filmből, ami szerintem jó:
Néha ki kell lépni a biztonsági zónából és kockáztatni, hogy sikeres lehess.

Ui: Jövök még ilyen jellegű filmekkel, az biztos. :) Ugye nem baj????