Kedvenc pástétomunk

A mi családunk nem annyira szereti a pástétomokat. Amikor Bózsván nyaralunk, akkor mindig sokat eszünk, mert ott gyakran (szinte minden nap) készítenek valamilyen különleges finomságot. Ezeket persze az én gyerekeim nem eszik meg, így milyen jó, hogy van margarin, mert azt legalább megeszik. Elég válogatósak e tekintetben.
De van egy pátétom, amit nagyon szeretünk, és ami nagyon népszerű nálunk, ez pedig ez:

Szeretek enni. Ez köztudott tény rólam. Ahogyan az is, hogy édesszájú vagyok. Ám reggelre mi nem tudunk és nem szoktunk édeset enni (kivéve a zabpehelykását, amit mindenki szeret). 
Persze, ha pl. buktáról van szó... :)

De ez valami más.
Íme, a finom és különleges Mandy pástétom, bár mi az Unicarmosat szoktuk venni. Mert olcsóbb kicsit. 
De a Mandy nagyon-nagyon finom.

Így készül: 

Vega-májkrémet (mert van ilyen kérem szépen!) összekeverek 2-3 főtt tojással, lila hagymával, mustárral, és máris kész a finom reggeli. Nagyon ízletes, nagyon finom. Mi nem is tudjuk abbahagyni, amíg van.

10.

Life in colors - Szürkés

A szürke az egyik kedvenc színem. Vagy A kedvenc színem. Sohasem gondoltam volna, de így alakult.
Nem olyan régen, amikor a ruhákat válogattam, és pakoltam (a gyerekekét és az enyémeket is) rájöttem, hogy nekem nincsenek színek a ruhatáramban, és nem is szeretem őket. Barna, szürke, fekete, kék. Nagyjából ezek. Meg egy-egy piros, de úgy alapvetően más nem jellemző. Van persze, ha nagyon összeszedem magam, de azt vettem észre, hogy ha ruhákat keresek, a szürke az első, amit megtalálok, vagy ő engem. :)
Nem azért szeretem, mert szürkének tartom magam, vagy bele akarok olvadni a környezetembe, hogy ne vegyenek észre... nem mondom, hogy nem volt ilyen, de mostanában, amikor jól érzem magam önmagamban, akkor is azt kell mondjam, hogy ezt szeretem. Egy ismerősöm azt mondta, hogy azok a színek, amiket én szeretek, nem színek.
Lehet.
De én, aki viselem, színessé tudom tenni, és ez a legfontosabb! Nem igaz?

Kép az Internetről

Mi a helyzet a mosogatással?

Nőnap van.
Vagy nem?
Nem érzem én ennek a súlyát és fontosságát, nem is szeretem, és nem is ünneplem, bár Férj meg szokott lepni vagy ilyesmi.
De úgy érzem, hogy néha jobb lenne a RABSZOLGA titulus. Ti érzitek így?

Sokszor vannak nagy és filozofikus körkérdések nagycsaládos meg mindenféle oldalon, hogy kinek mi a kedvenc házimunkája, és ki mit nem szeret csinálni.
Általában a vasalás szokott veszíteni, ami számomra érthetetlen, mert nekem az egyik kedvenc itthoni elfoglaltságom. Nagyon szeretem a vasalás illatát, hogy szép, egyenes lesz a ruha, szeretem összehajtogatni is. Az egy más kérdés, hogy a gyerekeim ezután mit tesznek vele... :(

Én a mosogatást gyűlölöm. De tényleg és ténylegesen. Egész életembe ki lehetett volna zavarni a világból, amikor mosogatni kellett. Utáltam.
De amióta van mosogatógépem :), azóta jobb a viszonyunk. Még így sem teljesen, mert be kell pakolni és ki kell szedni, újra bepakolni, de már alakulunk... Meg aztán muszáj megcsinálni, nem igaz?

Neked mi a kedvenc házimunkád, és mi az, amit nem szeretsz?

Színes, mintás étkészlet...

Hát nem gyönyörű? Oda vagyok a különleges dolgokért. Nem szeretem a hagyományos, megszokott dolgokat. Ha lehet, én magam is kerülöm őket. 

Akik jönnek hozzánk, meglepődnek pl. hogy igazából nincs készletünk. Tányérból van, de az is vagy hiányos, vagy ilyesmi... Pohárból kb. két féle egyforma van, azoknak, akiknek ez fontos, mert ismerek ilyet. :) De mivel én bögremániás vagyok, és gyűjtöm a bögréket, aki eljön hozzánk, mindig választhat magának bögrét, hogy milyenből szeretne inni.

De az étkészlet az más. Találtam, és annyira magával ragadott, hogy most elhatároztam, hogy egyszer lesz ilyenem! Vagy valami hasonló!

Amikor fáradtabb vagyok az átlagnál, akkor keresgélek olyan dolgokat, amiket szeretek és amik tetszenek. :)

Én alapvetően nem szeretem a fehér dolgokat. Kimondottan idegesít, amikor fehér abrosz és fehér tányérok kerülnek elém. Szóval, amikor ilyeneket látok, örülök, hogy visszajönnek a színek és a formák a konyhában is. 

A húsos ételektől eltekintve... de most csak a terítést nézzétek!

A fonott dolgok pedig a ráadás az életemben. :)

képek az internetről :)

Nyugi van! # Eat cheese

Alapvetően nem vagyok sajtos. Ha rajtam múlna, akkor nem is lenne itthon, de mivel a családom legtöbb tagja nagy sajt-rajongó (kivéve a legkisebbet, ő nem eszik), mindig van itthon.
Szerintem léteznek finom sajtok.
Emlékszem, egyszer, amikor sok-sok-sok-sok éve Párizsban jártam, és eljutottam egy sajtpulthoz (akkor még itt nálunk nem volt ilyen széles a választék), csak álltam és tátottam a számat. Kóstolgattam is, bár most valószínűbb bátrabb lennék, mint akkor, mert 17 évesen hol bátor már az ember, főleg, ha egyedül megy el. Mármint a családja nélkül...
De a sajtos ételek nálunk nagy népszerűségnek örvendenek. Főleg, ha Férj főz. :) Tudjátok, ő az olasz konyha lelkes híve, és ott sok sajtos dolog készül.

 

A vegánok nem esznek sajtot sem, mert az ugye állati eredetű. 

Ha lehet, én is mellőzöm az étkezésemből, bár nem tiltakozom ellene. Csak nem szokott sűrűn az eszembe jutni, hogy ennék sajtot. Pedig szerintem is léteznek finomak. :) 

Nálatok ez hogy van?

Fánk

egy évben egyszer van csak nálunk.  Akkor is az anyósom készíti, farsang idején, vagy abban az időszakban. A gyerekeim ezt sem szeretik, bár a lányok esznek belőle egy kicsit.
Mondjuk, mi sem annyira szeretjük Férjjel, mert nagyon olajos, és ez igazából csak frissen jó. Én nem is tudok túl sokat megenni belőle, ezért anyósomnál fogyasztjuk el. Max. 1-2, ami belém fér.

9

Life in colors - Zöldeskés

Szeretem a zöldet. Az egyik kedvenc színem, de ha ezek közül a kellene választanom, csak a természetben előforduló képek tetszenek. A virág levele és a virág. De létezik ilyen szín, mert az ember is létrehozta, és szerintem ez is csodálatos.

 

A múlt héten a legkisebbnek az oviba minden nap más színbe kellett mennie oviba. És kiderült, hogy a házban nincs zöld ruhája senkinek. (Aztán később találtam egy régi kötött mellényt, amit egykoron én csináltam, de azt most már nincs mihez felvenni.) Ezen nagyon meglepődtem egyébként, mert én nagyon szeretem a zöldet, és azt hittem, hogy valakinek lesz ilyen ruhája, de nincs. 

Valahogy a zöld nekem mindig a természet, a megújulás színe. Ilyenkor az ember lelke is sokkal jobban lesz. Amikor virágoznak a fák és zöldül minden.

A tulipánjaim is elkezdték kidugni a leveleiket a földből, és olyan szépen zöldellnek. 

Ez már a tavasz jele és hangulata. Ahogy ezek a képek is. :)

Kovásztalan kenyér

Szombaton Férj volt a nagyokkal gyerektanításon. Az Úrvacsoráról, és annak előzményeiről beszélgettek. Megkért, hogy süssek a gyerekeknek kovásztalan kenyeret. Igazából még nem sütöttem, de gondoltam, ha már megcsinálom, akkor úgy, ahogy nekik kellett.

A nagyok az úrvacsoráról és a páskáról tanultak. A kivonuláskor nem volt idő arra, hogy megkeljen a kenyér, ezért kovásztalan kenyeret készítettek.
Még a tésztát is magukkal vitték, és ezt meg tudták sütni a pusztában is.
Tudjátok, a Biblia beszél arról, hogy a kovász a bűn jelképe (is). Tudjátok, amikor a kenyérbe tesszük, akkor is megnő az állaga, és a mi életünkben is így működik a rossz dolog. Ezért, amikor úrvacsora van, azt mondja a Biblia, hogy kovásztalan kenyeret együnk, és erjedetlen szőlőlét, azaz mustot igyunk. 

Az adventista egyházban a lábmosás és az úrvacsora alkotja az úrvacsorát. Krisztus rendelte el mindkettőt, elősegítve azt, hogy szoros lelki közösségbe jussunk vele.

A lábmosás szertartása
A megkívánt szokás az volt, hogy a páskabárány ünnepének megtartásához a kovásztalan kenyér hetének első napja előtt a zsidó családok eltávolítottak minden kovászt – bűnt – az otthonukból (2Móz 12:15, 19-20). Ennek megfelelően a hívőknek meg kell vallaniuk és bánniuk minden bűnt, beleértve a büszkeséget, versengést, féltékenységet, neheztelést, önzést; így válhat a lelkületük alkalmassá arra, hogy ilyen mély közösségre jussanak Krisztussal.
Ezért hozta létre Krisztus a lábmosás szertartását. Nemcsak példát mutatott, de ki is jelentette, hogy ők is ugyanezt cselekedjék, és áldását ígérte nekik. „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” (Jn 13:17) Ez a szertartás, amely megelőzi az úrvacsorát, betölti azt a célt, hogy „próbálja meg azért az ember magát”, és hogy senki ne vegyen „méltatlanul” részt ebben a vacsorában (1Kor 11:27-29).
(részletesebben később)

Az úrvacsora szertartása
 Az úrvacsorának örömteli alkalomnak kell lennie, nem pedig a szomorúság idejének. Az úrvacsorát megelőző lábmosás lehetőséget nyújt az önvizsgálatra, bűnvallásra, megbékélésre és megbocsátásra. A hívők ezután azzal a biztos tudattal léphetnek különleges közösségbe Urukkal, hogy Jézus vére által megtisztultak. Örömmel járulnak asztalához; nem a kereszt árnyékában, hanem megmentő fényében állnak, készen arra, hogy Krisztus megváltó győzelmét ünnepeljék.
A bűntől való szabadulás emlékünnepe. Ahogy a páskabárány ünnepe emlékeztette Izraelt az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásra, az úrvacsora a lelki Egyiptomból, a bűn rabszolgaságából való szabadulásra emlékeztet.
Az úrvacsora azt hirdeti, hogy Krisztus kereszthalála szabadulást, megbocsátást, örök életet szerzett a számunkra.
Én vagyok az életnek… kenyere” (Jn 6;35) - mondta Jézus magáról.
A Jézus által elfogyasztott húsvéti kenyér kovásztalan volt, a szőlő termése pedig erjedetlen. A kovászt (élesztőt) – amely erjedésével megkeleszti a kenyeret – a bűn jelképének tartották (1Kor 5:7-8), és ezért a kovász alkalmatlan volt „a hibátlan és szeplőtlen bárány” ábrázolására (1Pt 1:19). Csak kovásztalan vagy „erjedetlen” kenyér jelképezhette Krisztus bűntelen testét. Hasonlóképpen, csak a szőlő romlatlan gyümölcse – az erjedetlen bor – jelképezheti az üdvözítő megtisztító vérének tökéletességét.

Elkészítés:
5 evőkanál teljes őrlésű liszt, 5 evőkanál fehér liszt, víz.


1. A lisztet annyi vízzel gyúrtam össze, hogy ne ragacsos, hanem könnyen gyúrható tésztát kapjak.
2. Közepes hőfokon serpenyőben, egy kis olajat raktam fel.
3. Kis gombócokat téptem a tésztából, amiket tenyérnyi méretű lapos koronggá formáltam és a forró serpenyőbe tettem.
4. Pár perc alatt mindkét oldaluk ropogósra sült.
Ha nagyon ragaszkodó lenne a tészta (ami könnyen előfordul a formázás közben), egy kis lisztbe nyugodtan forgassuk bele, így biztosan nem ragad le sütés közben sem.
Próbáljátok ki, finom!

Ablakok

Szeretem az ablakokat.
Amikor sétálok az utcán, és lehetőségem nyílik, szeretek benézni az ablakon. Mindig is így volt. Gyerekként ezt karácsonykor szerettem, mert akkor lehetett látni, hogy kinek milyen karácsonyfája van. Ez magával tudja ragadni a gyermeki lelket.
Most, hogy hivatalosan is tavasz van :), nagyon szeretem az ablakon besütő fényt. Életet és meleget ad. Szeretem a színét, ahogy megtörik a fény, ahogy csillog minden.
Egyszer olvastam, hogy Dániában meg Hollandiában, talán a Benelux-államokban nincs is függöny az ablakokon. Én sem igazán szeretem. Nekünk ugyan van, de én is elhúzva tartom. A redőnyt előnyösebbnek és praktikusabbnak tartom. 
Érdekelt ez az ablak-mizéria. Hogyan lehet igazából függönytelenül, kirakatban élni? Nekünk az ablakunk pont a járda mellett van, és bárki beláthat hozzánk. Ráadásul a gyerekeim rendszeresen elfelejtik a redőnyt leengedni. Utánaolvasva azt találtam, hogy nemcsak hogy nincs függönyük, de úgy szerkesztik meg a házakat, hogy a lehető legjobb legyen a belátás. És nemcsak a nappaliba, hanem a lakószobákba is. Sőt, ahogy emlékszem, még lámpát is gyújtanak az ablakok előtt, hogy semmi ne boruljon árnyékba.
Még ilyet!

Hogy miért is száműzték a függönyöket? Két magyarázat van rá elvileg.
1) az egyik, hogy az északi országokban nem akarnak akadályt gördíteni annak a kevés fénynek az útjába, ami van, így inkább a privát szféráról mondanak le.
2) Hollandia-Belgium kapcsán pedig... a hollandok képviselték azt, hogy "egy jó protestánsnak nincs mit titkolnia a felebarátai elől". Mivel a hollandok hajós nép voltak, a férfiak keveset voltak itthon, az asszonyok úgy próbálták bizonyítani erényüket, hogy szabad belátást engedtek a mindennapjaikba. (Nem lennék meglepve, ha ezt a hajózó férfiak találták volna ki egyébként.)

Ahogy valahol olvastam, "két legyet ütnek egy csapásra: több fény és legális kémkedés".

Én azért maradok a szép ablakoknál: