Amikor sétálok az utcán, és lehetőségem nyílik, szeretek benézni az ablakon. Mindig is így volt. Gyerekként ezt karácsonykor szerettem, mert akkor lehetett látni, hogy kinek milyen karácsonyfája van. Ez magával tudja ragadni a gyermeki lelket.
Most, hogy hivatalosan is tavasz van :), nagyon szeretem az ablakon besütő fényt. Életet és meleget ad. Szeretem a színét, ahogy megtörik a fény, ahogy csillog minden.
Egyszer olvastam, hogy Dániában meg Hollandiában, talán a Benelux-államokban nincs is függöny az ablakokon. Én sem igazán szeretem. Nekünk ugyan van, de én is elhúzva tartom. A redőnyt előnyösebbnek és praktikusabbnak tartom.
Érdekelt ez az ablak-mizéria. Hogyan lehet igazából függönytelenül, kirakatban élni? Nekünk az ablakunk pont a járda mellett van, és bárki beláthat hozzánk. Ráadásul a gyerekeim rendszeresen elfelejtik a redőnyt leengedni. Utánaolvasva azt találtam, hogy nemcsak hogy nincs függönyük, de úgy szerkesztik meg a házakat, hogy a lehető legjobb legyen a belátás. És nemcsak a nappaliba, hanem a lakószobákba is. Sőt, ahogy emlékszem, még lámpát is gyújtanak az ablakok előtt, hogy semmi ne boruljon árnyékba.
Még ilyet!
Hogy miért is száműzték a függönyöket? Két magyarázat van rá elvileg.
1) az egyik, hogy az északi országokban nem akarnak akadályt gördíteni annak a kevés fénynek az útjába, ami van, így inkább a privát szféráról mondanak le.
2) Hollandia-Belgium kapcsán pedig... a hollandok képviselték azt, hogy "egy jó protestánsnak nincs mit titkolnia a felebarátai elől". Mivel a hollandok hajós nép voltak, a férfiak keveset voltak itthon, az asszonyok úgy próbálták bizonyítani erényüket, hogy szabad belátást engedtek a mindennapjaikba. (Nem lennék meglepve, ha ezt a hajózó férfiak találták volna ki egyébként.)
Ahogy valahol olvastam, "két legyet ütnek egy csapásra: több fény és legális kémkedés".
Én azért maradok a szép ablakoknál:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése