Ősz egy farmon

Nem olyan régen ment a Spektrum Home-on újra a River Cottage, amit régebben is nagyon szerettem. Nagy kedvencem a vidéki stílus, (Cottage, Farmhouse) és ha tehetném, akkor angliai kis falvakban bolyonganék és ilyen jellegű épületeket nézegetnék. De az sem állna távol tőlem, hogy beköltöznék egy ilyenbe. Ráadásul a fa a kedvenc anyagom. Ha alkalmam adódna rá, akkor biztos, hogy rönkházat vagy faházat építenék, de ugye ez a veszély nem fenyeget. Persze, álmodozni lehet. 

Közben pedig nem szívesen élnék faluban. 

Tudom, hogy ez elég furcsa így, de tényleg így van. Most, ahol élünk, jó, mert bár közel van a városhoz, de mégis a város szélén. Kicsit vidékies is erre a hangulat. Szeretek sétálni a környéken, és a házakat csodálni. A természet közelsége (itt a Vértes), a nyugalom erre erősebben érezhető. Ahogy gondolom a vidéki falvakban is. Persze, közben meg szeretem a nyüzsgést is, de sokszor jó megpihenni és elvonulni a rohanó élettől. Pl. amikor Móron megrendezik a móri Bornapokat, akkor jó, hogy kint élünk, mert bár eljut a hang meg a tömeg felénk, de közben meg mégis csend(ebb) honol. Azt is szeretem, hogy van saját kertünk, bár most nem mutatnám meg szívesen, mert a házfelújítás miatt kicsit elhanyagoltuk. De azzal is lassan haladunk. (Beszámoló később.)

Nemrég találtam egy blogot, ahol ezek a kedves képek voltak, és gondoltam, én is megosztom veletek.Mert itt például szívesen elélnék. Kacsákkal meg tyúkokkal együtt.

 

Ami tetszik, az a piros ajtó, és hogy nincs teljesen elseperve minden. Bár lehet, hogy automatikusan megtenném, de akkor is jó a hatása. Olyan, mint ahol élet van. Nem szeretem a teljes letisztultságot. A tökök sem zavarnak, bár itt gondolom már halloweenre készülnek, de mivel én nem ünneplem, és sohasem faragok félelmetes fejeket, azért jól mutat. Ha ehető, biztos, hogy megenném. 

 Hát, így meg még cukibb, nem? Nagyon bírnám ezt a házat. De tényleg. Már ránézésre jó hangulata van.

 

Gondolom, ez a kép valahol másik oldalon van. A bicikli aranyos, de a madárijesztő nem jön be. Azt sem szeretem. Nekem nem ezek a halloweeni izék jutnak az őszről az eszembe, hanem hogy milyen szép. De a kosár a biciklin mindenképpen jól néz ki.  

És hogy belül is a fa hangulat dominál! Az fantasztikus. Persze, itt is ott vannak a tökök, ami nekem sok már, de értem én, angolszász település (nem tudom, hogy angliai vagy valami amerikai farm ez), végül is lényegtelen. Most amúgy is asztalt keresünk a konyhánkba. Bár a mi konyhánk elég kicsi. Azért nagyon jó lenne egy nagy asztal... (itt egy nagy sóhaj van!)

 

Itt megint nem a dekorációt szeretném kiemelni, hanem a fantasztikus szekrényt. Az ilyenek a kedvenceim!

 

És a konyha! Na, ebben aztán szívesen elfőzögetnék! Ugye ti is? Bár az enyémben sosincs ekkora rend, az enyém mindig szalad. És az az asztal is! Annyira szeretnék egy ilyen asztalt, amin lehet dolgozni, és jól bírja!

 A hálószobában is ott a fa-hangulat, bár a patchwork rusztikus meg minden, de ez a szín nem az én világom. Más színnel talán jobban tetszene. Tetszik, hogy egyszerű, de nekem kellene valamivel több hely, ahová pakolhatok. Az a kis éjjeliszekrény kevés. :) 

 

A fürdőszoba meg!!!!! Azt hiszem ez lenne a fő kedvenc helyem. A mostani házban is az (ha éppen nincs feltúrva a ház, ami még egy kis ideig így lesz), de nézzétek már azt a kádat! Bocsi, hogy ezt mondom, de imádom!!! A szék meg!  Nálunk előfordul, hogy Zsófinak éppen lelkizhetnékje van, és pont a fürdőben jut az eszébe. És mivel élni kell - egy tinédzser esetében - minden lehetőséggel, ott szoktunk lelkizni és beszélgetni. Itt nagyon jól érezném magam!

Ez meg szimplán cuki és aranyos. Ránéztem és odaképzeltem Miss Marplet, amit éppen kötöget.

Ha így nézed, fantasztikus és gyönyörű. Ha Miss Marplet is odaképzeled, akkor biztos lehetsz abban, hogy részese lehetsz egy jó kis gyilkosságnak. Én inkább maradnék a Cottage vagy Farm mellett.

forrás: housetohome

Fantasztikus!

P.G.Wodehouse: Betty és a herceg

Sok kedvenc íróm van. Wodehouse is ezek közé tartozik. Nagy rajongója vagyok. Tényleg. Még tinédzser koromban kezdtem tőle olvasni, és a "Forduljon Psmith-hez" lett a kedvencem. Azóta folyamatosan gyűjtöm a könyveit. Mostanában találok egy-egy újat, és megveszem, mert hiányos a gyűjteményem. Még kinéztem néhányat. :)

Wodehouse nagyon vicces. Amikor már nagyon fáradt vagyok, vagy valami olyasmit szeretnék, ami feldob, előveszek egy könyvet tőle, és rászánom az időt. És nagyokat nevetek. Nagyon bírom, ahogy fogalmaz, ahogy ír, és ahogy kifejezi a mondataival az adott kacifántos helyzetet. És szeretem, ahogy történnek, bonyolódnak, zajlanak a szerelmei szálak, és persze a végén mindig minden happy end. Nagyon ajánlom! 

Még akkor is, ha nem a legjobb írásai közé tartozik.

Tartalom:

Bettyt mostohaapja, Benjamin Scobell pénzmágnás Mervo szigetére rendeli, ahol kaszinót működtet. Mr. Scobell a cég körüli hírverés érdekében nemcsak trónra ültette a korábban elűzött uralkodó addig Angliában élő fiát, de újabb reklámfogásként házasságot is tervez neki, Bettyvel. Amikor a lány megtudja, hogy a pénzért házasulandó herceg az ő titkos szerelme, John Maude, az egyetlen férfi, akiről azt hitte, nem adja el magát, kétségbeesetten elmenekül a szigetről. A Mr. Scobell terveiről mit sem tudó, ám Bettybe azonnal beleszerető John utána indul. Vajon sikerül megtalálnia a lányt és kimagyaráznia magát? Mit kell tennie, hogy elnyerje Betty szerelmét? Wodehouse e korai regénye sem okoz majd csalódást az angol humor kedvelőinek, s végül - ahogy a mestertől megszokhattuk - minden jóra fordul.

 

Amikor kifogy a fogkrém...

 ... és a gyerekek így hagyják ott, akkor azért mindig elgondolkodom azon, hogy vajon mire való is a kuka? Vagy talán túl nagyok az ember elvárásai? Ti hogy vagytok ezzel?

Vicces!

Fantasztikus!

Sorozatajánló - A muskétások

Azt már szerintem említettem, hogy nagy rajongója lettem Tom Burke-nek. Láttam már őt régebben is, de nem láttam tőle filmet, sem sorozatot. Aztán a C.B.Strike-nál láttam, hogy ő igazán jó színész, meg szerintem elég vonzó is. Engem sohasem a szép fiúk érdekeltek, még a színészeknél sem, kivéve persze George Clooneyt, de ez most egy más kategória. 

Továbbá fiatal korom óta nagy rajongója vagyok Alexandre Dumasnak, szinte az összes könyvét olvastam. És amúgy is, valahogy mindig bírtam a kalandfilmeket. Hiába, na!, ha az ember Jean Marais-on nő fel (akibe szerelmes lesz, még ha később - felnőttként meg is tudja, hogy meleg volt), akkor is! Könyvekben is ezeket szerettem. És szívesen megnézem A három testőr bármelyik feldolgozását. 

Tartalom:

A XVII. század Párizsában játszódó kalandfilm-sorozat modern stílusban meséli újra a király és a haza megvédésére felesküdött legendás testőrökről szóló klasszikus történetet.

A fiatal d'Artagnan édesapjával, Alexandre-ral épp Párizsba tart, hogy meghallgatást kérjen a királytól, mikor egy fogadóban megtámadják őket. Alexandre-ral egy olyan férfi végez, aki Athosként, a muskétásként mutatkozik be. A fiú Párizs felé veszi az irányt, hogy bosszút álljon apja gyilkosán. Időközben Athos, Porthos és Aramis azt a feladatot kapják, hogy találjanak meg egy elveszett testőrt, akinél a király számára fontos dokumentumok vannak. Párizsba - üres kézzel - visszatérve d'Artagnan kihívja Athost, ám mielőtt megvívhatnának, az utóbbit letartóztatják. A király elrendeli Athos kivégzését, és hogy bizonyítsák ártatlanságát, Porthos és Aramis d?Artagnan segítségét kéri azon levelek visszaszerzésében, melyet a magát Athosnak kiadó Vörös Őr lopott el. A trió együtt indul el, hogy kiderítse az igazságot. 

 Nem olyan régen akadtam rá, úgyhogy dupla öröm volt, mert Dumas is, meg Burke is.

Tom Burke 💓felkerült a 20-as listámra. Már olyan régen tettem fel valakit, hogy el is felejtkeztem róla.

Annyit mondok, hogy tetszett. Az volt a benyomásom, hogy ők a párizsi helyszínelők és a főnyomozók is a 17. század Párizsában. Persze, francia nem is volt köztük, de ez most mellékes. Én mindenesetre jót szórakoztam rajta. A vége kicsit giccsesre sikerült, de aki szereti ezt a kort meg a kor hangulatát, valahogy csak megbirkózik vele. :)

Fantasztikus!

Kezdetben

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”

Miután elolvastuk a történetet, megtanultuk, hogy melyik nap mi történt, mit adott számunkra a jó Isten.

Ezt a kockát készítettük:

Alap a gyerekek számára :)

Itt pedig a végeredmény:
Kisfiam műve és alkotása

Ments meg! Csomag

 A Lidlben ez a csomag 400 Ft volt. 

Megmentettem.

Készült belőle paradicsom saláta, meg vajon sült burgonya.

A paprikát még szendvics mellé megettem. 🙂

Fantasztikus!

Tanulósarok ötletek

Nem tudom, hogy emlékeztek-e, de régebben volt egy sorozatom itt a blogon. Life in colors volt a címe. Nagyon szerettem, mert valahogy azt éreztem, hogy a természet és a világ fantasztikus hatást hoz létre, és én szeretem a harmóniát, vagy éppen zavar, de akkor is érdemes foglalkozni vele. 

A művész lelkem valahogy mindig keresi az ilyen dolgokat, különlegességeket. Csak nincs rá időm. De most megint találtam néhány olyan dolgot, amit néha-néha majd megosztanék veletek. Ami nekem tetszik. Amikor van egy kis időm, és a neten meg a Pinteresten lógok (nagyon jó dolog, rajongok érte!) fantasztikus dolgokat találok. 

Most is egy ilyet hoztam. :) 

Bár most nem tudom azt mondani, hogy megmutatom a miénket, mert mikor - ha nem - iskolakezdés előtt túrtuk fel a házunkat (éppen konyhafelújításban vagyunk😉), ami azt jelenti, hogy megint nincs semmi a helyén, de tényleg. Lassan alakulunk, mert Férj csinál mindent, és csak akkor tudja elvégezni a feladatot, ha nincs semmi teendő. Vasárnap tud a legjobban haladni. 

Én meg, amikor nagyon fáradt vagyok, akkor szeretem nézegetni az eladó házakat, noha nem veszek egyet sem, szeretem nézegetni a lakberendezési újságokat, oldalakat, a hangulatát. Meg az ilyen jellegű műsorokat is. Néha ráindulok a Spektrum Homera, ahol rengeteg házépítős, átalakítós műsor van. A gyerekek már folyamatosan azt kérdezik Férjtől: "Apa, anyának lesz szigete?" - utalva arra, hogy az amerikai hatalmas házakban mindig ezt kérik a vásárlók. :)

Szóval... Elkezdődött az iskola. Azt is tudom, hogy nem mindenkinek jelent örömet, mert elég nehéz visszaszokni. A gyermekeim sem túl lelkesek. A barátok miatt szívesen járnak, de sem a tanulás, sem a korán kelés, sem a dolgozat miatt nem szívesen mennek. De mint tudjuk, igen kevés gyerek van, aki igen. Azért persze vannak benne jó dolgok is. Ilyenkor kimondottan szeretek elmenni a papír-írószerbe, vagy a Lidl-be, és vásárolgatni mindenféle dolgot. Tollakat, ceruzákat, színes dolgokat... Hú, néha nagyon nehéz visszafogni magam! 

 

Van ugyan néhány tanulósarok a házban, de jelenleg nem annyira üzemel. Kell még egy kis idő... De abban hiszek, hogyha van hely, és színes, akkor a tanulás is jobban megy. A lányaim inkább ilyen típusúak. Szeretik a művész és színes dolgokat. Ha együtt jutunk be ilyen helyre, nos akkor... sok pénz!  

 

Itt van néhány tanulósarok, ami szerintem aranyos, és nem túl bonyolult megvalósítani. 

 

Nagy rajongója vagy a színes tollaknak, jelölőknek, és filctollaknak. Éppen pár napja vettem egyet. Csak mondom. :)

Ez annyira űbercuki és kedves, de elképzeltem, ahogy a lányaim itt tanulnak. Hát, nem menne valami jól. Biztos izgalmasabb lenne az, ami kint van. Csak azért gondolom, mert én is inkább mindig kifele bámulnék. 🙂

 Ez meg az igazán rendmániásoknak való. Azaz nekem (nekünk) nem. De jó lenne valami hasonló, ami átlátható. Annyira színes, hogy már az nagyon tetszik nekem. Pedig nem vagyok egy nagy színrajongó, csak ilyesmiben.

 Na, mondjuk itt igazán nem érezném jól magam. Nem szeretem a minimalista dolgokat. Idegesítenek. Ráadásul nagyon csajos, túl rózsaszín, ami egyikőnknél sem jön be.

 Amikor ezt megláttam, azon gondolkoztam, hogy de jó lenne megvalósítani! Az ötletet még nem vetettem el, de ahhoz kicsit a lányszobához is hozzá kell nyúlni. De szerintem Zsófim ezt bírná. Bár egy idő után káosz lenne benne szerintem.

 Kedvelem a post-it-eket is, de ettől a faltól ideges lennék, mert nem látnám át, hogy mi micsoda. Pedig én is használom. Van, akinek ez a stílusa, és aranyos ötlet is. A bögre viszont nagyon tetszik.

 És még ez is tetszik. A tollak miatt. :)

És még néhány ráadás:

 

Ugye milyen szépek? És még mindig nincs itt az összes, amelyekre rátaláltam. Csak gondoltam, megosztom, hátha valaki éppen tanulósarkot tervez. Szerintem ez nálunk (legalábbis egy-két ötlet) a jövő évi tervben van, miután a lányszoba újraformálódik. Meglátjuk. 

Ti hogy vagytok ezzel?

Fantasztikus!

Mitől nyár a nyár?

 

Ugyan már szeptember van, de még az eleje. Ilyenkor még inkább meleg van, mint nem, de azért már érezni a hűvösebbet. De most azon gondolkoztam, miközben nyáron rettentően szenvedtem a nyártól, mert bevallom őszintén, hogy nem igazán a kedvenc évszakom, hogy mitől is nyár a nyár?

 

Most arra gondoltam, hogy mesélek arról, hogy mit gondolok a nyárról. Érdekes lesz. Mert legszívesebben azt írnám le, hogy ilyenkor a legjobban a hűvös szobában szeretek lenni, és látványosan semmit tenni a lehúzott redőnyök mögött. Hideg italokat kortyolgatva és láblógatva. Persze, csinálok ilyet is, de nem ettől nyár a nyár. Ugye, ezt mindenki tudja?

1. A napsütés. - Na, azt nem szeretem. Fehér bőrűként lehetetlen meglennem a napon, a mi családunkra amúgy is jellemző a gyors leégés. Ettől függetlenül, ha nem nyár van, és 40 fok, akkor kedvelem. A kellemes meleget, amikor tavasz van, vagy még ősszel süt a nap. De nyáron azt nem. Viszont nagyon szeretem a nyári estéket, amikor lehet csillagokat nézni, hallgatni, ahogy a tücskök ciripelnek. Amikor lemegy a nap, megjelennek a szúnyogok. Na, őket nem szeretem.

2. A fagylalt. - Már meséltem, hogy nem vagyok fagylalt rajongó.
Gyermekkoromban szerettem, de akkor is mindig 1 gombócot - gömböt ettem meg. Most sincs ez másképpen. És csak és kizárólag ugyanazt vagyok hajlandó megenni. A vaníliát. Katám is így van ezzel, míg Nimród pedig a csokoládéra esküszik, gyermekkora óta. Itt pont egy olyan pillanat van, amikor a gyerekeim anyukáméknál nyaraltak, és elmentem értük. Meghívtam őket egy fagyira. Ilyenkor eszek, de nem viszem túlzásba.

3. Napozás - Utálom. Ez csak akkor történik meg velem, amikor a gyerekekkel strandra vagy Balatonra megyünk. Idén a városomban lévő nagyon menő strandon voltunk. De a családom tudja, hogy nem bírom a napot, ezért sohasem fekszünk ki napozni. Ilyenkor nem is szoktam megégni, mert árnyékban is vagyok, meg bekenem magam jó erős naptejjel. De azért szeretem a pléden feküdni egy könyvvel, mert csak úgy magam miatt nem teszem, halálosan unatkozom, ha nem történik valami. Szeretem ilyenkor, hogy nincs munka, nincs feladat, nem kell problémákat megoldani, a gyerekek önjáróak, intézik, hogy ki hova szeretne menni. Ezért szeretem a strandot jobban. Nagyon szeretem figyelni az embereket. Ha a meleg vízben ülök, akkor sokáig nézem őket, és történeteket találok ki róluk.

4. A nyári libegős, lebbenős, színes és könnyű nyári ruhák. - Na, ezeket szeretem. Bár nem teljesen hordom mindet, mert nem minden előnyös nekem. Sokszor elnézem a fiatal lányokat vagy a kismellű nőket, hogy milyen jól néznek ki egy-egy ruhában. Nekem nem egyszerű viselni dolgokat, és nem is áll minden jól. De ettől függetlenül rajongok a ruhákért és a szoknyákért.

5. A dinnye. - Biztos van más is, de én a kisfiamon kívül csak Kautzky Armandot tudom, aki nem eszik gyümölcsöt. Amit mi nem értünk, de tényleg így van. Én alapvetően szeretem a gyümölcsöket, nyáron viszont csak és kizárólag a görögdinnye, az első számú kedvenc nyári gyümölcsöm. Ha belelendülök, sokat tudok megenni belőle, de Katám még ezt is felülmúlja. Iszonyú mennyiséget képes megenni.

6. Kalap és napszemüveg. - Én nem igazán szeretem, ha van valami a fejemen. Nem bírom. Még nagy melegben sem sajnos. Túrázás alkalmával teszek fel kalapot vagy sapkát (örököltem a bátyámtól egy jót), de alapvetően nem szeretem. Ahogy a napszemüveget sem, mert zsibbadok tőlük. :) Ez nálunk Nimród kiváltsága, akinek védjegye lett a kalap. Már furcsa, ha nem úgy jelenik meg. 

7. Utazás. - Na, ezt nagyon bírnám. Mivel én egyben tudom kivenni a szabadságomat, és ez a július, ilyenkor sokszor elmegyünk itthonról. Mindig mindenféle nyaralást betervezek, mert ez mindenkinek jót tesz. Idén ebből 1 hét lett nekünk, mert már 2 éve konyhafelújítási terveink voltak, és muszáj volt elkezdeni júliusban. Szóval, alapvetően nyaralós család vagyunk. Leginkább itt, Magyarországon, még ha drágának is tűnik, de azt is igyekszünk minél olcsóbban kihozni. Ezért minden évben 1 hétig a szüleim a szállásadók, és onnan járjuk be a környéket. Az Alföld gyönyörű, sok a látnivaló. Igyekszem egy kis kulturális programot is beszervezni a gyerekeknek, és közben mindig mindent fotózok. :)

8. A lecsó, de inkább a paradicsom. - Na, ez az igazi nyári egytálétel. Nem a kedvenc ételem, de amikor az anyukám csinálja, azt mindig megeszem. A gyerekeim is. Csak ott, máshol sehol. Mert a Mama különleges lecsója megismételhetetlen. Én inkább eszem a paradicsomot és a paradicsomsalátát (ebből nagy mennyiség fogy nyáron). Szinte ezen élek. Dinnyén és paradicsomsalátán. Legtöbbször csak paradicsom, hagyma, só és olívaolaj kerül a salátába, de ha van paprika és uborka itthon, akkor azt is belerakom. Nem rontja el. :)

 

9. Az olvasás - A nagy és örök kedvenc. Mindig elhatározom, hogy nyáron aztán sokat fogok olvasni, mert egész évben gyűjtöm a könyveket, igazi tornyom lesz. És van, hogy tudom is tartani a tervezetet, de sajnos nem mindig. Idén nem annyira jött össze, de azért próbálkozom. Nem megy már az, hogy folyamatosan, egyben olvassak, vagy mint tinikoromban, hogy zseblámpával a takaró alatt. De mivel könyvfüggő vagyok, és fontos nekem az olvasás, igyekszem nyáron sok időt szánni rá. Mondjuk fontos, hogy az adott könyv ténylegesen jó-e, vagy szenvedek vele, mert ez is elő szokott fordulni. De akkor is vallom, hogy olvasni jó. (Itt pont otthon olvasok kicsit lazításként. Találtam egy halom régi Albatroszos könyvet, és ez kellően izgalmas is volt.)

10. Balaton. - Idén sajnos nem jutottunk el, nem is volt betervezve. Én magát a Balatont, hogy belemegyek és úszkálok benne nem szeretem. De a körülötte lévő tájat, a szépségét, a hangulatát, na azt nagyon! Gyerekként sohasem jutottam el a Balatonra, csak a kitűnő tanulóknak volt az a kiváltsága, hogy eljuthattak Zánkára. Most, hogy a Dunántúlon élek, többet voltam már. A Balaton, mint tó lenyűgöz, a táj is. És idén nagyon hiányzott a fonyódi nyaralásunk, meg a cukrászda, ahol a somlói galuskát eszek egy hétig.

Ennyi lett volna az én tízes felsorolásom, ami miatt úgy érzem: tényleg nyár van. Lehet, hogy lenne még más is, de most csak ezek jutottak az eszembe. Nektek?

Fantasztikus!

Erick Kastner: Emil és a detektívek

Ez egy igen klasszikus regény. Erick Kastnert amúgy is kedvelem, mert szerintem érdekesen és viccesen ír.  Még tavaly, az osztályommal színházi előadásban is megnéztük. Az alaptörténet ugyanaz maradt, de a feldolgozás érdekes volt. 

A székesfehérvári Vörösmarty Színházban láttuk. De a budaörsi Latinovich Színház társulata adta elő.

Itt egy kis részlet belőle. 

Itt meg egy kis beszélgetés a darabról.

"Közel hetven éve már, hogy először (1928-ban) vehették kézbe a német olvasók az Emil és a detektívek című regényt. Azóta sok-sok kiadásban és tucatnyi nyelven forgathatták gyermekek és felnőttek milliói. Talán nem véletlen, hogy a gyermek Kästner vonzódott a detektívesdihez, de az sem, hogy író lett belőle. A két mesterség ugyanis furcsamód sok rokon vonást mutat. Mert mit is jelent a mostanság ritkábban használt idegen szó? Annyit tesz, mint nyomozó, titkosrendőr. Ám ha az angol, detect ige magyar jelentését vesszük, akkor ezt olvashatjuk: "felfed(ez), kiderít kinyomoz, kipuhatol, leleplez" Az igealak jóval többet mond.

Ám aki detektívregényeket olvas, nyilván tudja, hogy a detektív mást is tesz: válogat a feltárt tények között, s csak a fontos, az összefüggésekre utaló, azokat feltáró ismereteket őrzi meg, majd illeszti össze őket a tények s gyakran képzelete segítségével, hogy kerek, kikezdhetetlen történet kerekedjen belőle. És mit tesz az író? Erich Kästner ezt is elárulja: "Bizonyára veletek is megesett már az ilyesmi. Feküdtem a padlón, gyűjtögettem az emlékeket, amelyek jobbról-balról, minden oldalról a fejembe gyűltek, ahogy az jóravaló emlékekhez illik. Végül is minden együtt volt, a Mese összeállt. Most már semmi egyéb dolgom nem volt, mint hogy leüljek és sorjában mindent leírjak. Ezt tettem. Ha nem tettem volna, most nem tartanátok a kezetekben ezt az Emilről szóló könyvet."  (Simon László)

Tartalom:

A szereplők: egy sötétkék ünneplős iskolás fiú (nem szereti az ünneplő ruhát), egy Kalapocska nevű berlini lányka (ez a csúfneve), egy Berlinig közlekedő vonat fülkéje, egy szálloda a téren, valahol Berlinben, egy kis bankfiók. Az ismeretlen tényező: egy keménykalapos úr. Ha egymással kapcsolatba hozzuk a szereplőket a fent említett ismeretlen tényezővel: a megoldás Kästner egyik legismertebb gyermekregénye lesz, izgalmas krimi, melynek éltető eleme a humor, a kaland. Nyomozzunk együtt Emillel, és el ne felejtsünk közben nevetni.

Én még mindig inkább a könyvet részesítem előnyben. 

Fantasztikus!

 

A Tékozló fiú története

Én nagyon szeretem kirakni a gyerekeknek a történetet. Mi itthon is sokszor megcsináljuk azt, hogy a szekrényre felragasztom, hogy miről is szól egy-egy történet, de szerintem ez gyülekezetben és gyermekfoglalkozásokon is jól működik. 

Régi anyagaim között találtam ezt. Már nem tudom, hogy honnan van, mert szinte mindent beszkennelek, hiszen kevés a helyem, ahová pakolni tudok. :)

"Rajzilag" annyira nekem nem tetszik, de mivel nem volt se időm, se energiám újra rajzolni, így ezt osztom meg veletek. Érdemes használni azért!

Megkezdődött

 Hát... Megkezdődött. Kicsit még vegyesek az érzéseim, vannak bennem kérdések, izgalom is, mert egy új helyzet mindig kérdéses. De meglátjuk.

Ez a kép az évnyitón készült.  A kis elsősök, akik várták már az iskolát, és egyébként van néhány űbercuki.

Meg persze az iskolánk mellett lévő templom.

A fényképeket most nem én készítettem, az iskola oldalán megtalálható.

Mentem tovább az osztállyal ötödikbe. Nem lesz egyszerű menet, pedig nagyon szeretem őket. Két autista, 6 SNIs még BTNs elég izgalmas kihívás. Délután meg a kis elsősökkel leszek. Nem fogok unatkozni, az biztos!

Ha esetleg úgy alakul, akkor beszámolok dolgokról. 

Fantasztikus!