Persze nem tudtam jól aludni, meg nem is igazán aludtam, mert Kata valamiért sokszor felkelt, nyűgös volt és többször kellett megetetni, így keveset aludtam.
De - és gondolom ti is - nagyon szeretem nézni, ahogy alszanak, ahogy fordulnak az ágyban, ahogy lerúgják a takarót magukról. Szeretem hallani a szuszogásukat.
Nimróddal elég különleges a kapcsolatom. Ma este éppen megkérte a kezemet. :)
Azt mondta, hogy "Szeretnék én a másik apuka lenni. Itt fogunk lakni, és te leszel a feleségem." - Ez egy gyönyörű lánykérés, nem igaz?
És bár már írtam, hogy a mi kapcsolatunk amolyan igazi szappanoperás, leányregényes, szerelmes hangulatú, egymás nélkül lehetetlen élni-típusú kapcsolat, amelyekben azért nagy viták és veszekedések is vannak, valahogy átértékelődik Ő az életemben. Biztos így van ez rendjén, mert a fiús anyukák éppen olyan viszonyban vannak a gyermekeikkel, mint a lányos apukák.
Mert ez nálunk fordítva is működik. Zsófiának Apa a nagy szerelem, mindig mindenhová követi, ha leül azonnal az ölébe kuporodik, ölelgeti, puszilgatja, mászik rá, megy utána, és közben úgy néz rá, mint aki fél, hogy elveszítené őt örökre. Imádják egymást. (A szónak az emberi értelmében természetesen.)
Érdekes, hogy ők sohasem vitáznak, veszekednek. Persze ez abból is következik, hogy Apa nem egy vehemens vérmérsékletű emberke. Én is szívesen osztom meg vele azt, ami bennem van, mert nyugodtan meghallgatja panaszaimat.
És mivel Zsófia az én vehemens természetemet örökölte, azt a fajta mentalitást, ami nekem van, Ő is Apához megy megnyugodni. :) Még jó, hogy ő van nekünk!
Hát nem édesek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése