Bízom Istenben

Nincs olyan keresztény ember, aki ezt az igét ne ismerné, és aki nem építene rá hittel, meggyőződéssel.

De én azt gondolom, hogy ezt néha könnyebb mondani, mint megtenni. 

Olyan sokszor kimondjuk, hogy hiszünk benne, meg mindent megtennénk érte, de vajon tényleg így van? Amikor az ember megtér és megvan benne az a hit, amitől ég, virul és lelkesedik, akkor nem használja a maga eszét és értelmét, akkora a hite. De aztán jön a sok gond vagy a félelem, a küzdenivaló, és valahogy máshogy alakulnak a dolgok.

Ami viszont tényleges és lényeges, hogy Isten mindig ott van. Mellettünk. Azt akarja, hogy rá támaszkodjunk. Azt akarja, hogy benne bízzunk. Azt akarja, hogy átadjuk neki a terheinket, a fájdalmainkat, a gondjainkat. 

Neki van terve az életünkre nézve, a családunkra nézve. 

Ismeri az életünk kezdetét és a végét is.  Csak arra kér minket, hogy bízzuk rá az életünket.

Ez persze nem mindig könnyű, mert vannak saját elképzeléseink, amiket tűzön-vízen keresztül szeretnénk megvalósítani. Ami esetleg az Ő terveivel nem azonos.

Én sokszor megértettem, hogy az én terveim milyen jó, hogy nem sikerültek, nem valósultak meg. Nem alakult úgy, ahogy én akartam. Hogy például Férj a Férjem és nem egy másik férfi. Hogy egy adott időben tudtam változtatni azon, hogy elköltözzek egy másik városba. Hogy megtanultam azt, hogyan kell leszakadni az anyukámtól. Hogy vega lettem és megtanultam főzni. Hogy... hogy... hogy...

Azt szeretném, ha a gyerekeimben is élne egy ilyenfajta TELJES BIZALOM ISTEN FELÉ. Ez persze nagyon nehéz, mert én sem képviselem mindig a helyes és a jó utat, de szeretném, és vágyok arra, hogy egyszer a gyerekeim saját maguk döntsenek mellette. 

Ne azért, mert anya meg apa így szeretné..., hanem mert Isten tényleg fontos nekik. 

Hanem mert tényleg így gondolják.

És majd felnőttként, felnőtt fiatalként IGENT mondanak, SZÖVETSÉGET KÖTNEK vele, az Úrral.

 Ahogy Jézus is tette, és példát mutatott nekünk.

Ehhez 3 út van, amelyet ki kell építeni nekünk szülőknek:

1. Imádkozzatok értük szüntelenül. - Sokszor az ember tehetetlen és nem tud semmit tenni a gyerekei viselkedése miatt, vagy amit tesz, vagy cselekszik. Persze, beszélgethetünk velük, veszekedhetünk velük, idegeskedhetünk miattuk - és ezeket meg is tesszük. De azt gondolom, hogy a legfontosabb mégis az, ha hordozod a gyerekeidet imában. Mert sok probléma van, de a legjobb megoldás mindig az Úrnál van. Én sokszor elfeledkeztem erről, és néha még most is elfelejtkezem.

2. Olvasd a Bibliát! - A legjobb módja annak, hogy Te személyesen megismerd Jézust, azt az Urat, akit be szeretnél neki(k) mutatni. Ha látja, hogy fontos neked Isten.

Egy aranyos történet:

Bózsván történt.

Pénteken este a gyerekek Lutherről tanultak a Fürkészre táborban. Szombat délután hazafelé tartottunk, és az úton arról beszélgettünk, hogy jó lenne Jézussal találkozni. Mondtam nekik, hogy még kicsit változtatni kell a szívünkön és a gondolkodásunkon, hogy a Mennybe jussunk. (Éppen előtte volt egy nem kis vitánk arról, hogy hogyan viselkedtek, mit tettek stb.)
A Kisfiam válasza: "Akkor majd veszek neked búcsúcédulàt". 😍
Hát nem édes?

3. Dicsérjük és áldjuk az Urat minden helyzetben. - Szerintem ez nagyon fontos. Nagyon fontos, hogy ne csak akkor tanítsuk meg szeretni Istent, amikor jó dolgok érnek, hanem akkor is, amikor nehézségek érnek az életben. Meg kell tanulniuk hálát adni mindig, minden helyzetben. Nagyon fontos, hogy a gyerekeink megértsék, hogy minden, ami van, az Úrtól van.
Az én gyerekeim nagyon aranyosak, de nem hálás gyerekek. Nekik is tanulniuk kell.
De ez csak úgy megy, hogy mi is benne bízunk, rá építjük az életünket.