Kihívás # Inspriráló tárgyaim

Sok-sok változást terveztem az életemben, nem tudom, hogy melyiket tudom megvalósítani. Az egyik az, hogy lomtalanítok. Máig meg nem valósított projekt, de dolgozom rajta :)

Mindig szerettem a tárgyakat, a szép bútorokat a házban, a lakásokban. Órákig el tudok nézegetni ilyen típusú és jellegű újságokat és blogoldalakat, és magával ragad, ahogyan egyes emberek értenek ezekhez a dolgokhoz, és rendezik be mások házát. Láttam egyszer a tévében egy műsort, ahol emberek lehetetlen helyekre építkeztek nem kevés pénzből és pénzért (amerikai műsor volt), és minden álmukat meg akarták valósítani. Furcsa volt, mert az az igazság, hogy látványra tényleg nagy és szép volt, de nem szívesen élnék olyan helyeken és házakban. Bár tény, hogy a táj gyönyörű. Csak amolyan külön, amerikai milliomosok voltak. Szomszédok nélkül. 

Én alapvetően jobban szeretem az embereket, mint a tárgyakat, de van néhány tárgy az életemben, amit nagyon szeretek. Amihez emlékek fűznek, amelyekhez kötődök. De biztosan nektek is van ilyen. Nem vagyok gyűjtögető típus, sok régi emlékem nincs már meg, mert a költözések folyamán elvesztek, vagy nem volt neki hely :) De ettől függetlenül nem vagyok egy tárgyakhoz ragaszkodó típus. Mégis, ha körülnézek a házban, rengeteg tárgy vesz körül. Mert valahogy mindig marad... apróságok, emlékek...  

Néhány kedvenc tárgy az életemből:

SOHA EL NEM HERVADÓ VIRÁGAIM...
Férj készítette nekem egykoron, amikor még udvarolt nekem.

Kedvenc "szockós" asztali lámpám. Nagyszüleimé volt :)

Eredeti, vér szerinti apum csinálta. Nagyon tehetséges ember volt egykoron.

Igen, a Millenium Falcon. Lévén nagy Han Soló (Harrison Ford) rajongó. Egy régi, szorgalmatosi diák, aki nagyon tehetséges rajzos és alkotó volt, készítette ezt úgy csak hobbiból, és nekem adta. Azóta őrzöm :)

Kedvenc bögrém. Egy nagyon jó barátomtól kaptam, akivel ma már nagyon keveset találkozunk, de egykoron nagyon jó barátok voltunk. A füle sajnos már letört, de a felirat az egyik kedvenc mondásom és mondatom: Szeresd ellenségedet, egy idő után be fog dilizni tőle!

És a legvégén, de nem utolsó sorban, Judit barátnőm régi ajándéka. Amikor még ilyesmiket készített, és nem könyveket írt :) Persze én mindennek örülök, ami hozzá köt :)

Nos, bár szeretem a szép bútorokat és a jó kis házakat, azért tény és való, fontosabb számomra az, vagyis inkább azok, akik benne élnek. A családom, a gyerekeim és a Férjem. 

A bútorainkat vagy hoztuk magunkkal, vagy már közösen vettük, hozzágondolva a házhoz, hogy hogy lenne jobb, és kényelmesebb, és hogy lehetne eltüntetni azt a sok mindent, ami nekünk van. Mert ha az ember körbenéz, és őszinte magához, akkor láthatja, hogy mennyi sok felesleges holmija van. Sokszor a tárgyak fontosabb helyre kerülnek, mint az emberek. Én ezen szeretnék változtatni.

Sajnos kicsit a házunk, és túl sok holmink van (sok mindent ajándékba kaptunk), és ez olyan jól esett, hogy tartogattuk. De azt gondolom - most már, hogy sok tárgy felesleges és elnyomják a helyet, a teret és a lelket is. Az enyémet mindenképpen :)

Valószínűleg ez az oka, hogy állandóan és rapszodikusan rendet akarok csinálni, és lomtalanítani meg pakolni, rakodni, hogy megszabaduljak felesleges dolgoktól a házban. Nem könnyű, mert kevés a hely, legalábbis szerintem és nekem :) Mindig, amikor tornyosulnak a dolgok, akkor nekiállok, mert idegesít és nyomaszt a sok felesleges tárgy és papír, ami felhalmozódott. Pedig rendszeresen szelektálom, de mégis... tudom, hogy valamit rosszul csinálok...Nem is értem a logikámat...

Ezért jutottam oda, - immáron sokadjára - hogy valami rendszert kell bevezetnem, mert tényleg idegesítenek. Meg kell szabadulnom dolgoktól, mert nem szeretem azt, hogy ott vannak!
Azt hittem, hogy ez a nyár erre alkalmas lesz, de tévedtem. Vagy nyaralunk valahol, vagy gyereksereg van nálunk, vagy ... és sajnos sok a vagy. De már sok mindentől így is megszabadultam. És folytatása következik :)

Tudom, hogy egy rendes otthonnak, egy boldog otthonnak rendezettnek kell lennie, mert ha rendetlenség van a házban, akkor a lelkemben is az van. Ezzel egyébként teljesen egyet értek.

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nagyon nyomasztó, amikor ellepnek a halmok, itt is egy és ott is egy. Bár biztosan tudom (néhány blogot olvasva, hogy ti ezt meg tudjátok oldani). Én csak vágyok rá...

Szeretem a rendet és szeretem, ha minden a helyén van, és bár sokan és sokszor mondják, hogy amíg kisgyermek van, a helyzet reménytelen és nem fog változni, de ez nem vigasztal. Én csak rendet szeretnék. És lesz is, majd lassanként!

Ígérem, hogy minden apró lépésről és sikerről beszámolok!