Ilyenkor a gyerekeket Férj elviszi a mamához, vagy a két nagy ott alszik, és vasárnap kibontakozhatok. Ez azt jelenti, hogy nekiállok a nagytakarításnak, pakolásnak, vasalásnak, vagy éppen az aktuális feladatnak. Most ruhaválogatás volt. Mert az mindig sok van, rengeteget kapunk, így zsákból dobozba, szekrényből szatyorba, szatyorból másokhoz, másoktól hozzánk kerül... Egy olyan körforgás, ami nem marad abba. De soha!!
Most legalábbis ezt érzem. De hiszem, hogy egyszer elmúlik.
Nos, ilyenkor nem szoktam magamnak nagy dolgokat készíteni.
Így ma saját magamnak készítettem azt, amit én szeretek, és szívesen eszek.
Semmi bonyolult, extra dolog. Salátához egy kis krumplit. Valamikor nagy krumplis voltam, de a családom nem annyira rajong érte, megeszik, de nem ez az első dolog, ami eszükbe jut, amikor azt kérdezem: MIT ENNÉTEK? Max. krumplipüré formájában....
Észrevettem az utóbbi időben, hogy a fotóim nem sikerülnek igazán. Lehet, hogy sietek, vagy bemozdulok, de azért higgyétek el, hogy nagyon finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése