2018. június 26., kedd

Vonatozás!

Megvalósult ezen a nyáron.
Mi alapvetően sokat utazunk. Leginkább autóval. De szeretjük a biciklit is. Ám vonatozni ritkán szoktunk, pedig hát nagycsaládos kedvezményünk is van, de valahogy nehezen vesszük rá magunkat. Legalábbis eddig. Kényelmesebb beleülni az autóba és ajtótól ajtóig elmenni valahová, de most úgy adódott,  hogy vonattal mentünk.
A gyerekeim szeretnek vonatozni.

Az történt, hogy az Amerikában élő barátnőm és családja hazajött egy kis időre. Mivel mi együtt nőttünk fel, tényleg mondhatom azt, hogy ovis korunk óta ismerjük egymást, és barátok is azóta vagyunk, fontos számunkra az, hogy találkozzunk, mert hiszen sok ezer kilométer választ minket el egymástól.
Idén úgy döntöttek, hogy nem Tiszavasváriba mennek, hanem a Balatont választják. Sikerült szállást szerezni, még jó, hogy vannak adventista testvérek, akik kiadják a házukat a Balatonnál :), így nem is messze, Balatonföldváron kaptak szállást. Mi pedig megszerveztünk egy találkozást. És nagyon élveztük. A gyerekek is, és én is. Nagyon örültem, hogy találkoztunk.

Íme néhány kép és hangulat.

Indulás előtt voltunk még, de éppen akkor volt egy kis nézeteltérésünk, a helyes viselkedésről a vasútállomáson, így nem örültek a fotózásnak.
Itt már jobban ment. :)

Lesétáltunk a nagy tóhoz. Erősen fújt a szél, hideg volt, de ez az én gyerekeimet nem igazán zavarta.
Barátnőmék 7-en, mi 5-en, ez már egy kisebb osztálylétszámnak is megfelel.
Zsófia vette észre ezt a jó kis falrajzot, és ki is használtuk. Nagyon jó ötlet.

Ebédelni mentünk, de még mindig problémáim vannak a vegetáriánus étkezéssel. Mármint megdöbbentő, hogy nem tudnak mit kezdeni a vegákkal. A vegetáriánus hamburgerbe rántott sajtot tettek. Mindig, mindenhol sajtot adnak, szerintük csak az a vega. Pedig én jobban szeretem a vegán ételeket. Azért megettem. :)

A második sétánál már erősebben fújt a szél, de az én gyerekeim akkor is nagyon élvezték.

Kata begyűjtötte a lehulló fakérgeket is, mert szerinte olyan szépek.
Belefutottunk egy játékba is. Láttuk, hogy emberek kis papírra írogatnak, de először nem tűnt fel, majd felfedeztük ezt a papírt, és utána már kerestük az összes feladatot. A gyerekek is sokat tanultak belőle.
Hiába van lépcső, ez sokkal izgalmasabb.

Hazafelé ilyen vonattal mentünk.
Jó kis nap volt, nagyon jól éreztük magunkat. Mondanám azt, hogy kevés volt és rövid együtt, de az a terv, hogy még találkozunk. 

Mi vagyunk. Két Andrea. Több, mint 40 év barátsággal a hátunk mögött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése