A mai hetem házimunkával telt. Mint általában minden anyának. Pedig nem ezt terveztem.
Tudjátok, elhatároztam, hogy a nyarat lazábban kezelem, de mivel rólam van szó, aki nem igazán ismeri a lazaság fogalmát, elég küzdelmes ezt a döntést meghozni. Pedig én próbálkozom, higgyétek el! De vannak mániáim...
Zsófia a héten öttusa táborban volt, a két kicsit meg felváltva, vagy együtt a mamánál. Alapvetően sok időm lett volna lazulásra, magamra, a tervekre, de nem így alakult. Ehelyett pakoltam, takarítottam, főztem, mostam, vasaltam.
Pedig alapvetően nem vagyok egy rendes háziasszony. Mindig fut a ház, és tényleg, nemcsak az illem mondatja velem, hogy ne tűnjek példaértékű anyának, mert az ciki... nem ciki, szeretnék kicsit összeszedettebb lenni, csak nem megy.
Örökös és állandó küzdelmem van például a ruhákkal.
Amikor végre úgy érzem, hogy sikerült átválogatnom egy jó adag ruhát, és megvan a zsák: 1. zsák A családnak, 2. zsák B családnak, 3. zsák Családsegítőnek, ami marad, átválogatom, hogy jó-e még a gyerekekre, vagy mikor lesz jó, akkor azt külön rakni, amik kikerültek a zsákokból átmosni... sosem ér véget. Nekem erről szól az életem nagy része. A mosásról és a vasalásról.
Nem mintha nem szeretném csinálni, csak sok idő megy el vele.
Mert amikor már éppen rendet tennél, és látod a fényt az alagút végén, akkor jön egy, vagy két barátnőm és hoz néhány szatyor / zsák ruhát, és kezdhetem előlről.
Nem szeretném, hogy úgy tűnne, mintha elégedetlen lennék, nagyon is hálás vagyok. Mert 10 éve, amióta gyerekeim vannak egy darab ruhát nem kellett vásárolni. Maximum cipőt, ha nem volt akkor méret valamelyik szatyorban vagy dobozban. Azokat is átválogattam, és méretek szerint dobozokba raktam őket. Szeretek dobozolni.:)
Csak hát tudjátok, kicsi a házunk. Alapvetően kevés hely van benne, és sok a holmink, így nehéz rendet tartani, de azért próbálkozom. Sűrűn szanálok ki dolgokat, és Férj szokott is mosolyogni rajtam, mert van, hogy nyáron is fűtök. :) Amikor lomtalanítok és apró papírfecniket találok, vagy elhasznált papírdobozokat, ezeket elégetem, hogy ne foglalja a helyet. De még mindig nem az igazi!!
A héten főztem is. Semmi bonyolult ételt. Milánóit, vajas krumplit szójával, tojásos paprikát. Olyat, amit Férj szeret.
Most így péntek estére mondhatom, hogy elfáradtam.
Ui.: Férj nálunk nem ül a kanapén, ilyen elégedett arccal és látványosan nem csinál semmit. Nincs rá ideje. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése