Már egyszer régen írtam erről. Itt. Vagyis akkor csak megemlítettem, hogy mennyire szeretem Jane Austen regényeit, és hogy szeretem ezt a művét. Aztán a nyáron volt időm nézni őket. Büszkeség és Balítéletet és Értelem és érzelmet, és rá kellett jönnöm, hogy bár oda vagyok Mr. Darcyért (aki Colin Firth és nem Matthew Macfadyen), ha őszinte akarok lenni, ez a film sokkal, de sokkal közelebb áll hozzám.
Lelkileg és mondanivalójában is.Egyszer régen találtam egy oldalt, ahol ha kitöltötted, akkor megmondták, hogy melyik Jane Austen szereplő áll hozzád a legközelebb. Nos, én a gyenge angolommal kitöltöttem. Nem is biztos, hogy mindent értettem, vagyis biztos, hogy nem, lehet, hogy össze is kevertem a szavakat, vagy nem tudtam konkrétan azok jelentését, mindenesetre kiderült, hogy ebből a sorozatból, az érzékeny és művész Marianne - lennék.
Akkor ezen kiakadtam, mert hiszen gondoltam nem!, de ahogy jobban átgondoltam önmagam és az életem, rá kellett jönni, hogy de bizony!, éppen olyan érzelmi ember vagyok, mint ő. Éppen úgy kimondom, ami a szívemen van, éppen úgy nem beszélek mellé (ami miatt sokszor bajba is kerülök), éppen úgy hevesen élem meg a romantikus dolgokat és a szerelmet. Éppen olyan plátói és költői tudok lenni, mint ő. Igen, be kell valljam, hogy tényleg ilyen vagyok.
Marianne és Willoughby szerelme nagyon jól van ábrázolni. Igazi romantikus, szerelmi szerelem. Dominic Cooper jó volt benne. (Én őt először a Mamma Miában láttam, és ott kimondottan idegesített, ezért mindig örülök, ha láthatom, hogy valaki máshoz is ért. Aztán feltűnt még az Amerika Kapitányban is.) De persze, nem lenne Jane Austin, ha a jóképű és sármos fickó mögött ne lenne valami titok...
Értelem és érzelem /Sense and Sensibility, 2008/
A nemrég elhunyt Mr. Dashwood özvegye (Janet McTeer) és három árván maradt lánya szűkös hozományból kénytelen élni, így kénytelenek egy kisebb házba költözni Devonshire-be. Mrs. Dashwood nem titkolt szándéka, hogy két idősebb, immár eladósorba került lányát minél előbb férjhez adja. Folyton jó kedélyű, módos szomszédjuk, Sir John Middleton (Mark Williams) az özvegy segítségére siet a férjkeresésben. A szerelem rátalál mind a megfontolt, művelt Elinor-ra (Hattie Morahan), mind a szenvedélyes, lobbanékony Marienne-re (Charity Wakefield), de vajon pénztelen hajadonokként mennyi esélyük van a boldog házasságra?
Jól sikerült. Én nagyon élveztem, és mindig szívesen nézem ezt a sorozatot. Nem tudom megunni.
Austen hamarabb vagy korábban írta meg ezt, mint a BB-t, ami sikeresebb lett. Azt is tudom, hogy Emma Thomson is készített ebből egy filmet, de azt még nem mertem megnézni, mert félek, hogy elvenné a hangulatát a könyvnek, és ennek a jól sikerült BBC-s feldolgozásnak.
Így voltam a BB-vel is, a film nem tetszett.
Azt tudom, hogy ennek a minisorozatnak is Andrew Davies írta a forgatókönyvét (éppen, mint a BBC-s Büszkeségnek), ami már biztos siker. Számomra legalábbis.
Szánjátok rá azt a 180 percet, megéri! Ha nem láttátok, azért. Ha meg láttátok, akkor meg azért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése