Ma van a házassági évfordulónk.
Nem mondom, hogy mindig minden egyszerű, hiszen két akaratos ember él együtt (nem csak magunkról mondom ezt, hanem úgy általában), olyan, aki szeretné, ha az ő akarata érvényesülne, vagy ha kicsit úgy lenne, ahogy ő szeretné.
Mindig minden arról beszél, hogy nagy csatákat kell vívni a nagy szerelmekért, és lehetetlen helyzetekbe belemenni, de ez nem így van! (Mondom ezt úgy, hogy szeretem a romantikus filmeket, mert javíthatatlanul romantikus vagyok.) Viszont azt is gondolom, hogy nem a mi dolgunk azt várni, hogy velünk is hasonló történjen, mint a filmekben, hanem nekünk kell megteremteni hozzá a lehetőséget, hogy romantikussá váljon.
Én tényleg nagyon szeretem a Férjemet, mert nagyon jó fej, jó ember, türelmes és a legnyugodtabb pasi, akit eddig ismertem. Vannak hibái, de így is szeretem. Nem akarom megváltoztatni, nem adok ultimátumokat, hogy ez és ez legyen, vagy különben... ! és ő sem teszi. Egyszerűen szeretjük egymást.
Úgy, ahogy vagyunk.
Mert a szerelem jó dolog!
A házasságban pedig egyszerűen csodálatos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése