52/11. Legyen időnk - a semmittevésre

Szöget ütött a fejemben annak az ötgyermekes édesanyának a megjegyzése, akivel a múlt nyáron néhány hétig együtt voltam: "Azt hiszem, mindenkinek időt kellene szakítania olykor  - a semmittevésre." Magyarázólag hozzátette: Mindig örülök, ha látom, hogy gyermekeim napközben olykor - semmit sem csinálnak."

Hogy ebben a lázas tevékeny, mindent magával ragadó korban időnk legyen semmit sem tenni?!
Ez az édesanya ösztönösen felismerte, hogy életkortól függetlenül minden emberben megvan a vágy, hogy egy kicsit lazítson, egy kicsit lustálkodjon. Ez a vágy a legkülönbözőbb módokon juthat kifejezésre. Egyszer, az egyébként temperamentumos, tizennégy éves fiunk esetleg teljesen elábrándozva ül egy nyugágyon, fejét kezébe támasztja és egyetlen izma sem rezdül. Vagy ötéves gyermekünk már jó ideje tétlenül bámul ki az ablakon. Szó sincs arról, hogy "nem csinálnak semmit". A nagyobbik talán éppen most állítja újra helyre "testének és lelkének egyensúlyát". Talán valamilyen nagy kalandon esett át, és most piheni ki a kiállott izgalmakat.

A bölcs és megértő édesanya nem zavarja ilyenkor gyermekét pl. így: "Nem kellene inkább dolgoznod egy kicsit?" vagy "Nincs mit csinálnod?" Megértő viselkedése gazdag jutalmát nyerheti azzal, hogy bepillantást nyer gyermeke rejtett gondolataiba.

Az ötéves Szilvia már jó néhány perce teljesen csendben bámulja, ahogy az esőcseppek végigfutnak az ablakon. azután nagy szemeket meresztve anyjához fordul, és így szól: "Anyu, éppen arra gondoltam, hogy talán az Úr Jézus nemsokára visszajön." A "semmittevésnek" ezekben a pillanataiban a gyermek gondolatai az örök öröm forrásán járnak.
Ha tiszteletben tartjuk ezeket a "csendes perceket", talán olyan betekintést nyerhetünk gyermekünk lelkivilágába, amely által mind a mi életünk, mind az övé meggazdagodhat.

Talán ezekre a pillanatokra utal a Biblia, amikor azt mondja: "csendes életet folytassatok" (I. Thesszalonika 4,11)

Talán elmélázva nézünk ki az ablakon, miközben a félig megfőtt krumplit tartjuk a kezünkben, vagy látszólag tétlenül állunk a mosógép vagy  a tűzhely mellett. Miért is éreznénk e pillanatok miatt bűntudatot?
Az édesanyáknak is szükségük van időre a SEMMITTEVÉSHEZ, arra, hogy lelkük megpihenhessen.