Hatékonyság

Én hiszek a családban, és a család fontosságában. Hiszek abban, hogy egy jól működő családban a hatékonyság jelen van, és működik. 

Nálunk egész jól. Nem mondom, hogy nincsenek gyerekneveléses küzdelmeink, és hogy minden csodálatos, de szerintem mi egy jó család vagyunk. Szeretjük egymást. Közben neveljük is egymást.

Nem olyan régen szembesültem azzal, hogy mivé válik egy olyan gyerek, aki mindig mindent megkap, akinek nem kell megküzdeni semmiért, akivel az egyik szülő olyan haveri viszonyban van, hogy a másikkal csúnyán beszél, pedig inkább... Nem ismerik és nem tanulják meg a gyerekek a hálát, és annak kifejezését. 

Nekünk fontos, mindig is fontos volt, hogy a gyerekeink megtanulják ezt. Nem azért, mert KELL nekik, hanem mert az egyik legfontosabb érték számomra. 

A mai világban már minden gyerekközpontú, és minden arról szól, még az okos/oktondi pszichológusok is arról beszélnek, hogy a gyerek szent és sérthetetlen. Na, ebben én nem hiszek. A gyerek az gyerek, én meg a szülője vagyok! 

Nagyon szeretem a gyerekeimet, és éppen annyit megteszek értük, mint a fent említett család. De mi mégis máshogy neveljük őket. 

Én próbálok nagyon hatékony és következetes lenni. Nem mindig szokott sikerülni, hiszen sokszor elfáradok. Mégis jó rájuk nézni.

Ami tény, hogy próbálok szigorú lenni - egy bizonyos kereten belül - ami most még nem, de talán később jót fog nekik tenni. Ebben reménykedem.

Igaz, hogy kismilliószor elmondom nekik: Moss fogat! Pakolj el magad után! Gyere, vidd el a tányérod! Ágyazz meg! Hajtogasd össze a ruhádat! Hajolj le a törölközőért! stb....

 Még nem látom, hogy ez működne, de egyszer biztosan fog. :) Ebben nagyon bízom.

Másrészt, már sokszor elmondtam, hogy eléggé kontrollos vagyok (Férj szerint lazítanom kellene), és ez erősen érződik mindenen, amit csinálok. Sokszor egyébként jónak érzem. A gyereknevelésben is.

• A gyerekeim köszönnek, és nem egy Sziát vetnek oda, hanem a napszaknak megfelelően! Én pl. nem vagyok a híve annak, hogy a gyülekezetben (ahol egyébként nálunk mindenki tegez mindenkit) az időseket tegezzék. Ők megengedik, de én nem. Ez elvi kérdés. 

• A gyerekeim maguknak készítik a reggelit, és az iskolában a tízórait és az uzsonnát is. Meg kell tanulniuk ezt, mert sokkal életrevalóbbak lesznek. Ezt tudom a magam kárán!

• A gyerekeim megkérdezik, hogy elvehetnek-e bizonyos dolgokat. Nem csak úgy elveszik.

• Az átlagtól kevesebbet beszélnek vissza, bár nekem az is sok! :)

Persze nem mondom, hogy minden tökéletes, mert rendetlenek, és néha lusták is (de most igazán: ha tehetnénk, mi is ezt tennénk, nem igaz?), mégis szeretjük őket!
Mert szeretni jó!

Azokban a családokban, ahol szeretet és együttérzés fűzi össze az embereket, a gyerekek sokkal sikeresebbek és boldogabbak. Ha ettől a környezettől megfosztják a gyereket, azzal az egész életét, jövőjét tönkretehetik. 
A gyereknevelésben a szeretet a leghatékonyabb eszköz.
(Tendzin Gjaco - A dalai láma)