Kedvenc festőim - Vincent van Gogh

Nagyon szeretem az impresszionizmust. Még réges-régen, és nem a messzi-messzi galaxisban, hanem Budapesten volt egyszer egy kiállítás. Egy impresszionista kiállítás.
Régen volt, már az évre nem is emlékszem. Férjjel már ismertük egymást, de akkor én még Nyíregyházán éltem, így nem tudtunk együtt menni. Egyik kollégámmal és barátnőmmel utaztunk fel a kiállításra, eljött velem, mert tudta, hogy nekem ez mániám.  

És nagyon élveztük. Én nagyon. 
Gondoltam, néhány kedvenc festőmet megosztom veletek, akiket kedvelek, akik közel állnak hozzám. Van Gogh kicsit őrült volt nekem (na jó, a művészek általában zakkantak egy kicsit), ennek ellenére én szeretem a dolgait és a művészetét. 

Önarckép

 Vincent van Gogh eredeti nevén Vincent Willem van Gogh, a Hollandia déli részén fekvő Észak-Brabant tartománybeli Groot-Zundertben született 1853. március 30-án, Theodorus van Gogh, református lelkipásztor és Anna Cornelia Carbentus első gyermekeként. 

Paul Gaugain: Van Gogh

A festőművész a posztimpresszionizmus egyik legnagyobb alakja. Nekem szinte életre kelnek a képei, csak úgy kavarognak az ecsetvonások és a hangulatok! Furcsa és zavaros életet élt, bonyolult családi és szerelmi kapcsolattal. A egyik legjobb barátja Paul Gaugain volt, aki ezt a képet festette róla. Egy darabig együtt dolgoztak, de aztán van Gogh "bekattant", és megtámadta Gaugaint egy borotvával, aki elmenekült. De Vincent füle nem úszta meg. :( 

The Rhônebarken (1888)

 Vincent öt testvére közül a nála négy évvel fiatalabb Theóval alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki lelkileg, szellemileg és anyagilag is támogatta bátyját. Van Gogh 1880-tól teljesen a festészetnek szentelte magát. Ám be kell valljam, hogy nem minden képe tetszik. Ez pl. ami a Krumplievők címet viseli, nem a kedvencem. Elég sötét hangulatú, még akkor is, ha a kor ilyen volt, és van Gogh hangulata is.Amikor Hágába költözött, ott leginkább a bányászok életét örökített meg, majd a parasztok mindennapjait ábrázolta sötét tónusú képeken. Csendéleteket festett, amelyek távol álltak a megszokott polgári nyugalomtól. A szegények asztalát mutatta be sötét színekkel, amelyeket körülvette a nyomor és a kilátástalanság. A Krumplievők ezt a hangulatot adja vissza. 

1886-ban visszaköltözött Párizsba, ahol az impresszionista mesterektől megtanulta a világos színek használatát és a tónusok felbontását. Hogy én ennek mennyire örülök! 

Ciprusok, 1889, New York, Metropolitan Museum

 Miután van Gogh Arles-ba költözött, a dél-franciaországi fény és a színek teljesen magukkal ragadták. 1887-ben és az ezt követő években alkotta meg remekműveit, alig néhány év alatt. A provence-i tájat festette, a lángoló pompát, a ragyogó színeket. Műtermében a falat rövidesen elborították a képek: önarcképek, csendéletek, tájképek. Sorsának talán legtragikusabb eleme, hogy e remekművekből egész életében csak egyet tudott eladni.

Provencei táj

1888-ban úgy döntött, hogy a szabad ég alatt festi meg az éjszakát, s így egy újabb hagyománnyal fordult szembe. Állítólag olyan kalapot viselt, amelynek a peremére gyertyákat erősített, hogy a festék színeit felismerje. (Ezt mondjuk el tudom képzelni róla.) Így készült több éjszakai képe, mint az Éjjeli kávézó és később a Csillagos éj.

Provance-ban bár lenyűgözte a természet szépsége, lázasan festett, mégis magányosnak érezte magát, ezért megkérte Gauguint, akit Theónál ismert meg, hogy látogassa meg. Eleinte minden rendben volt, közösen dolgoztak, de van Gogh idegei egyre feszültebbek voltak, a megfeszített munka és a nem megfelelő életmód robbanással fenyegetett. Egyre többet veszekedtek, míg 1888. december 23-án az udvaron van Gogh borotvával megtámadta Gauguint, aki elmenekült. Van Gogh ezután hazament, és a borotvával levágta az egyik fülcimpáját. Elmegyógyintézetbe került.

The Harvest, Arles, (1888)

Összeomlása után a saint-remy-i szanatóriumban és Auvers-sur-Oise-ban megengedték, hogy fessen. Ebben az állapotban 1890 júniusáig 150 képet festett, többek között döbbenetes erejű önarcképeket, mint az Önarckép levágott füllel, amelyről egy végletekig elgyötört ember néz ránk. Gauguin hiányát Gauguin karosszéke című képe fejezi ki a legjobban: egy elhagyott szék, benne könyv és gyertya. Utolsó alkotásai végtelen magányát tolmácsolják. 

1889. július végén újabb idegroham tört rá, három hétre tudatát vesztette. Amikor magához tért, tudomásul vette, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték.

A rabok sétája (1890)

1890. Július 27-én az auvers-i vár környékén szíven lőtte magát. Orvosa azonnal értesítette Theót, aki az utolsó napokat testvére mellett töltötte. Van Gogh 1890. július 29-én halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy Hollandiában temessék el. 

A ravatalát barátai napraforgókkal borították el.

Van Gogh nem ismert kompromisszumot és nem tudta magát alárendelni semminek. Pályája az emberi és alkotói szenvedés szélsőséges állapotait sűrítette magában. Azok közé a művészek közé tartozott, akiket csak haláluk után ismertek el.

Forrás: Wikipedia és Van Gogh képek