Lee Child: Néma város

Már írtam arról, hogy John Grisham mellett Lee Child a másik nagy kedvencem az utóbbi időben. Sok könyve megvan, és már sokat el is olvastam, és folyamatosan veszek tőle köynveket, csak még nem volt időm írni róla itt a blogon. 

Ezt a könyvét azonban a könyvtárból hoztam ki, és júniusban olvastam el. Ám az utóbbi időben, mivel alig voltam itthon, nem igazán jutott időm arra, hogy olvassak. A nyár az így telt el, pedig sok izgalmas könyv vár rám... 

De Childet mindig szívesen olvasok. 

Nagyon szeretem, ahogy ki van találva egy-egy regényének az eleje. Hogy a történethez csak egy hozzáillő, rá jellemző ábra, és tényleg! 

Ez a regény a 20. Child regény, amelynek a főszereplője természetesen Jack Reacher. 

Meg kell valljam, nagyon nyomja neki az író, még egy regénye sem volt olyan, amire azt mondtam volna, hogy ez nem volt annyira jó. Aki olvasott tőle, tudja mire számíthat, aki pedig nem, annak ajánlom. Már aki bírja az ilyen jellegű könyveket. Én nagyon élvezem olvasni. Amikor elkezdek egy könyvet tőle, olyan sodró a lendülete és a stílusa, hogy nem tudod letenni, és nagyon akarod már látni a végét, mert annyira izgulsz, hogy fogja kinyomozni, miről is van szó.

Nos, a Néma város szerintem az egyik legsötétebb munkája. Már azok közül, amit eddig olvastam.

Reacher a szabadelvű volt katonai rendőr a véletlennek köszönhetően és nem utolsósorban a nagy kíváncsiságának eseménybe keveredik, amiből persze hatalmas nyomozás keletkezik. 

Egy hosszú vonatút alatt kiszáll egy furcsa nevű kisvárosban, Mother's Restben, mert megtetszik neki a település neve, és érdekli, hogy honnan jött... van ez így egyébként néha, hogy kíváncsi lesz az ember. (Emlékszem, amikor még sokat vonatoztam, néztem ki az ablakon, és figyeltem, ahogy az alföldi emberek élik a mindennapjaikat, kapálták a kertjüket, etették az állataikat, elkaptam egy-egy életképet, és én ezeket nagyon szeretem. Eszembe jutott sokszor, hogy de szívesen bekukucskálnék az életükbe, csak úgy.)

Na, Reacher meg is tette. Leszállt, és innen meg is indul az események láncolata. 

Találkozik Michelle Chang magánnyomozóval, aki aki a kollégáját várta, aki nyomtalanul eltűnt. Persze mi tudjuk (már az elején, hogy a kolléga meghalt, hiszen akkor hogyan lehetne krimi ebből), de akkor is élveztem az olvasást. 

Ez a találkozás döntő jelentőséggel bír, és innentől kezdve kalandok lesznek benne.
Hiszen ez a kisváros egy teljesen kietlen helyen van, ahol soha nem történik semmi, de ahol mindenki gyanúsan figyeli őket, és tudni akarják, hogy mit keresnek ott. Az eleje kicsit lassúnak tűnik, olyan, mint egy fekete-fehér krimi, de aztán belendül, és ahogy haladnak az események úgy válik egyre színesebbé és mozgékonyabbá a könyv. 

A szereplők is jól megírtak, jó a jellemábrázolása, mint általában. 

Érezni a csendet, a szélfúvást, és azt, hogy ebben a kisvárosban valami titok lappang...

Aztán a történet nagyon sötét és gonosz fordulatot vesz, és az járt végig a fejemben, hogy milyen gonosz is az ember, és mi mindenre képes. Mi mindent képes megtenni. 

Nagyon jó regény. 

Még úgy is izgalmas, hogy kevesebb benne az akciórész (mert azért Reacher a maga majdnem 2 méterével végzi a csihi-puhizást rendesen), de így is élvezetes. 

Tényleg nagyon különös hangulata van ennek a könyvnek, és olyan történetet tár elénk, amely nagyon is mai.

De nem akarok mesélni, mert szeretném, ha elolvasnátok.

Ezeken a helyeken is járnak a szereplőink

Nem mondom el a történetet, mert el kell olvasni, bár a lelket fel kell rá készíteni, hogy ez kicsit másabb, sötétebb, mint szokott lenni. Van benne sötétweb, illegális tevékenység, furcsa betegség, maffia. De nincs benne se katonai, se politikai vonal. De nem tudod letenni.

Mert akármerre is járnak a hőseink, a végén visszatérnek az álmos és csendes kis Mother's Restbe.

Olvastam már jó néhány könyvet tőle, még ha nem is írtam róla a blogban :), de ez egy sötét és erős rész. Reacher egy kicsit érzelgősebb is lett, talán szerelmes is... Mindenesetre ez külön jót tett a regénynek. 

És természetesen a végére kiderül, hogy mit is jelent a neve ennek a kisvárosnak.

Én szeretettel ajánlom nektek. Én (nem tagadhatom) Child-függő vagyok kicsit, s bár már olvastam néhányat tőle, de nem az egészet, azt hiszem, az a terv, hogy ami megjelent magyarul, azt mindet elolvasom...

Nagyon eredeti ez a pasi. Ahogy ír, és amit.

Nem tudod letenni, ha a kezedbe vetted.