A múlt héten történt.
Kisfiam péntekenként sakk-edzésre jár a felnőttekhez. Ilyenkor van egy órám, amit sétával, bevásárlással, nézelődéssel töltök. Lazítok. A péntek este amúgy is az elcsendesedés ideje, úgyhogy ez kimondottan jót tesz nekem. Múlt héten mentem a kisfiamért. Közel van az iskolájához, és én messzebb szoktam parkolni, hogy lehessen sétálni. Tudjátok, szeretek sétálni.
Az iskolájuk előtt van egy hatalmas park, és a parkban egy játszótér. Arra lettem figyelmes, hogy 3 idősebb hölgy van a játszótéren, és mérleghintáznak. Ketten ráültek, és a harmadik meg fotózta őket.
Én nem fotóztam le őket, úgy éreztem, hogy nem lenne etikus, de számomra egy elkapott pillanat volt, és annyira aranyos. Van az az érzés, amikor a szemeddel fotózol...
Annyira boldogok voltak, és olyan jól érezték magukat, és úgy elengedték a jelent. Jó volt látni őket. Mosolyogtam magamban, és még most is mosolygok, ha erre gondolok.
Mert miért ne lehetnénk egy kis időre gyerekek, nem igaz?
![]() |
Azért gyűjtsétek ti is ezeket az apró, hálás, és örömperceket magatoknak! Megéri boldognak lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése