A múlt héten történt.
Kisfiam péntekenként sakk-edzésre jár a felnőttekhez. Ilyenkor van egy órám, amit sétával, bevásárlással, nézelődéssel töltök. Lazítok. A péntek este amúgy is az elcsendesedés ideje, úgyhogy ez kimondottan jót tesz nekem. Múlt héten mentem a kisfiamért. Közel van az iskolájához, és én messzebb szoktam parkolni, hogy lehessen sétálni. Tudjátok, szeretek sétálni.
Az iskolájuk előtt van egy hatalmas park, és a parkban egy játszótér. Arra lettem figyelmes, hogy 3 idősebb hölgy van a játszótéren, és mérleghintáznak. Ketten ráültek, és a harmadik meg fotózta őket.
Én nem fotóztam le őket, úgy éreztem, hogy nem lenne etikus, de számomra egy elkapott pillanat volt, és annyira aranyos. Van az az érzés, amikor a szemeddel fotózol...
Annyira boldogok voltak, és olyan jól érezték magukat, és úgy elengedték a jelent. Jó volt látni őket. Mosolyogtam magamban, és még most is mosolygok, ha erre gondolok.
Mert miért ne lehetnénk egy kis időre gyerekek, nem igaz?
Azért gyűjtsétek ti is ezeket az apró, hálás, és örömperceket magatoknak! Megéri boldognak lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése