Tudom, hogy már régen írtam lelkizős bejegyzést...
Az utóbbi időben eléggé sok minden zajlik a lelkemben, sok nehézség és gond van bennem, körülöttem. Régóta és hosszan nyúlik el, és amíg nem találom a választ a saját kérdésemre, addig nem tudok írni róla, és nem is tudom kiadni magamból.
Tudjátok, hogy én egy őszinte ember vagyok. Szükségem is van az őszinteségre, és fontos is nekem, és nem szeretem, amikor az emberek átverik, bántják egymást, és a másiknak kárt okoznak. Tudom, hogy ilyen a világ, de miért kellene elfogadnom? Miért kellene egy vállrándítással továbblépni?
Nem tudok, és nem is akarok.
Nyár óta küzdök mindenféle dologgal.
Nem tudok továbblépni bizonyos dolgokon, helyzeteken, amit tudom, hogy keresztényként le kellene ráznom, elengednem, de nem tudom.
Nem tudom elfogadni, hogy valaki (a szűk családomon belül) úgy bánjon az élet/házastársával, ahogy ez nálunk megtörtént, és még mindig tart a küzdelem.
Nem tudom elfogadni, hogy ha mondasz valamit, csinálsz valamit, amiben tudod, hogy jó vagy, akkor vannak mások, akik úgy gondolják, hogy beleszólnak és megkritizálják, mert ők jobban tudják... Én sem szólok bele a matematikába, értitek!
Küzdelem dúl a lelkemben, és ez a küzdelem kicsit eltávolított Istentől. Persze nem az ő hibája, az enyém. Nem töltök vele időt, noha közben meg igen. Folyamatosan készítem a közösségünk számára a negyedéves gyerekanyagokat (ovist és kisiskolást), amit alapvetően élvezek, és értékelem is a lehetőséget, mégis úgy érzem, hogy több van bennem...
Szeretnék kitörni kicsit, - nem önmegvalósítani, (hogy utálom ezt a szót!) - egyszerűen csak olyat csinálni, amit szeretek.
Idén elhatároztam (elhatároztuk, megbeszéltük Férjjel), hogy munkát fogok keresni. Eléggé félek tőle, hiszen 11 éve itthon vagyok, és nem is tudom, hogy miben vagyok jó. Vagyis tudom. De olyan nehéz megtenni az első lépést.
Viszont nehéz, mert 1 éve küzdök a lábammal és a fájdalommal, ami benne van, és még mindig nincs rá megoldás. Július elején kértem időpontot az ortopédián, október 15-re adtak. Fájdalmaim vannak, és nehezen élem meg ezt.
Szóval, egy csomó minden van most a lelkemben, és nem tudok túl-vagy továbblépni.
Tudom, hogy ez nem volt most egy pozitív írás, de muszáj volt kiírnom magamból.
Jelenleg még nem tudom a megoldást. De fogom tudni. Remélem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése