Jókebed kontra Hercegnők

Ma az ovisokkal voltam gyerektanításon. Mózesről beszélgettünk, hogy milyen csodálatos anyukája is volt neki, és hogy mennyi mindent megtett a gyermekéért. Mennyire meg akarta menteni a gonosz fáraótól. Hogy ameddig lehetett bújtatta a gyermeket, óvta, védte, védelmezte. Aztán amikor már nem lehetett mit tenni, akkor is gondoskodott róla. Kosarat készített, rakott bele nádat, szurokkal körbekenték, hogy ne folyjon be a víz, és amikor ráhelyezték a Nílus veszélyes vizére, akkor is figyelemmel kísérték őt.

Mennyire gondoskodó anya volt Jókebed. 

Hogyan figyelte a kis Miriám aggódva a testvérkéjét, amikor a fáraó lánya megtalálta, és hogyan figyelt arra, hogy a saját édesanyja nevelje fel a kicsit. Megtanult mindent Istenről. 

Isten rólunk is így gondoskodik. Mindent megtesz, hogy megmeneküljünk a saját helyzetünkből és a saját életünkből. A rossz döntéseinkből, a hülyeségeinkből. Hálásnak kell lennünk.

saját rajz :)

Aztán, amikor vége lett a tanításnak, valahonnan a polcról, polc mögül előkerült egy meséskönyv. Azt hiszem Hófehérke volt, és ahogy néztem, eszembe jutott, hogy a kislányok mennyire szeretik a hercegnőket, és leginkább a Disney-hercegnőket. A nagyobbik lányom nem volt egy hercegnős típus, soha nem is merültünk bele ezekbe, bár néha-néha megnézett egy mesét. Én alapvetően nem szeretem a Disney-meséket, ahogy az Andersen-meséket sem. 

De tudjátok, azon gondolkoztam, hogy ha megnézed a hercegnőket: Hamupipőke, Hófehérke, Ariel, Belle, Jázmin, Csipkerózsika, de még a Jégvarázsos Anna és Elsa is... (ők mondjuk teljes család nélkül), de hogy a legtöbbjük anya nélkül nő fel. Nincs sehol, csak egy apa, aki egyedül marad a lányával, és persze mivel egyetlen gyermeke sok mindent megenged neki. A megengedés egy érdekes dolog egyébként. Ettől függetlenül (és attól, hogy ez vajon miért jó a meseíróknak) kérdés számomra, hogy ezek a lányok mind szeretni való, kedves, szorgos, művelt és gondoskodó hercegkisasszonyok lettek. 

Ha a valóságot nézzük, akkor elvileg elkényeztetett, hisztis, háklis lányoknak kellene lenniük, nem?

Ilyenkor döbbenek rá arra, hogy a Biblia mennyire, de mennyire a valóságot mutatja és tanítja. 

Nem hercegnő, csak herceg jutott az eszembe, pl. Dávid fia, Absolon és a többi fia is, akiket nem nevelt rendesen Dávid. Mennyit is küzdött a gyerekeivel, nem? 

Ettől függetlenül legyenek a lányaink hercegnők, de neveljük őket azzá. Ahogy Mózes anyja, Jókebed is gondoskodott arról, hogy megismerje Istent, a mi dolgunk, anyáknak is az, hogy ezt megtegyük. Én ebben hiszek. 

A lányaink a legszebbek és a leggyönyörűbbek nekünk, de maguktól nem lesznek szorgalmas, kedves, életeket mentő, szeretni való emberekké. Ehhez kell az anya! És kell az apa is! Csak így működik!