2019. november 13., szerda

Pozitív kihívás - 10. nap



Mai kihívás: Légy kreatív, csinálj kreatív dolgot!
Egyszer voltam egy állásinterjún, és megkérdezték tőlem, hogy mi az én erősségem. Azt kérték, fényezzem magam. Nem vagyok egy nagy önbizalomban erős ember (bár ebben meglepő módon sokan kételkednek, és persze közben sokat
javultam), azaz nem hiszik el rólam. Akkor jól csinálom,  mert sikerült dolgoznom ezen. 
Egész életemben mindig háttérben éltem, mert nem hittem abban, hogy képes vagyok bármire is. Mondjuk egy-egy jól sikerült gyerektábor vagy gyermekanyag után tudom, de aztán megint elmegy az önbizalmam, és azt nem annyira 
szeretem. 
Mondják azt is, hogy jó anya vagyok (ha mások mondják akkortényleg úgy van?, vagy csak magamnak kell megfelelnem?), ami szintén jól esik. De szükség van arra, hogy az ember jó  legyen valamiben!
Nos, én akkor azt mondtam, hogy szerintem az erősségem az, hogy nagyon kreatív vagyok. Bármit kitalálok és bármit megszervezek, ha úgy alakul. Ebben tényleg jó vagyok.

Úgy gondolom, hogy semmi sem táplálja a lelket jobban, mint az a képesség, hogy kreatív, hogy vannak ötletei. És higgyétek el nekem, hogy mindenkinek megvan ez a képessége, csak van, aki bátrabban használja, és van, aki nem. 
Sokáig én sem használtam, és most nagyon élvezem.
A művészet egy csodálatos alkalom arra, hogy megnézzük magunkat, és ne csak rejtegessük a tehetségünket, akármi is az. Lehet ez szenvedélyt, hobbit vagy "önkifejezése" (mennyire utálom ezt a szót!)  önmagad kifejezésére. Vagy csak stressz enyhítésére. Már mondtam nektek, hogy nem igazán hiszek az önmegvalósításban. Úgy, ahogy azt sokan teszik és képviselik. A rokonságban valaki pl. egyik okként azt hozta fel, hogy elhagyta a társát,hogy önmaga akar lenni, és szüksége van térre és helyre. Eddig is önmaga volt, nem?
Csak nem adott magának lehetőséget?
Pedig adott. Mert mindent megkapott anyagilag (főleg), és minden elképzelése megvalósult. Igaz, kitalálta, és a társa megvalósította, mert olyan vágyak voltak ezek, amihez sok pénz kellett..., de ha én vagyok, és tudom mit akarok, akkor meg is tudom élni az álmaimat. 
Ui: Nem bánom, hogy ez így alakult a családban, még ha nehezen is éljük meg. 

Én pl. sohasem tudtam, hogy van bennem képesség az írásra. Csak vágytam rá, már tinédzser  koromban. Spirál füzetekbe írtam a regénykéimet, amit az osztálytársaim elolvastak, és  szerintük jó volt. Aranyosak voltak. Mondjuk akkor tényleg jók voltak, ma már...  De ott lappangott ez bennem.
És pl. a festés is. Alapvetően nem tartottam magam jó rajzosnak, most sem tartom.  Az iskolában sem voltam jó ebben. Aztán tanítanom kellett egy fél évig rajzot, amit nagyon élveztem, és szerettem is csinálni. Egy időben festettem is. Azt mondta a rajztanár, akit helyettesítettem, hogy elég jó. Kicsit impresszionista hatású. Ennek nagyon örültem, mert ők a kedvenceim. :)
Szívesen kötök is, de ebben sem vagyok benne profi. Csak a magam szórakoztatására szoktam kötni, és szeretem a pulóvereimet, de ma már arra sem sok időm és energiám van. 
Rajzolgatok is, leginkább a gyerekanyagaimhoz, és most max. ez az egyetlen "művészet",  amiben kibontakozom, de ebben sem vagyok kimagaslóan jó. Ettől még mindent élvezek, amit csinálok. Mégis kreatívnak érzem magam. 
Nem vagyok rendetlen. Én kreatív vagyok. :)
Amikor az ember létrehoz valamit az olyan, mint amikor megálmodsz valamit és megvalósítod. Számomra ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy mennyire művészi valaki.  Nekem pl. nagyon kreatív dolog a tánc, mármint a társastánc. Lenyűgöz. Valami, amire csak  vágyom, hogy egyszer részese lehessek.  Ilyen a zene, amihez végképp nincs tehetségem, de élvezettel nézem és hallgatom a gyerekeim és mások játékát. Ilyen a színészkedés, az éneklés,
vers-és regényírás, ilyen az, amikor valaki ír egy fantasztikus blogbejegyzést. 
Amikor valaki csodaszép süteményeket, tortákat készít, vagy új frizurát másoknak, valami sajátot tervez... ez mind-mind kreatív. 

Én azt vallom, hogy amikor van egy probléma, akkor egyedülálló megoldásokra van szükség. És azokat jó véghez vinni, ha szerinted úgy jó.    
Neked mi a kreativitásod? Tényleg érdekel!

2 megjegyzés:

  1. Kreatívan is meg lehet élni azokat a bizonyos szürke hétköznapokat és máris színt csempészünk bele, legyen az egy rendrakás vagy épp a sütés-főzés. Picit, ha módosítok a megszokott dolgokon, általában észreveszik a gyerekek és többnyire pozitív változásként élik meg: lehet ezt még bizony jobbítani, fokozni, praktizálni pl a reggeli teába egy csipetnyi fahéjat keverni, hasznos funkciót adni egy kedves emléknek, de akár egy családi esti rajzolás is annak számíthat. A közös estimesét kifejezetten szeretjük: valaki elkezdi egyetlen mondattal, a másik hozzáfűz még egyet, a következő pedig még egyet... elgondolkodtató vagy épp vicces az ilyen meseest, az tény, hogy kollektíven kreatívkodunk:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, és köszönöm, hogy ezt leírtad. :) Az együtt kreatívkodás egy nagyon jó módszer, és mindenkinek jót tesz. :)

      Törlés